Pannóniában (Savaria, azaz Szombathely) született 316-ban vagy 317-ben. Szombathelyen, a Szent Márton-kápolna helyén állt a legenda szerint a szülőháza.

15 éves korában a római hadseregbe sorozták, vitézsége mellett kitűnt a betegek és a szegények iránti részvétével, egyszerű életmódjával.

A legenda szerint Galliában, Ambianum (ma: Amiens) város kapujánál télen egy didergő koldusnak adta köpenye felét.

18 éves korában keresztelkedett meg, 20 évesen megvált a hadseregtől. Remeteként élt, majd kolostort alapított.

371-ben vagy 372-ben a nép és a papság Tours püspökévé választotta.

A legenda szerint a püspökké választás elől elrejtőzött egy libaólban, nehogy megtalálják. A libák viszont olyan hangosan gágogtak, hogy végül nem menekülhetett a püspöki tisztségtől. Püspökként is szigorú szerzetesi életet élt. Minden évben sorra látogatta a vidék egyházközösségeit, gyalog, szamárháton vagy dereglyén.

A Jeromos-féle Martirológium november 11-re teszi Szent Márton temetését. Rómában a 6. század óta ünneplik. Ő az első szentként tisztelt hitvalló. Tours-ban található sírja zarándokhely lett.

Szent Márton a koldusok és katonák védőszentje. Kultusza bizonyára már a honfoglalás előtt is virágzott Pannóniában. Tiszteletét Szent István is felkarolta: zászlaira a hadverő Márton képét festette. Szent Márton Szűz Mária után az ország patrónusa (patronus regni) lett.

A szabolcsi zsinat (1093) ünnepét nyilvánossá tette, és háromnapos előkészülettel is kiemelte.

Márton napi hagyományok: A gazdasági év zárása volt ekkor, a munkaszerződések lejártának napja. A mesterek vacsorát adtak legényeiknek, a gazdák a pásztoroknak.

Az advent előtti utolsó ünnepi étkezés a Márton-napi lúd evése volt. A szárnyas mellcsontjából a tél időjárását jósolták meg.

Megkóstolták az új bort is, mert ennek Márton a "bírája". Ezen a napon készítik a "marcipánt".

Aki Magyarországon Márton éjszakáján álmodik, boldog lesz. Időjóslás is fűződik a naphoz: "Márton olykor fehér lovon jár" - tehát felkészülhetünk a havazásra; "ha Márton lúdja jégen áll, karácsonykor sárban botorkál", vagy "ha jókedvű Márton, kemény lesz a tél".

Márton napját Magyarországon nagy ünnepségek kísérik. A magyar folklór szerint minél többet eszik és iszik valaki Márton napon, annál erősebb és egészségesebb lesz. Az idők során ezen a napon vágták le a felhízlalt libákat az emberek.

Néhány népszerű szólásmondás az ünneppel kapcsolatban:

“Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.”

“Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.”

“Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kémény tél várható.”

A hagyomány szerint ez az utolsó nap, amikor a nyájak még a szabad ég alatt legelnek a tél előtt, a juhászok egy csokornyi vessző kíséretében adják vissza a nyájat gazdájának, a nyalábot Szent Márton vesszejének hívták, cserébe ajándékot kaptak a gazdától. A gazda ajtaján bekopogtatva a juhász így szólt:

“Jó estét kívánok! Elhoztuk Szent Márton püspök vesszeit…Úgy szaporodjanak a sertések, mint ennek ahány ága boga van!”

Ezután a gazda átadta ajándékait a juhásznak, pénzt, zsírt, szalonnát és kolbászt. A vesszőnyalábot kitették a disznóól elé, hogy tavasszal ismét elővegyék, amikor az állatokat kihajtják legelni.

Márton napján kóstolták meg először az újbort is.

“A bornak szent Márton a bírája.”

Baranyában tilos volt a ruhákat kimosni, vagy kiteregetni ezen a napon, nehogy elpusztuljon egy jószág. A helyiek a Márton napi időjárásból előre jelezték az időjárást a következő márciusra.

Dunaszerdahelyen november 11-én tartotta a helyi közösség a híres Márton napi piacot.

Kalotaszeg falvaiban a magyar családok Márton napon döntöttek arról, melyik cselédet vegyék fel szolgálatba.