Jó Barát: 1849. augusztus 23. | Föld alá kerül a Szent Korona

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 214 fő
  • Képek - 11135 db
  • Videók - 3085 db
  • Blogbejegyzések - 8121 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 214 fő
  • Képek - 11135 db
  • Videók - 3085 db
  • Blogbejegyzések - 8121 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 214 fő
  • Képek - 11135 db
  • Videók - 3085 db
  • Blogbejegyzések - 8121 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 214 fő
  • Képek - 11135 db
  • Videók - 3085 db
  • Blogbejegyzések - 8121 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szerző: Tarján M. Tamás

 

1849. augusztus 23-án ásta el Szemere Bertalan, az elbukott szabadságharc utolsó miniszterelnöke és a kormánytagok egy csoportja a koronázási jelvényeket, a határ mellett fekvő Orsova városának közelében. A Szent Korona, a kard, a palást és a többi jelvény 4 esztendőn keresztül rejtőztek a föld mélyén, a császári hadsereg csak 1853 szeptemberében bukkant a nyomukra.

 

Bár II. József (ur. 1780-1790) halála után a Szent Korona – és a többi jelvény – visszatért Buda várába, a következő évtizedek mégis mozgalmasan alakultak a nagy becsben álló ékszerek számára. A magyar uralkodói inszigniákat a napóleoni háborúk alatt két alkalommal – 1805-ben és 1809-ben – is el kellett menekíteni Budáról, az 1848-49-es szabadságharc idején pedig megismétlődött a koronaékszerek épsége szempontjából kifejezetten káros utazás. Miután Windisch-Grätz seregei 1848 decemberében megközelítették a fővárost, a nyáron megalakult országgyűlés tagjai szilveszter éjszakáján, a rettenetes fagyban a menekülést választották, és Szolnokra, később Debrecenbe utaztak.

 

A kormány úgy döntött, magával viszi a Szent Koronát is, így a jelvények majdnem fél évet a debreceni városházán töltöttek, majd nagy pompával visszaszállították őket a felszabadított Buda várába. A Szent Korona helyzete közben némiképp megváltozott, hiszen – 1849. április 14-én – Kossuthék kimondták a Habsburg-dinasztia trónfosztását, az pedig tisztázatlan volt, hogy a győzelmet követően Magyarország megtartja -e addigi államformáját, vagy pedig köztársaság lesz.

 

Az úgynevezett Kossuth-címerből ki is került a Szent Korona, ám annak legitimáló ereje nem veszett el; éppen ezért, amikor a Szemere-kormány júliusban ismét menekülni kényszerült, a miniszterelnök magához vette az ékszereket, és egészen a bukásig megtartotta azokat. Miután Temesvárnál nyilvánvalóvá vált, hogy a szabadságharc ügye elveszett, a Szent Korona sorsáról végleg dönteni kellett; az emigrációba készülő politikusok nem akarták vállalni a jelvények őrzésével járó felelősséget, de azt sem szerették volna, ha a Habsburgok kezébe kerül, hiszen ezzel legitimálhatták volna hatalmukat.

 

Egyesek – például Batthyány Kázmér – állítólag azon a véleményen voltak, hogy el kéne pusztítani a koronát, de Szemere megriadt ettől, és inkább magával vitte, amíg csak lehetett. A későbbi emigránsok augusztus 15-én érkeztek meg a Duna partján fekvő Orsovához, nyolc nap után pedig úgy határoztak, hogy – a többi jelvénnyel egyetemben – ott ássák el a Szent Koronát.

 

Szemere és társai a munka végeztével tüzet raktak az említett helyen, majd pedig – a közeli híd és egy fa segítségével – titkos rovásokkal megjelölték a kincsek helyét, és végleg elhagyták az országot. A szabadságharcot leverő dinasztia természetesen a következő években tűvé tette a birodalmat a Szent Koronáért, ám a keresés eredménytelennek bizonyult. Ipolyi Arnold, a koronázási jelvények históriáját megíró történész munkájából jól rekonstruálható a neoabszolutizmus első éveinek titkos küzdelme, mely során a bécsi udvar hatalmas erőt és pénzösszeget mozgósított azért, hogy megtalálja a Szent Koronát, és leleplezze a hasonló kutatásokat folytató emigránsokat.

 

Nem tisztázott, hogy Kossuth hozzájárult-e Szemere akciójához, mindenesetre amerikai tartózkodása idején már biztosan hírül vette a történteket, és feltehetően több ügynököt is elküldött Magyarországra, hogy végleg külföldre menekítse a jelvényeket. Mások úgy vélik, az emigránsok csak megfigyelők voltak, Orsova környékén ugyanis – a határ védelmének céljából – 1852 során nagyarányú földmunkálatokat végeztek.

 

A hároméves titkos küzdelemhez hasonló rejtély fedi a megtalálás részleteit is: Ipolyi és a közismert történet szerint egy bizonyos Wargha István árulta el a titkot a bécsieknek, akit – a különböző források szerint – Prágában, Bécsben, esetleg a helyszínen fogtak el. Nem tudni, mennyi ezeknek a történeteknek a valóságalapja, de az tény, hogy 1853. szeptember 8-án egy utász megtalálta az 1608-ban készített ládikát, azt kinyitva pedig a kutatók felfedezték az eltűnt ékszereket. Miután a nagy sietségben Szemere és társai csak egy egyszerű faládikába helyezték a tárgyakat, azok négy év alatt számos károsodást szenvedtek el: mivel a dobozka beázott, a koronázási kard teljesen elrozsdásodott, Szent István híres – eredeti – palástja pedig kifakult.

 

Magát a Szent Koronát szerencsére csak kisebb sérülések érték. Az ékszereket 1853 szeptemberében diadalmenetben vitték fel Pestre, majd – Kempen rendőrminiszter parancsára – továbbszállították őket Bécsbe. Bár Magyarország még abban az évben visszakapta államisága szimbólumait, önálló koronaőrség csak 1861-ben szerveződött, és csupán a kiegyezés után került a magyar korona magyar őrizet alá.

 

A koronaékszerek elásása a szabadságharc utolsó kormányának egyik legvitatottabb lépése volt: a tárgyak épségét tekintve Szemeréék mindenképpen helytelenül cselekedtek, de a mai nagy viták nem ebből, hanem eltérő ideológiákból fakadtak. A kiegyezés utáni időkben a Habsburgok komoly kampányt indítottak a kossuthi „rebellió” lejáratására, aminek egyik legfontosabb eleme a köztiszteletben álló ékszerek elásása volt. A suttogó propaganda azt terjesztette, Kossuth és a felforgató köztársaságpártiak szántszándékkal el akarták pusztítani a Szent Koronát – ennek ellenére azt is híresztelték, hogy a politikus magát akarta királlyá koronáztatni –, és ez a mendemonda máig közismert. A jelvényeket elásó politikusok jó vagy rossz szándék természetesen nem bizonyítható, így azt mindenki maga ítélje meg; a lényeg viszont az, hogy államiságunk jelképe ekkor is, és a történelem viharai során később is szerencsésen megmaradt, így a 21. században is lehetőségünk van megcsodálni a magyar koronázási ékszereket.

Címkék: megemlékezés

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Ez történt a közösségben:

Miclausné Király Erzsébet 1 órája új képet töltött fel:

Eltemetett_almok_2107312_9929_s

Miclausné Király Erzsébet 1 órája új képet töltött fel:

Egy_ido_utan_megtanulod-001_2107311_7807_s

Miclausné Király Erzsébet 1 órája új blogbejegyzést írt: Fekete István :ŐSZI DAL

Miclausné Király Erzsébet 1 órája új képet töltött fel:

Aranyosi_ervin_megeles_2107310_8168_s

Rádiné Zsuzsa 4 órája új képet töltött fel:

Zelk_zoltan_avarszin_2107304_8855_s

Rádiné Zsuzsa írta 4 órája a(z) SZÉP GONDOLATOK, BÖLCSESSÉGEK fórumtémában:

Az én receptem az optimizmustőkém...

Miclausné Király Erzsébet 7 órája új képet töltött fel:

Emlekezzunk-226_2107290_3293_s

Miclausné Király Erzsébet 7 órája új blogbejegyzést írt: Deák Ferenc anekdóták 2.

Miclausné Király Erzsébet 7 órája új blogbejegyzést írt: Deák Ferenc anekdóták

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu