Jó Barát: BÁRSONY ISTVÁN, AZ ELBESZÉLŐ

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 202 fő
  • Képek - 9503 db
  • Videók - 2983 db
  • Blogbejegyzések - 7568 db
  • Fórumtémák - 14 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 202 fő
  • Képek - 9503 db
  • Videók - 2983 db
  • Blogbejegyzések - 7568 db
  • Fórumtémák - 14 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 202 fő
  • Képek - 9503 db
  • Videók - 2983 db
  • Blogbejegyzések - 7568 db
  • Fórumtémák - 14 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 202 fő
  • Képek - 9503 db
  • Videók - 2983 db
  • Blogbejegyzések - 7568 db
  • Fórumtémák - 14 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

SZÜZDOHÁNY-HISTÓRIA.


network.hu

Hadd legyen az ő neve ebben a czikkben Csiki Sándor, minthogy csakugyan ott, Csik-Szereda környékén pillantotta meg először a napot; aztán meg azért is, mert az igazi nevét meg nem mondhatom, nehogy utólagosan valami kázus érje ezt a kedves, becsületes urambátyámat a leleplezés miatt.

Mielőtt a történethez fognék, hivatkozom arra, hogy micsoda tulajdonképen a szűzdohány a valóságos magyar pipás embernek, a ki megszokta azt serdülő legénykorától kezdve, hogy pipaszóba fojtsa bánatát s azzal pöfékelje ki szivéből a túláradó örömet; használja álmatlanság és fogfájás ellen, általa vigasztalódjék szerelmi csalódása után, önuralomra és mérsékletre tegye vele magát alkalmassá családi perpatvarok idejében, ábrándos álmokat szőjjön a kanyargó füst nézésébe merülvén, elandalodjék a kékes ködbe vesző emlékezeten s átszellemüljön a reménységgel telt jövendőnek az öblös tajték-pipát környékező vízióitól.

Ah, milyen nagy, milyen igazi élvezet az, csöndes nyári alkonyaton, jól végzett napi munka után, kiülni a tornácz elejére, elővenni méltóságos komóczióval a kostököt, csavarni rajta egyet, megrázni gyöngéden, beledörzsölni csúcsos végét a baltenyerünkbe, hogy szétmálljék benne a netán öszszecsomósodott, felséges egyformaságú vágott dohány; azután kibontogatni lassan a zacskó széles, kivarrott, vagy legalább megcsipkézett száját; gondosan lehajtogatni addig, a hol már a dohányrégió halmosodik a mélyén; benyúlni három ujjal az illatos, fáin, orrcsiklandó, tüszszentésre buzdító debrőibe; megtömögetni nagy gonddal, művészettel a pipát, hogy se lágyan, se keményen ne álljon benne a delíczia; azután végül féloldalt foghegyre venni a pipaszárat, balkézbe a kovát, föléje a kő éles szélére egy csipet taplót, a jobbkézzel meg odacseszszenteni az aczélpatkót, csak éppen anynyira, hogy jól megsimítsa, de ne törje a követ; s mikor ég a tapló, ráhelyezni a pipadohány tetejére, a közepére, gyöngéd tapintattal megnyomkodni s aközben egy kis energiával szipákolni az első füstöket, amelyek megédesítik a szájízt, kellemesen izgatják a lelkületet, rózsaszinűvé varázsolják a borulatba vesző alkonyatot és boldoggá, megelégedetté teszik az embert!

Hát élvez valaha enynyit egyvégben a trafikra utalt szivarozó? A ki sebbel-lobbal megveszi a maga ringy-rongy dohánycsutkáját, mohón és sietve lecsippenti a boltbeli kezdetleges géppel a végét, szelesen nekikap az előtte pislogó apró öröklámpának s egy kis tüzet kér tőle, kölcsön, azután keservesen fujva a keserű füstöt, elrohan?!

Hát van olyan trafikdohány, a mit jó lélekkel bele lehetne tömni egy sallangos kostökbe, a melyiknek a nemzeti jellegére valóságos sértés, ha szűzdohányos múltját holmi megfinánczolt idétlen keverékkel teszszük tönkre?!

Nem, Csiki Sándor bátyámuram inkább halálnak halálával pusztult volna el, semhogy akár lemondott volna valaha a finánczolatlan dohány élvezéséről, akárcsak a legkisebb engedményt is tette volna háza tájékán a trafiknak s bármiféle járandóságának.

Nohát ezzel éppen nincs nagyon sok mondva, mert az ő háza tájéka egy hétezer holdas pusztaság vala, ebből a hétezerből vagy kettő lévén valóságos szántóföld meg gyep, mező, legelő, szóval használati minőségű terület, a többi pedig egy istentelen nagy, széles és hoszszú mocsár, amely félkörben hajlott el az igazi birtok mögött s kinyujtott nyelvével éppen meg is nyaldosta a talajvíz emelkedése idejében a dombot, amelyen a Csiki-kúria épült.

Hogy itt mit keresett volna egy úgynevezett »trafik«, azt ugyan semmiféle észszel ki nem lehetne sütni. Még a legutólsó kisbéres, még a kondás is azt a szüzönszűz dohányt szítta, a mi ott termett bőven a gazdaság egy kiemelkedőbb csücskében.

Bizony, ha az ember a meglévő törvények érteményében akar okoskodni, akkor nem lehet be nem ösmernie, hogy ez a makacs vonakodás semmiképen se vala helyes cselekedet egy magyar nemes úrtól. De, jó istenem! Ha a nemzeti hagyományokra csak egy kicsit adunk, nem szabad elfelednünk, hogy valamiképen a vajas konyha, úgy a trafik-dohány is halálos veszedelme a magyar gyomornak, amely okvetetlenül elkorcsosodik az ilyen kényszerítések hatása alatt s német nadrágban libeg a trafikdohányt pipáló gyászmagyarkák fölött.

Hogyan illett volna az ilyen bugyogós géniusz a Csiki Sanyi bátya sarkantyús csizmájához, azt gondolja el kiki magának. Elég az hozzá, hogy a fináncz bizony nem igen respektálja az ilyen eszményi okadatolásokat s szíves örömest vette, mikor egyszer valamelyik elcsapott oláh béres feljelentette Sanyi bácsit, hogy jaj de sok dohány van nála a pajtában eldugva - téli takarmánynak!

*

Kint ült Sanyi bátya a háza előtt a domb hajlatán egy szép lombos fa árnyékában, mikor látja, hogy az egyetlen zsenge fasorban, amely átszelte a gazdaságot az országúttól a házig, két zöldhajtókás vitéz közeledik.

Látszott a járásukon, hogy nagy bennök a bizonyosság tudata; úgy léptek, mint a tetszelgő pávakakas és már meszsziről mutogatták egymásnak az épületeket, a pajtákat, hogy vajjon melyikben is legyen a keresett szűzdohány.

Sanyi bácsi ellenzőt hajlított tenyeréből a szeme elé, úgy nézte őket egy darabig; azután a nélkül, hogy jó nádkaros székéből mozdult volna, rászólt egy előtte elfutó cselédre.

- Te Boris, küldd ki csak az aszszonyt!

- No, mi kell lelkem? kérdezte kis vártatva egy javakorbeli magyar menyecske, kiállván a konyhaajtóba s kétfelé tartván tésztás, erős kezeit, mintha meg akarná velök ölelni az urát.

- Vendégünk lesz, rózsám, úgy készülj! Megetetem azokat a vándormadarakat, úgy bocsátom tovább útjokra.

A menyecske visszapördült a birodalmába, Sanyi bácsi meg felkelt a zsölylyéből s udvariasan eléje ment a két fináncznak.

Azok öszszekacsintottak. - Ahán, sürög-forog már körülöttünk!

- Isten hozta az urakat! - szólt lármásan Sándor úr, amint vagy húsz lépést megközelítette őket. Be' jó, hogy most jönnek, éppen kellett a vendég, elunnám itt magamat az isten háta mögött. Hej! Pista, Józsi, Ferke! Előre, bicskások, szedjetek el mindent a nagyságos fináncz uraktól; be a sok lim-lommal a házba; kefét ide gyorsan, hadd verjük le rólok az uti port!

Hiába próbált a két pénzügyi kapaczitás tiltakozni a túlságos bizalmaskodás ellen; vagy négy markos parasztlegény lefülelte őket, leszedték rólok a puskát, köpenyeget, oldalfegyvert, neki állottak surolni, kefélni, porolni a ruhájukat; vagy tíz percz mulva, mikor vége volt az inkvizicziónak, lélekzet nélkül kapott a két törvényfi a verdungos szilvóriumos pohár után, amelylyel már kinálgatta őket a gazda.

- Igyanak, kedves fináncz urak! Még az apjok házánál se ittak ilyet.

Biz ott csakugyan nem, gondolták a fáradt és szomjas legények s elnyelték az italt; ezzel azután ki is voltak kezdve.

Sanyi bácsi szóhoz se engedte őket jutni, vitte be magával mind a kettőt a hűvös, árnyékos szobába, ott belenyomkodta szegényeket egy nagy bőrdivánba, rárivallt a cselédre, hogy hamar savanyúvizet meg bort ide; ő maga lekapott a pipatoriumról két bajúszos tajtékpipát, a melyikért már nem igen lehetett nagy kár, gyorsan megtömte s egyiket az egyiknek, a másikat a másiknak a torkára taszította, erőszakos szeretetreméltósággal követelve tőlök, hogy most gyujtsanak ám rá, mert ha már a szilvóriumra el lehetett mondani, hogy olyat még nem pipáltak: erre a tiszta, valóságos, hamisítatlan, titkon őrzött, finánczot soha nem látott szűzdohányra még inkább illik ez a dicsőítés.

A két pénzügyőr megtorpant a magyarázatra; hisz ez maga adja ki magát! Na, itt nem lesz nehéz a dolguk. Éppen viszsza akarták adni nagy grandezzával a tajtékpipát, mikor berohant Józsi, Pista, Ferke meg Gyuri a finánczpakkokkal s négyen elkezdték a két köpönyeget meg a két rozsdás puskát elrendezni, egymásra rakni egy sarokban. Ej, de el tudná páholni ez a négy markos kölyök a két fáradt finánczot, ha rákerülne a sor! Még nem is bizonyítaná itt senki a dolgot. S velök jött egyszersmind két hatalmas, fehér, göndörszőrű komondor is; azok ketten elkezdték szaglászni a finánczok vékony lábszárait.

Egyik fináncz sem mert moczczanni ijedtében, hanem szívta a pipáját dühösen, szótlanul és mohón. Pedig a megdöbbenéstől bizony nem igen sokat érezhettek a dohány pompás ízéből.

Sándor bácsi egyre dörzsölgette a kezét, azzal mutatta, hogy milyen öröme van a kedves társaságban; s mikor nemsokára ebédre hívták őket, karoncsipte mindakét édes lényt s úgy indult velök mazurka lépésekkel az ebédlőbe.

Hogy milyen ebéd volt az, arról istenkisértés volna hű képet igérni.

Mert nem lehet azt a gombalevest, azt az angyalbakancsos babcsuszpájszt, azt a rántott csirkét, meg túrós gombóczot elmondani, hogy a toll is el ne olvadjon a lelkesedés hevében, a melyre ez a remek koszt méltó vala. Hát még a sok gyümölcs, a borok, a fekete kávé s utána megint a pipák, tele szűzdohánynyal!

A két vitéz fináncz olyan lett ebéd végére, mint két lisztes-zsák: tömött, puha, nehéz.

Alig tudtak a divánra vánszorogni, ott nagy szuszogással szívták a pipájokat s vörösek voltak a jóllakástól, meg a sok italtól, mint az érett paradicsom.

Sanyi bácsi kiment egy perczre valami ürügygyel, hadd beszélhessen, hadd egyezkedjék négyszem közt a két golyhó.

Azok pedig, mikor magokra maradtak, öszszenéztek vagy kétszer és egymás arczába fujtak nagy lomhán egy-egy füstöt. Azután elfordították arczukat egymástól és szuszogtak tovább és emésztettek békességesen, míg el nem aludt mind a kettő a diván sarkában.

Már jól elmúlt a délidei nagy meleg, amikor újra magokhoz tértek. Lehetett négy óra. Feltápászkodtak s megkeresték a sarokban a czókmókjokat, belebujtak az öszszesodrott köpönyegbe, vállokra vették a puskát s szépen megköszönték a szíves látást. Egy szót se szóltak a szűzdohányról.

Azután elkezdtek czammogni, véges-végig a fasoron; egy negyedóra mulva eltüntek a fordulónál a fák közt.

Sándor bácsi mosolyogva nézett utánok s kedvtelve szítta szép pirosnyakú tajtékpipáját, amelyet még a finánczok előtt tömött meg finom szűzdohánynyal.

 

Címkék:

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Ez történt a közösségben:

Miclausné Király Erzsébet 13 perce új képet töltött fel:

Szentimrei_jenoszent_erzsebet_legendaja_2084012_1253_s

Miclausné Király Erzsébet 16 perce új blogbejegyzést írt: Szent Erzsébet legendák

Miclausné Király Erzsébet írta 25 perce a(z) Emlékezzünk... képhez:

Emlekezzunk-190_2084011_3424_s

1773. 11. 17.Megszületett Csokonai Vitéz Mihály költő . ...

Miclausné Király Erzsébet 27 perce új képet töltött fel:

Emlekezzunk-190_2084011_3424_s

Miclausné Király Erzsébet 30 perce új képet töltött fel:

Csokonai_vitez_mihaly_a_remenyhez_2084010_7803_s

Miclausné Király Erzsébet írta 34 perce a(z) IDÉZETEK 2018 fórumtémában:

Nem bújt el a fösvény több embertársától, Hogy ment ...

Miclausné Király Erzsébet írta 34 perce a(z) IDÉZETEK 2018 fórumtémában:

Az oly madár igen ritka, Melynek kedves a kalitka. Csokonai ...

Miclausné Király Erzsébet írta 35 perce a(z) IDÉZETEK 2018 fórumtémában:

Hagyj el, óh Reménység! Hagyj el engemet; Mert ez a ...

Rádiné Zsuzsa 15 órája új képet töltött fel:

Gyoni_geza_varsze__2083978_2851_s

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu