Jó Barát: Az ördöginas

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 217 fő
  • Képek - 11486 db
  • Videók - 3106 db
  • Blogbejegyzések - 8234 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 217 fő
  • Képek - 11486 db
  • Videók - 3106 db
  • Blogbejegyzések - 8234 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 217 fő
  • Képek - 11486 db
  • Videók - 3106 db
  • Blogbejegyzések - 8234 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 217 fő
  • Képek - 11486 db
  • Videók - 3106 db
  • Blogbejegyzések - 8234 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a világon egy szegény ember meg egy szegény asszony. Nagyon szegények voltak, alig volt betevő falatjuk.

 

Egyszer a szegény ember elment az urasághoz, aratást vállalt. Az uraság nagyon komisz ember volt nem is hívták másként a környéken, csak Zsarnok úrnak. A szegény ember alig tudott kialkudni valamit a munkájáért.

 

Elment aztán aratnai a feleségével, vittek egy kevés kenyeret a tarisznyában, fölakasztották a föld végén egy fára. Odaakasztották a holmijukat is. Hozzáfogtak aratni: az ember kaszált, az asszony szedte a markot. Jól elhaladtak a fától, mikor arra csavargott egy ördögfi, nem sokat teketóriázott, levette a tarisznyát – éhes volt nagyon -, megette a kenyerüket. Aztán visszament a pokolba, s az ördögök megérezték rajta az ételszagot, megrohanták. Azt gondolták, van nála valami. Az ördögök fejedelme, Lucifer meglátta a verekedést, ott termett azon nyomban.

 

- Mi ez a csetepaté?

 

Elmondta az ördögfi, hogy megette a szegény ember kenyerét, annak a szagára rohanták meg a többiek, azért gyötrik.

 

- Megszolgáltál a szegény embernek az ételért?

 

- Nem én!

 

- No, akkor menj vissza, és szolgálj meg érte!

 

Visszament.

 

A szegény ember éppen befejezte az egyik táblát, az ördögfiú odaköszönt neki:

 

- Jó napot, gazdám, fogadjon fel béresnek!

 

- Nem lehet, fiam, magam is szegény vagyok.

 

- Nem számít, nem kell énnekem semmi, csak amennyit enni ad.

 

- Nem lehet, fiam, amit mondtam, megmondtam.

 

- Megmondta, de én akkor is itt maradok béresnek.

 

Ám alighogy az asszonyt hazaküldték, még el se kezdték, a béres máris elunta az aratást.

 

- Gazdám, üljünk az árnyékba, meleg van.

 

- Nem úgy van az, mit mond az uraság, még enni sem ad, ha nem aratunk. De nem tudott mit kezdeni vele, odahúzódott mellé az árnyékba.

 

Délben meghozták az ebédet, s nézik, hogy a másik táblán még egy árva kaszavágást sem látni.

 

- No fene, ezt még el se kezdték?

 

- Meleg van, majd a hűvösben levágjuk – így a béres.

 

Az ebédvivő asszonyok elmentek, az ördög meg csak hajtotta a magáét:

 

- Vétek ilyen melegben dolgozni.

 

Muszáj volt pihennie a szegény embernek, mert marokszedő nélkül maradt. De aztán lassan beesteledett, felkelt az ördögfiú, végigment a búzatáblán:

 

- Arass, köss, arass, köss!

 

Reggelre a másik tábla is pakkban volt, learatva, felkötve az egész. Örült a szegény ember, dicsérte az ördögfiút:

 

- Nohát, fiam, még ilyet sose láttam, mégis tudsz te valamit. Befejeztük, ami egy napra szólt.

 

Űgy egyeztek meg Zsarnok úrral, hogy annyi termés lesz a fizetség, amennyit szalmástul a hátukon elbírnak. Behordták a kévéket, két nagy asztaggal lett Zsarnok úr udvarában. A szegény ember meg az ördögfiú vittek egy-egy jókora kötelet, hogy a hátukra veszik, ami jár. A szegény ember két kévét rakott a kötélbe, de az ördögfiú ott sürmölgött a nagyobbik asztagnál. Zsarnok úr rá is szólt:

 

- Mit akarsz, fiam?

 

- Azt vizsgálom, melyik a nagyobb.

 

Aztán addig sürmölgött, hogy egyszerre felemelte az asztag búzát. De a pajtától nem fért ki vele, letette az asztagot a hátáról, a pajtát arrébb tolta, úgy vitte ki a gabonát a hátán.

 

Másnap már ahogy kiértek a földre, elkezdte hajtogatni:

 

- Üljünk az árnyékba, meleg van!

 

- Nem úgy van, az fiam, arassunk, mert kevesli az uraság nagyon a tegnapi munkát is.

 

- Ha kevesli, ha nem, melegben akkor sem jó aratni. Pihenjünk csak, az én gondom lesz ma is, hogyan csináljuk!

 

Nem lehetett kicsalni az árnyékból.

 

Délben hozták az ebédet megint, rájuk csudálkoztak az asszonyok:

 

- Maguk csak heverésznek?

 

Eljött az este, hozták a vacsorát, de még akkor sem fogtak bele az aratásba, pedig rettentő nagy táblát vállaltak fel az uraságtól, hát nagyon elcsodálkoztak mind az asszonyok, akik az ételt hordták. Bántotta a szegény embert is a dolog, terhére volt a sok kérdezősködés.

 

- Gyerünk, fiam, arassunk!

 

- Nem, gazdám, csak heverjen, az aratás az én dolgom, én egykettő végzek véle.

 

Aztán:

 

- Arass, köss, arass, köss! – Reggelre megvoltak az egésszel. Hozták az asszonyok a früstüköt, s akkor kezdtek csak hüledezni:

 

- Hű, mikor aratták le ezt a sokat?

 

- Éjjel – vetette oda nekik a béres, s mentek a fizetségért.

 

Zsarnok urat majd megütötte a guta.

 

- Jaj, mit csinálsz te, fiam? Mit csinálsz? Koldusbotra juttatsz! Mind elviszed a búzámat?

 

Az ördögfiú rá se hederített, Zsarnok úr végül odaszólt a szolgáknak:

 

- Hé, eresszétek rá a szilaj tinókat, hadd rugdossák le az asztagot a hátáról!

 

Kiengedték a szilaj tinókat, de vesztükre, mert az ördögfiú fél kézzel, farkuknál fogva felhányta mind az asztag tetejére.

 

Zsarnok úr már toporzélkolt dühében.

 

- Eresszétek rá a szilaj disznókat, hadd túrják le az asztagot a hátáról!

 

Kiengedték azokat is, de az ördögfiú mind felhányta az asztag tetejére.

 

- Eresszétek ki a szilaj csikókat, hadd rugdossák le az asztagot a hátáról!

 

Kiengedték, de azok is az asztagra kerültek.

 

Így ballagtak ketten hazafelé. A szegény ember elfáradt.

 

- Fiam, pihenjünk egy kicsit, megfájdult a derekam.

 

- Mi az a pihenés, gazdám?

 

- Nem tudod? Letesszük a hátunkról a búzát, leülünk melléje, pihenünk. Majd utána jobban bírjuk.

 

Letette az ördögfiú az asztagot a hátáról, s a fejét csóválta.

 

- Hej, gazdám, ha tudom, hogy mi a pihenés, a másik asztagot is elhozom.

 

- Ejnye, fiam, hát nem elég, amit hozol? A sok jószág, minden!

 

De Zsarnok úr sem nyugodott, már folyton azon törte a fejét, hogy bánjon ki a szegény emberrel. Annak meg volt két lova, mint a gereblye, olyanok voltak, míg az ördögfiú nem kezdte el gondozni őket. Attól fogva szépen kerekedtek, híztak, jó volt rájuk nézni. Addig-addig, hogy Zsarnok úr is megirigyelte a két szép lovat. Magához rendelte a szegény embert.

 

- Látom, büszke vagy a lovaidra. Ha olyan erős állatok, menj velük az erdőre, hordd össze a háromszázhatvanhat öl fámat, rakd boksába, reggelig égess belőlük faszenet, különben enyémek lesznek a lovaid!

 

Hazament a szegény ember, mondja a legénynek:

 

- Jaj, fiam, azt parancsolta a nagyságos úr, hogy a hárámszázhatvanhat öl fáját égessem meg holnap reggelig. Hogy tudnék én annyi fát megégetni?

 

- Ne törődjön vele, gazdám, majd én megégetem, ne féljen!

 

Kiment este az erdőre, s úgy megégette a tömérdek fát, csak a hamuja maradt.



Mikor Zsarnok úr megtudta, milyen kárt csináltak neki, csak hápogott. De másnap megint kifundált valamit. Csontokkal pakolt meg egy csomó zsákot, azt bízta a szegény emberre.
- No, te híres, vidd el a lovaiddal a hetvenhét zsák búzámat a malomba, őröltesd meg, mert különben mindkét féltett csődöröd az enyém lesz!
A szegény ember hazament, elmondott a legénynek mindent rendre, milyen parancsot kapott.
- Nincs baj, gazdám, majd én elmegyek a malomba.
Bekocsizott Zsarnok úr udvarába, felpakolta a zsákokat, vitte. A malomban a molnárlegény kiadta az útját:
- Letelt az őrlés ideje, nem őrölök egy zsákkal se már!
- Dehogynem őrölsz! Ha meg nem őrlöd, téged őröllek meg.
Nem figurázott tovább a molnárlegény, hozzálátott az őrléshez. Öntötte volna a búzát a garatba, hát csak úgy zörögtek a csontok a zsákból kifelé.
- Nem búzát hoztál, hanem csontot!
- Ha a tüzes mennykő van benne, akkor is meg kell őrölnöd!
Muszáj volt a molnárlegénynek, meg is őrölte az utolsó darabig.
Hazahajtott a legény, beszólt Zsarnok úrnak:
- Nagyságos úr, itt a liszt, süssön belőle, amit akar!
Hej, majd megette a fene Zsarnok urat, hogy őrölhette meg a molnár a csontot. Aztán egész éjjel törte a kobakját, mit eszelhetne ki, amit nem tud teljesíteni a szegény ember. Reggel aztán előállt vele:
- Holnap reggel a pokolba vigyél a híres lovaidon!
Erre megijedt ám a szegény ember.
- Hogy vihetném, mikor azt sem tudom, a pokol merre van!
- Ne bánkódjon, gazdám, mert én tudom, hisz az ördögök már csak tudják. Én pedig az vagyok. Emlékszik még, mikor a kenyerét megették?
- Emlékszem, fiam.
- Én ettem meg, de Lucifer visszakergetett, hogy szolgáljak meg érte. Megszolgáltam-é?
- Hohó, fiam, százszor is megszolgáltál!
- Akkor pedig ideje hazamennem, elviszem a nagyságos urat is magammal a pokolba, nem lesz rá többé gondja. Hanem jól figyeljen, mert a pokol kapujáig magának is jönni kell velem. Amint én átadom a gyeplőt, ne húzza, ne hajtsa a lovakat, csak engedje szabadon futni őket, s hazahozzák. Itt az udvaron állnak meg.
Reggel befogott a legény, felült a bakra, a gazdája meg melléje. Mentek Zsarnok úrért.
- Nagyságos úr, megyünk a pokolba!
- Eredj innen, még nem is früstököltem!
Sehogy sem akart a szekérre ülni. Ijesztgette csak a szegény embert, nem gondolta igazán. De az ördögfiú nem engedett:
- Azt mondta, hogy vigyük, most már ha akarja, ha nem, jönnie kell!
- Eridj innen, mert kapsz egy nyaklevest!
- Azt még meglátjuk!
Fülénél fogva húzta ki Zsarnok urat, úgy ültette a szekérre. Közévágott a lovaknak, aztán vágtattak a pokol felé.
A szegény ember most már félni kezdett.
- Jaj, fiam, hogy jövök vissza?
- Ahogy mondtam, gazdám, úgy. Elereszti a gyeplőt, a lovak meg szépen hazahozzák.
Mikor a pokolhoz értek, megzörgette az ördögfiú a vaskaput. Megfogta Zsarnok urat a fülénél, és szépen odaültette a többi közé. Ahogy ezzel megvolt, búcsúzni kezdett.
- No, gazdám, minden jót! Innen mehet hazafelé, csak szépen ám, ne húzza meg a gyeplőt!
Haza is ért a szegény ember szerencsésen, és attól fogva ő lett a falu legmódosabb embere.

Címkék: mese

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Ez történt a közösségben:

Miclausné Király Erzsébet 7 órája új blogbejegyzést írt: Fekete István :ADVENT

Miclausné Király Erzsébet 11 órája új képet töltött fel:

A_kis_herceg_2110717_2003_s

Miclausné Király Erzsébet 11 órája új képet töltött fel:

Tatiosz__az_emberek_szemebol_2110716_4269_s

Miclausné Király Erzsébet 12 órája új képet töltött fel:

A_szeretet_a_legnagyobb_ero_2110700_5674_s

Rádiné Zsuzsa 12 órája új képet töltött fel:

Babits_mihaly_adventi_kod_2110699_4181_s

Miclausné Király Erzsébet 12 órája új blogbejegyzést írt: A SZALONCUKOR TÖRTÉNETE

Rádiné Zsuzsa írta 12 órája a(z) SZÉP GONDOLATOK, BÖLCSESSÉGEK fórumtémában:

Eredetileg olyanok vagyunk, mint egy rendkívül értékes, de ...

Rádiné Zsuzsa 18 órája új blogbejegyzést írt: Erdély tájain - SZÉKELYPÁLFALVA

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu