Jó Barát: Deák Ferenc anekdóták

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 215 fő
  • Képek - 11353 db
  • Videók - 3097 db
  • Blogbejegyzések - 8190 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 215 fő
  • Képek - 11353 db
  • Videók - 3097 db
  • Blogbejegyzések - 8190 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 215 fő
  • Képek - 11353 db
  • Videók - 3097 db
  • Blogbejegyzések - 8190 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 215 fő
  • Képek - 11353 db
  • Videók - 3097 db
  • Blogbejegyzések - 8190 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

 

network.hu

 



















 

 

 

Deák Ferenc jó tanácsa

 

Az ország újjászervezésekor majdnem minden nevezetesebb ügyet megreferáltak a miniszterek Deák Ferencnek. Az igazságügy minisztériumtól többnyire Csemegi tett kérdést az “öreg úrnál”.

 

Természetesen mély hódolattal viseltetett a haza bölcse, Deák Ferenc iránt, de az öreg úr mindig úgy fordította a beszédet, hogy Csemegi hódolatának nem bírt kifejezést adni.

Egyszer egy nagyobb közjogi előterjesztésre − a fiumei kérdésről volt szó − Deák röviden csak ennyit mondott:

− Én ezt nem így csinálnám. Csemegi kapott az alkalmon, hogy hódolatát kifejezze:

− Nem is lehet mindenki Deák Ferenc! Az öreg úr arca egyszerre elsötétedett. Sűrű szemöldökét összerántotta:

− Hallod, öcsém, az ilyeneket én nem szeretem. Azonban mindjárt felderült az arca és hozzátette:

− De azt jól teszed, ha másoknak ilyen szamárságokat mondasz.   Ez is boldogult Csemegi Károly emlékei közül való. Maga beszélte el ezt is.

 

.........................

 

 

“Körülbelül”

 

 

Jó néhány híres író támogatta Deák Ferenc politikai nézeteit, így tett a magyar romantikus regényirodalom egyik nagy alakja, Kemény Zsigmond is, aki az Országházban és azon kívül is gyakran töltötte idejét barátjával.

 

A hatvanas évek vége felé történt. Kiment egyik este Deák Ferenc a Szabadelvű Klubból és kereste a kalapját a szögön. Nem találta. Amint keresi, ránéz egy mellette álló képviselőtársára, az író, publicista, politikus magyargyerőmonostori báró Kemény Zsigmondra, akinek a fejét meglátja a kalapját.

Azt mondja Deák Ferenc Kemény Zsigmondnak:

– Zsigmond, ez az én kalapom! Kemény Zsigmond leveszi a kalapot a fejéről, megismeri és így szól:

– Igaz, bátyám; körülbelül egyforma a mi fejünk. Deák Ferenc erre felnevet:

– Körül lehet, de belül nem.

 

.....................

 

 

Deák személyes érdeke

 

Deák Ferenc 1873 elején, mikor már betegeskedni kezdett, egyszer a képviselőház folyosóján szivarozgatott.

– Talán a rossz levegő űzte ki a teremből? – kérdezte tőle egy képviselő.

– Nem – felelte a jó humorú öreg úr –, hanem mikor személyemet érdeklő ügyeket is tárgyalnak, akkor nem szeretek bent lenni.

– De hát ma nem tárgyalnak effélét!

– Dehogynem! – mosolyodott el Deák. – A kiszolgált altisztek ellátásáról.

 

...................

 

Spártai válasz.

 

1866-ban Ausztria szörnyü csapások- és rázkodtatásoknak volt kitéve.

 

Az ellenséges és győzelmes porosz hadsereg Bécs kapui alatt táborozott.

 

A történelmi jelentőségre vergődött "chlumi köd" elboritá gyászfátyolával az osztrák hadsereg harczi dicsőségét.

 

De az osztrák kamarilla reactionarius-politikája mégis folyvást vonakodott Magyarország jogos igényeit kielégiteni.

 

A magyar országgyülést idő-nap előtt haza küldte.

 

Most ismét ujabb merényleteket szándékozott elkövetni hazánk ősi intézményei ellen.

 

Csöppet sem lehet csudálkozni rajta, ha ilyen körülmények között a magyar ezredek legkevésbé sem mentek valami nagy lelkesedéssel a harcz tüzébe, az ellenség elé.

 

Az akkori osztrák minisztérium, a birodalomra tornyosuló veszélyek láttára, fűhöz fához kapkodott.

 

De még mindig nem akadt az egyedüli mentő eszközre.

 

Végre mégis csak rá szánta magát, s a bölcs Deák tanácsát szerette volna meghallgatni.

 

Elhatározta tehát, hogy Deákot e végre Bécsbe hivatja.

 

De Belcredi, az akkori mindenható osztrák miniszterelnök nagyon is jól tudta elődei - Schmerling és Bach - sikertelen kisérleteiből, hogy Deák egy absolutistikus osztrák miniszterrel jószántából szóba sem áll; nem hogy meghivására Bécsbe utaznék.

 

Azért tehát I. Ferencz József felséges magyar királyunk személyesen sürgönyözött Pestre Deáknak, hogy fáradna fel Bécsbe.

 

Deák a legközelebbi vasuti vonattal fel is utazott és - a mint beszélik - a király előtt kereken kimondta rosszaló véleményét az osztrák államférfiak politikája fölött s erősen hangsulyozta, hogy Ausztria a szenvedett csapások után csak ugy állhat még fen, ha Magyarországgal őszintén és végképen kibékül, elkobzott jogainak teljes visszaadása árán.

 

A porosz háborura nézve különben azt mondta volna, hogy minél hamarább befejezendő s a béke nagy áldozatok árán is megkötendő.

 

Bécsben lévén, Deák nem kerülheté ki a találkozást Belcredi miniszterrel.

 

Belcredi előbb természetesen nagy feneket kerekitett beszédjének; azután végre kisütötte sajátképeni szándékát, s Deák bölcs tanácsát kérvén ki magának, következő szavakkal fordult feléje:

 

"Uraságod jól tudja, hogy az idén már volt egy terjedelmes ujjonczozás Magyarországon. Mit gondol Uraságod, nem lehetne-é az idén egy második ujjonczozást is elrendelni ottan?"

 

- Nem! - válaszolt Deák hidegen.

 

"S miért nem?" kérdé Belcredi hüledezve.

 

- Mert nálunk Magyarországon az anyák évenkint csak egyszer szülnek - volt a spártai válasz.

 

Soha egyszerűbb, meghatóbb szavakban nem mondtak az absolutismus igazságtalanságai fölött lesujtóbb, megsemmisitőbb itéletet.

 

S milyen mély gúny, mennyi igaz fájdalom, haza- és emberszeretet hangzik ama néhány igénytelen szóból felénk?

 

.............................

 

Bölcsészet és bölcseség.

 

Deáknak egyik szellemdus jellemrajzirója tevé azon találó észrevételt, hogy hazánk "bölcse" mint gyakorlati politikus nem valami nagy barátja az elvont elméleteknek.

 

A következő adoma a Deák életéből, a mellett tanuskodik, hogy mint "bölcsész" sem kedveli az abstract theoriákat.

 

Az "attikai só" is csak fűszer előtte, nem pedig eledel.

 

Deák tudvalevőleg egyik legkiválóbb disze a magyar Akadémiának.

 

Mint tudós társasági tagnak, bár a jogi osztályba tartozik, nem ritkán van alkalma a bölcsészeti osztály tekintélyeivel is találkozni és szóba ereszkedni.

 

Egyszer egész társaság "bölcsész" vette körül a haza "bölcsét."

 

Csakhamar élénk eszmecsere fejlődött ki közöttük.

 

A vita tárgyát természetesen a "bölcsészet" képezte.

 

Egy pergamen képü öreg ur ugy vélekedett, hogy: "a bölcsészet a tudományok anyja és leánya egyszersmind."

 

"A bölcsészet - ugymond - a végokok fürkészetének tudománya rendszeres és szerves egésszé "kőgitve." Cartesius (Des Cartes) vagy Spinoza "substantiája" és Fichte "én-én"-je között valamint Kant "a tiszta ész birálata" czimü müvében kifejtett "transcendentalis" bölcsészete közt ő nem lát akkora különbséget, hogy Hegel érthetetlensége és Spinoza vallomása által át ne lehetne hidalni köztük a látszólagos hézagot. A végeredmény ugyanis Spinoza következő hires mondatába foglalható össze: Non dico, me deum omnino cognoscere; sed me quaedam ejus atributa, non autem omnia, nequae maximam intelligere partem."[2]

 

Egy másik tudós, kinek arcza inkább volt geometriai figura mint emberi ábrázat, még hóbortosabb definitiók tévegébe bonyolódott.

 

"Az egész látható természet - mondá e megtestesült oktaëdron - s talán a láthatlan is, mintegy az ember teremtésének története; és a természet összes alkatrészei: ásvány, növény, állat csak fejlődési mozzanatok, mintegy tökéletlen kisérletek az egy ember létrehozására. Azért: hogy az ember világrajövetelével a teremtés, mely benne czélját érte, rögtön és minden átmenet nélkül megszünik, mintegy megszakad. A mit Göthe a virág különböző alkatrészeiről mond, hogy t. i. ezek csak különböző fejlődési fokozatai a levélnek, s mintegy a virág történetét képezik; ugyanazt mondom én az emberről, kinek teremtési története azonos a természettel." -

 

Még lélek-fárasztóbb az, mit egy őszbe csavarodott aggastyán mondott a következőkben:

 

"Minden kor és ország bölcsészei, az "isteni" Platontól az "istentelen" Hippiaszig, Cartesiustól le egész Hegelig, a "lét végokaira" nézve - habár tudtok nélkül, sőt tán akaratuk ellenére - egy és ugyanazt állitották.

 

Az egész könyvtárakra menő félreértésnek a szavak tökéletlensége, vagy ha ugy tetszik, az emberi tökéletlenség volt oka. De elveik, rendszereik és eszméik lényegökben azonosak. Csak azok kifejezésében különböznek egymástól. "Substantia", "természet", "véletlen", "anyag" ugyanis legbensőbb lényegökre nézve - mindnyájok vallomása szerint - egyaránt magokban foglalják az érthetőt és az érthetetlent, a megfoghatót és a megfoghatatlant. Ők tehát mindnyájan abban tévedtek, hogy a megfoghatlant ugyanazon szóval illették és jelezték, mint a megfoghatót.

 

Innen eredt az a tömérdek visszaélés a szavakkal, az a sok félreértés, fogalom-zavar és sophisma.

 

A mondottakból önkényt következik az alapigazság: hogy ha a megfoghatlannak van egy igen jó és teljesen megfelelő szava, mivel semmi olyasra nem alkalmaztatik, a mi megfogható; használjuk ezt a szót, minden más szó helyett a megfoghatlannak jelzésére.

 

Ez a szó: isten.

 

Az isten előttünk tehát azért megfoghatlan; mivel reánk nézve, nyelvünkben, az a mi megfoghatlan: az az isten. Helyesen, jól mondja Shaekespeare Romeoja Juliának a rózsáról, hogy nem a név a fő; s ha az, mit mi rózsának hivunk, másképen neveztetnék is, mégis édesen illatoznék."

 

Igy a költői lelkü aggastyán; kitől a szót egy föllengző fiatal tudós vevé át, a bölcsészetet egy olyan hajóhoz hasonlitván, mellyel a tudomány világtengerén a mindenséget körülhajókázhatjuk ugyan; de végezetre is csak visszaérkezünk kiindulási pontunkhoz.

 

"Miben különbözik tehát a bölcsész - folytatá - attól ki nem gondolkodik, a tudós a tudatlantól? abban, hogy mig amaz a tapasztaltakból meriti a megismerést, hogy nem lehet tudni semmit az istenre vonatkozó dolgokból; addig emez még azt se tudja, hogy nem tud és nem is tudhat semmit."

 

A szives olvasó láthatja, hogy a társalgás meglehetősen "szürke" elmélkedéssé foszladozott szét; midőn Deák a következő elmés észrevétellel adott más, derültebb irányt a beszélgetésnek:

 

"Én a bölcsészet tudományát a zsirhoz hasonlitanám. Jó, mint ez a különböző ételeknek, az a különböző tudományoknak izletesbbé tételére, - apró adagokban.

 

De kinek jutna eszébe, a puszta zsirt eledel gyanánt megenni?! -

 

S ha mégis rászánja magát valaki, ugyan jó gyomra legyen, ha meg is akarja emészteni!" -

Címkék: anekdóta

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Ez történt a közösségben:

Rádiné Zsuzsa 10 órája új blogbejegyzést írt: VÖRÖSMARTY MIHÁLY - KÖLTŐ

Rádiné Zsuzsa 10 órája új képet töltött fel:

Vorosmarty_mihaly_szozat_2109549_5969_s

Miclausné Király Erzsébet 14 órája új képet töltött fel:

A_magany_is_2109541_8532_s

Rádiné Zsuzsa 14 órája új blogbejegyzést írt: Erdély tájain - LIBÁN

Miclausné Király Erzsébet 14 órája új blogbejegyzést írt: Fekete István :ÁGYÚSZÓ

Miclausné Király Erzsébet 15 órája új képet töltött fel:

Hajnal_2109530_8718_s

Miclausné Király Erzsébet 17 órája új blogbejegyzést írt: Szent Erzsébet legendák

Miclausné Király Erzsébet 17 órája új képet töltött fel:

Szent_erzsebet_legendaja_2109526_9126_s

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu