Jó Barát: Deák Ferenc anekdóták 2.

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 215 fő
  • Képek - 11353 db
  • Videók - 3097 db
  • Blogbejegyzések - 8190 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 215 fő
  • Képek - 11353 db
  • Videók - 3097 db
  • Blogbejegyzések - 8190 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 215 fő
  • Képek - 11353 db
  • Videók - 3097 db
  • Blogbejegyzések - 8190 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 215 fő
  • Képek - 11353 db
  • Videók - 3097 db
  • Blogbejegyzések - 8190 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

A sok gombu dolmány.

 

Deák Ferencz a forradalom után kérdeztetvén, mit szól az ujonnan behozott kormányzási rendszerről, ezt válaszolá:

 

- Nekem az egész ugy tetszik, mint a sok gombu huszár, ki midőn dolmányán egy gombot hibásan gombolván be, mennél tovább megy, annál inkább észreveszi, hogy rendetlenségbe jött begombolásával, és kénytelen az egészet fel-, és ujra begombolni. -

 

 

 

A zsidók egyenjogusitása.

 

Deák maga mindig föltétlen barátja volt a zsidók teljes egyenjogusitásának.

 

Miért? magától értődik.

 

De sokkal inkább ismerte korának elfogultságát e kérdésre nézve, semhogy a siker koczkáztatásával idő előtt szőnyegre hozta volna.

 

Azonban 1865-ben az országgyülés megnyitása előtt megkérdeztetvén, már oda nyilatkozott, hogy "első sorban mindig a közjogi kérdés megoldása áll; de ha ez sikerül, akkor a zsidók egyenjogusitása minden esetre azon sürgős ügyek közé tartozik, melyek már többé el nem halaszthatók. A jog- és igazságnak - ugymond - elvégre is győznie és mindenben győznie kell."

 

Igen, de a közjogi kérdést magát is csak 1867-ben lehetett megoldani. Na, már annyira a mennyire.

 

Igy hát a zsidók egyenjogusitását is csak azután lehetett törvénybe igtatni.

 

De magát az egyenjogusitás eszméjét és szükséges voltát Deák már jóval korábban, és pedig az 1866-ki országgyülés első feliratában megpenditette.

 

Sőt febr. 23-án hatalmas beszédet is tartott a felirat következő passusa mellett:

 

"Mélyen érezzük mi, hogy szellemi érdekeink tekintetében is még sokat kell pótolni és javitani törvényhozásunknak.

 

Igyekezni fogunk, hogy e részben is teljesithessük, a mit a haza közjava kiván s polgári kötelességünk parancsol. Működéseinkben az alkotmány alapelveiből kiindulva, irányadónak fogjuk mindenkor tekinteni az igazságot és méltányosságot, a hon polgárainak minden osztályai iránt, vallás- és nyelvkülönbség nélkül."

 

Látni való, hogy ez a pont egész átalánosságban van tartva; nagyon is rá fért a bővebb magyarázat.

 

Deák febr. 23-ki beszédében oda-magyarázta tehát, hogy ő ezt a pontot a zsidókra érti. "Mi is ugy értjük!" viszhangoztatá az országgyülés.

 

Deák beszédének azonban historiája, és pedig sokkal pikánsabb historiája van, semhogy itten szép szerivel elhallgathatnók.

 

Deák Ferencz ugyanis már korábban a Deák-körben elmondta őszintén, bátran, hogy a fentebbi idézet alatt a zsidók egyenjogusitását érti.

 

Azt sem hallgatta el, hogy az országgyülés nyilvános ülésében hasonlóan hangsulyozni kivánja, miszerint ama sorok egyenesen a zsidók egyenjogusitására vonatkoznak.

 

A kör jelenvolt tagjai észrevétel nélkül fogadták Deák e kijelentését.

 

Ez már magában véve is vivmánynak volt tekinthető.

 

Jókai, eme par excellence barátja a zsidók egyenjogusitásának, idő közben találkozik egy fiatal mózes-vallásu magyar journalistával, s örvendezve beszéli el neki, hogy Deák miképen nyilatkozott a körben.

 

A fiatal iró természetesen magán kivül volt örömében.

 

Nem csoda tehát, hogy mint különben is országgyülési tudósitója egy politikai kőnyomatu lapnak, febr. 23-án ideje-korán megjelent az ülésen és feszült figyelemmel kisérte a tanácskozás menetét, várva-várván a Deák beszédét.

 

Deák az általános vita befejezése előtt oly hatalmas beszédet tartott, hogy kivétel nélkül minden oldalról siettek a követek őt üdvözölni.

 

A karzatokon nem egy főrangu hölgy szép szemeiből peregtek a könyek.

 

Hanem Deák e beszédben egy kukkot sem szólott a zsidókról.

 

S a hatás után itélve, melyet beszéde szült, természetes volt a föltevés, hogy a feliratot a részletes vitában ellenmondás nélkül elfogadja az országgyülés.

 

Deák az első pár pont felolvasását végig várta még türelmesen; de a mint hallotta, hogy minden pont általános "elfogadjuk"-kiáltással üdvözöltetik; kiment a buffetbe pihenni s restaurálni magát, és ment vele együtt az országgyülési tagok nagy része.

 

Az idő különben is már későre járván, Deák hozzá látott egy frugalis villás-reggelihez.

 

Benn a teremben az alatt javában folyt a felolvasott alineák egyhangu megszavazása; midőn a mi fiatal zsidó journalistánk rémülettel hallja az irói karzatról, hogy a jegyző a felolvasással már-már a zsidókat illető passushoz ért; és Deák? - épen adomázgatni kezdett kinn a büffetben a villás reggeli mellett.

 

Mit csináljon? mit csináljon?

 

Kapja magát, kisiet az előcsarnokba, hol először is Jókaival találkozik.

 

- Nemde ön mondta nekem a minap, hogy Deák a zsidók egyenjogusitása érdekében ma beszédet fog tartani? - kérdi a fiatal zsidó.

 

- Igen!

 

- No, azt hallottam felőle, semmi sem lesz belőle. Hiszen Deák nincs a teremben! -

 

- Ugy? Deák nincs a teremben? - kérdi Jókai s azzal ott hagyta a fiatal zsidó journalistát a faképnél s oda sietett Deákhoz.

 

Deák épen javában falatozott.

 

- Te, most épen a zsidók egyenjogusitásáról van benn szó. Hát te itt tartasz beszédet mellette? - kérdé Jókai humorral.

 

Deák nem válaszolt, hanem még be sem nyelte a szájában lévő sódar-szeletet, s mintha "ágyuból lőtték volna ki" oly gyorsan rohant a terembe és várta emlékezetes febr. 23-ki beszédét a zsidók egyenjogusitása mellett.

 

A ház szótlanul fogadta Deák nyilatkozatát s el- a felirat fennidézett pontját. Qui tacet consentire videtur. - Csak látszik! -

 

Midőn az ülésnek vége volt, kérdi Deák a "tiszteletbeli zsidótól," Jókaitól:

 

- Nos fiam, meg voltál-e ma velem elégedve?

 

- Nagyon, - válaszolt Jókai érzésteljesen.

 

- Megvagyok győződve, hogy más nem mondhatta volna el e beszédet ellenmondás nélkül; de én már elég "öreg" vagyok; tőlem már semmit sem vesznek rosz néven! - veté utána Deák nem minden megindulás nélkül.

 

Pedig nem annyira "öregsége" mint "népszerüsége" némitá el az egyenjogusitás vak ellenfeleit. -

 

 

 

Választási tréfa.

 

Töredék egy ujra jelölt 1861-ki képviselő beszédéből:

 

"Tisztelt választók! Hogy engemet mennyire szeret Deák Ferencz, azt mindjárt elmondom."

 

Én mindig gyülés után almát szoktam venni a muzeum szögletén a kofától. Egyszer elfelejtettem, s a mint a vendéglőben összetalálkoztunk Deákkal, a nagy hazafi egy almát vett elő zsebéből és mondá: "láttam, hogy ma elfelejtettél almát venni, ime, én vettem a számodra, s utánad hoztam."

 

Az ellenjelölt jónak látta ily előzmények után visszalépni.

 

 

 

Deák fog beszélni.

 

Minthogy az egész ülés alatt lehetetlen végig kiállni Asvárus kemenczéjében, vulgo a képviselőházban, a mulatságot; a képviselők egy része az alatt, mig valamit fölolvasnak, vagy mig a diaboli minorum gentium perorálnak, ki szokott menni a hűs folyosókra.

 

Az elnöknek aztán van két billentyüje, ha az egyiket megnyomja, a jobboldalnak, ha a másikat, a baloldalnak kezd el szólni odakinn a csengettyü.

 

A telegráf-jelek a következők:

 

Egyszer csengetés: kezdődik a tárgyalás; a kinek tetszik, bejöhet.

 

Kétszer csengetés jobbra is balra is: szavazás lesz, felállás és ülvemaradás szerint. Tessék bejönni.

 

Háromszor csengetés jobbra-balra: Deák Ferencz fog beszélni.

 

Erre aztán bemegy mindenki, akár milyen hőség van a teremben.

 

 

 

Deák Ferencz a könyvárusnál.

 

Mióta Csengery becses munkájában, a "magyar szónokok és államférfiak" könyvében Deák Ferencz, társadalmi föllépésének modora, parlamentaris vezérkedésének egyszerü és mégis hóditó taktikája, minden szóvirágtól óvakodó beszédének megkapó hatalma már évtizedek előtt méltányolva lőn; igen gyakran mások is megkisérelték, e nagy magyar politikus lelki arczulatának minden tekintetben hű másolatát papirra dobni.

 

E kisérletek egykoron érdekes adatokul fognak szolgálni egy magyar Maculay számára, ki hivatva lesz, Deák egészen teljes képét átszolgáltatni a történelemnek, az emberiség e tanitó-mesterének.

 

Mi ez uttal csak Deák kedélyes vonásai közül óhajtottunk néhányat nagyjában vázolni és együvé gyüjteni. Legnagyobb mérvben kedélyes pedig Deák, ha - a mi sokszor megesik - könyvárusánál időzik.

 

A könyvárus Ráth Mór, e derék és hazafias kiadó, ez uttal legelébb is egy "közös" államférfi (ha nem csalódunk, Beust államkanczellár és külügyér) élet- és jellemrajzát teszi elébe, mely csak a minap került ki sajtó alól.

 

Deák figyelmére sem méltatja e könyvet, megjegyezvén:

 

- Még élő, még folyvást hivatásuk szolgálatában müködő egyének élet- és jellemrajzai vagy részrehajló simogatás, vagy szántszándékos ferdités által válnak élvezhetlenekké. Korunk történetirójának alapos, higgadt birálattal kell munkához fognia, ha hivatásának lelkiösmeretesen akar megfelelni. Mert ha a mult idők történelme a források ritkasága miatt látszik hézagosnak; ugy napjainkban a történelem, épen ellenkezőleg, a legellentmondóbb források bősége által válhatik igen könnyen zavarossá.

 

E szerfölött találó megjegyzését Deák egy ismeretes adomával illustrálta; s miközben jóizü kedélyességgel elbeszélte, meglátszott rajta, hogy neki magának is jól esik e vidor emotio.

 

Az adoma pedig azon egyszerü angol történész életéből volt meritve, ki - mint tudva van - sok évi buvárkodás után kétségbe esett a fölött, hogy ő a mult történelmét valaha teljes hűséggel és tárgyilagossággal elbeszélhesse; mivel egy utczai csetepatét, melynek ő maga is szemtanuja volt, különböző emberek, kik hasonlóképen szemtanui voltak, egészen különböző módon s egymástól merőben elütő okadatolással beszéltek el neki. "Ha - ugy mond - egy szemem láttára történt dolgot is oly sokféle- és ellenkezőképen lehet előadni; hát még a mult eseményeit, melyekre nézve saját tapasztalatom ellenőrző, helyreigazitó ébersége teljesen hiányzik?!" -

 

Saját tapasztalataiból is felhozott Deák egy megfelelő esetet; fölemlitvén amaz emlékérmet, melyen Kossuth Lajos születése az 1808-ik évre tétetik.

 

- Már pedig - folytatá Deák - Kossuthnak idősebbnek kellett lennie, mert a midőn én tizenkilencz éves koromban feljöttem Pestre jurátuskodni; ekkor Kossuth már javában jurátuskodott. Kossuthnak tehát okvetlenül idősebbnek kell lennie nálamnál, ki aránylag véve szerfölött fiatalon kezdtem jurátuskodni.

 

Kossuth Lajos csakugyan nem is 1808-ban, hanem tudvalevőleg 1802-ben született.

 

Erre Ráth is elbeszél egy ide vágó esetet.

 

- Egy nem rég angol nyelven megjelent utirajzban - ugy mond - szerző elbeszéli a "vas tuskó" meséjét, melyet állitólag tőlem hallott, s hozzá teszi, hogy törött angolossággal adtam elő neki. Az én "vas tuskó"-czégem tudvalevőleg egyszerü utánzata a bécsi hasonnevü vas-emléknek, s bizonyosan tudom, hogy sem töredezett angolossággal, sem másképen senkinek, s tehát az utirajz szerzőjének sem beszéltem el egy ilyen tartalmu mesét. Ezt nevezik aztán utirajznak. -

 

Deák megvigasztalja őt egy adomával Vas Gereben életéből, ki egyszer nagyobb társaságban egy kalandot beszélt el, mely közte, mint állitólagos vegyész és egy más magyar vegyész közt adta elé magát.

 

"S hogy hivták a másik vegyészt?" kérdezék tőle többen.

 

"Nendvichnek", felelé Vas Gereben minden zavarodás nélkül.

 

Mire a történetesen jelenlévő Nendvicha vendégek hahotája közt nyilatkoztatá ki, miszerint "ő nem emlékszik reá, hogy a kérdéses kaland közte és Vas Gereben közt valaha lefolyt volna".

 

- Az ember mindig hasonló veszélyben forog - tevé utána Deák nevetve - ha t. i. nem mond igazat.

 

Ráth Ábray uj müvét, "regényes korrajzok az 1848-1849-ki évekből", teszi elibe.

 

Deák ezt is félre téteti.

 

- Mert - ugy mond - elég részem volt nekem az 1848-1849-ki évek ugy regényes mint épenséggel nem regényes történeteiben.

 

Véletlenül Feydeaunak egyik regénye akad a kezébe; erről is elmondja észrevételeit, és azon alaposság, melylyel Kock regényeihez hasonlitja, azt gyanitatja, hogy mind a két szerzőt behatóan ismeri. Feydeau nemcsak sikamlósabbnak látszik előtte, hanem minden erkölcsi tartalmat nélkülöző irónak is.

 

Szólt még a magyar időszaki sajtó mértéket haladó termékenységéről; s miután Arisztotelesz "Politikájá"-nak egy ujabb magyar forditását és Gotha "állam-naptárának" legujabb évfolyamát magához vette volna, Deák szivélyesen bucsut vesz könyvárusától.

 

A könyvárus Deákot legjobb vevői közé sorozza.

 

Deák a legelső is, ki ujév után azonnal rendbe hozza könyvárusi számláját.

 

Valóságos élvezet Deákot hallgatni, midőn kedélyességének varázsát fejleszti ki. Ilyenkor órákig elhallgatná az ember. Legyen az a mit mond, akár egy vidor, zamatos anekdota; akár egy tanuságos, mély és tartalmas észrevétel.

 

 

 

Csoda-bogarak.

 

Deák tudvalevőleg gyakran érzi szintén a nagyság terhét.

 

Sok zaklatásnak van kitéve.

 

Mindig számos levelet kap, most hódolóktól, majd bolondoktól.

 

Erdélyből "Mátyás király" aláirással kap gyakran levelet, melynek irója panaszkodni szokott, hogy kibocsátott pénzjegyeit nem veszi el a nép.

 

Másféle bolondok pedig politikai tervekkel állnak elő.

 

A minap meg egy tisztes vidéki férfiu állitott be hozzá, s egy lepecsételt iratcsomagot nyujtott át Deáknak, kérve, hogy befolyásánál fogva eszközölné valamely lapban leendő kiadatását.

 

"Ha elolvasva, méltónak találom a közlésre - felelé Deák, - akkor majd elküldöm valamelyik szerkesztőséghez."

 

Azzal az idegen, ki épen nem a hóbortosok osztályába tartozott, meghajtá magát és távozott.

 

Deák azonnal fölbontá a csomagot.

 

A benne lévő czikk czime ez volt:

 

"Kárhoztatás Deák Ferencz ellen". -

 

A jelenlevők azt hitték, hogy sottis lesz az egész.

 

Deák olvasni kezdte hangosan, szokása szerint.

 

Hát a czikk az elképzelhető legnagyobb dicséretekből áll a nagy hazafi fényes elméjéről, szilárd jelleméről és bölcs politikájáról, s e sorokkal végződött: "egy van csupán, a mit benne kárhoztatni lehet, hogy nem nősült meg s magához hasonló fiakat nem nevelt a hazának."

 

Deák mosolyogva jegyzé meg rá:

 

- Ha elgondolom, milyen vén ránczos arczu feleségem volna mostan; majdnem kibékülök fiatalkori mulasztásommal, hogy nem nősültem meg. -

 

 

 

Mosás van.

 

1867-ben, épen azon napokban, midőn Deák "közös ügyi" javaslata fölött folytak heves viták az országgyülésen; találkozik vele egy derék "magyar gazdasszony" s kérdezi:

 

"Miért nem látogat már meg?"

 

- E napokban már lehetetlen - felelé Deák; - most én ugy vagyok mint a háziasszony, midőn nagy mosás van. -

 

De hiszen ugyancsak mosták is az ő munkálatát akkoriban az országgyülés ellenzéki szónokai! -

 

 

 

Találó felelet.

 

Az ötvenes években egyszer valamelyik bécsi centralista, némelyek szerint plane Bach államminiszter találkozott Deákkal.

 

A miniszter a magyarok szenvedőleges ellenállásáról szólva, azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy a számra nézve gyöngébb magyar előbb utóbb is föl fog olvadni a müvelt német népben.

 

- No, én más véleményben vagyok - felelt Deák; - de ha a magyarnak a szláv vagy német elem általi elnyeletés közt kellene választania, bizonyosan ez utóbbit választanám. Csakhogy én azt hiszem, miszerint ez még messze van.

 

- No, akkor nem látom át, miért vonakodnak mindjárt ráállani arra, mi egyszer, ha később is, de mégis okvetlenül be fog következni? - felelt a miniszter.

 

Deák percznyi hallgatás után igy szólt:

 

- Excellentiád bizonyosan jó keresztény, és reméli hogy az égbe juthat. Mégis kétkedni bátorkodom, hogy azért excellentiád örömestebb menne oda ma, mint holnap. -

 

A miniszter se firtatta tovább ezt az eszmét Deáknál.

 

 

 

Jó tanács.

 

Pest városát még nem is környékezte a muszka, s már is Metz és Páris sorsára jutott.

 

A terézvárosi alkapitányságnak ugyanis bizalmas uton bejelentették, hogy bizonyos K-cz nevü egyén a külső-aradi utczában lévő bekeritetlen Andrássy-féle telken egy lónak a csontvázát ásta el.

 

Vizsgálat indittatván, kisült, hogy ugyancsak e ló husa egy műhelyét pincze-helyiségben tartó St-r nevü kolbászkészitőhez, vulgo virstlishez került, ki azt kolbász-töltelékül használta fel, s e czélra már több izben egy Ujpesten lakó E-r nevü virstlistől is vásárolt már lóhust.

 

Miután pedig a lóhus felhasználása csak orvosrendőri szemle után s csakis engedély mellett és csakis azon esetben történhetik, ha az állat erőszakos halállal mulik ki, ezek a jó urak pedig a különféle bajokban természetes halállal elpatkolt gebék husát adták el kolbász képében a szatócsok- és korcsmárosoknak, mind a hármukat becsipték. -

 

E nevezetes alkalomból a "Hon" egy Deák-adomát közöl.

 

Az "öreg ur", köztudomás szerint, nyáron igen szereti a városligetet.

 

Nem különben a mágnás-urfiak is, kik ott lóhalálában kocsikáznak a körönd körül.

 

Egy szép nyári napon egy ily nagyuri kocsi szörnyü sebességgel rohant, more patrio nem tekintve sem jobbra, sem balra, sem előre, s neki hajtott egy ott ácsorgó kis fiunak.

 

Bizonyosan összetiporja az ijedtében mozdulni sem tudó fiut, ha abban a pillanatban meg nem ragadja karjánál valaki, s el nem rántja a lovak elől.

 

Az a valaki Deák Ferencz volt.

 

Pár nappal azután bekoczogtat hozzá egy szegényes külsejü ember s igy szól hozzá:

 

"Uram! ön megmentette gyermekemet. A szolgálat, mit nekem tett, sokkal nagyobb, magam pedig sokkal szegényebb vagyok, semhogy meghálálhatnám. Hanem hála fejében szolgálok önnek egy jó tanácscsal".

 

- S mi volna az? - kérdé az "öreg ur" mosolyogva.

 

"Én uram, virstlis vagyok s azt tanácslom önnek, hogy nyáron ne egyék virstlit!" Mondta s távozott.

 

Az már most a kérdés, hogy nem volt-e a derék tanácsadó a föntebbi virstlisek közül az egyik?? -

 

 

 

Vogt felolvasásai.

 

1869. deczember hó vége felé általános izgatottságban tarták Pest közönségét Vogt Károly, ez európai hirü tudós, felolvasásai az "emberi nem rokonságáról a majmokkal".

 

Leszállott az őstörténet sötét aknáiba, s onnan hozta fel bizonyitékait.

 

A nap érdeke akkoriban benne központosult.

 

Ámbár eleintén - meg kell vallani - nem igen felelt meg a felcsigázott várakozásnak.

 

Hallgatósága ugyanis azt várta, hogy felolvasásait következőképen fogja bevezetni:

 

"Uraim és hölgyeim, mi mindnyájan majmok vagyunk!"

 

S erre aztán előszed néhány vigyorgó koponyát zsebéből, s ezekből oly tisztán mint a nap bebizonyitandja az emberiség majomiságát.

 

Föltették felőle, hogy végre a részletek bebizonyitására térend át; s a jelenlevőket külön-külön egyenkint megvizsgálván, a következő hizelgő bókkal fog kedveskedni:

 

"Uram, ön a gorilla-fajhoz, asszonyom kegyed a mandrillák közé sorozandó; ön egy braziliai bőgöncz és egy orangutáng faj-vegyüléke!" -

 

S e végre a közönség már jó eleve igyekezett megbarátkozni majomiságának eszméjével. Mindenki kezdte belátni, hogy a majom tulajdonképen genialis egy állat, mely sokféle tehetségekkel van megáldva. Kitünő utánzó képességénél fogva született szinész; a lábak hiánya s kezeinek fölöslege folytán zenész, s mintegy teremtve látszik lenni arra, hogy a zongorán négy kézre játszék. Bohókás bukfenczei pedig a világ valamennyi clownjainak elérhetlen mintaképévé teszik stb. stb.

 

Közönségünk szemeiben tehát a gondolat nem volt többé sem rémületes, sem különös, hogy egy ily nagy ügyességü intelligens állattal jöhet rokonságba.

 

Ha valakit majomnak neveztek, az többé rá nézve nem volt sértés.

 

S a közönség ugyanazon élénkséggel özönlött Darwin és Vogt Károly majmához, mint előbb vasárnaponkint az állatkert majomháza felé.

 

Azonban mennyire kiábrándult a közönség Vogt első felolvasásain! A majomnak még csak nevét sem hallották emliteni. Vogt első felolvasásain ugyanis a kőkor titkait fedezte föl.

 

Azonban később mégis csak áttért a majmokra is.

 

Mondá, hogy Ádám apánknak majomtól való származása teljesen megegyez a bibliai felfogással.

 

Isten ugyanis a nőt - a biblia szerint - Ádámnak egy oldalbordájából alkotá.

 

A mai embernek tehát egy oldalbordával kevesebbje van, mint Ádám ősapánknak lehetett.

 

Nekünk van tizenkettő; de neki, a mondottak szerint, tizenhárommal kellett birnia.

 

Ámde az egész állatvilágban egyedűl a chimpanse majomnak van tizenhárom oldalbordája; ergo... a többi önként következik.

 

Egy szellemdus szomszédom erre azon gonosz megjegyzést tette, hogy Ádám is csak álmában türte, miszerint az uristen asszonyt csináljon egyik oldalbordájából; ha ébren van, bizonyára protestál vala e kényes sebészeti műtét ellen, mely az ő rovására hajtatott végre.

 

Ugyancsak e szomszédom, ki egyszersmind országgyülési képviselő, beszélte el nekem a következő, Vogtra vonatkozó Deák-adomát:

 

Deák hallja, hogy az egyik miniszter nem szereti Vogtot; mert hát ez pénzért tart felolvasásokat mindenfelé.

 

- Komolyan haragszol Vogtra? - kérdi Deák tőle.

 

- Bizony! - felelt amaz.

 

- Meghiszem azt. De nem azért haragszol te rá, - jegyzi meg a jobboldal vezére mosolyogva.

 

- Hát ugyan miért? - kérdi ő excellentiája.

 

- Hát csak azért, mert Vogt elárulta családi titkaidat. -

 

 

network.hu

 

Címkék: anekdoták

Kapcsolódó hírek:

  DEÁK FERENC - ADOMÁK 1.

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Ez történt a közösségben:

Rádiné Zsuzsa 9 órája új blogbejegyzést írt: VÖRÖSMARTY MIHÁLY - KÖLTŐ

Rádiné Zsuzsa 9 órája új képet töltött fel:

Vorosmarty_mihaly_szozat_2109549_5969_s

Miclausné Király Erzsébet 12 órája új képet töltött fel:

A_magany_is_2109541_8532_s

Rádiné Zsuzsa 12 órája új blogbejegyzést írt: Erdély tájain - LIBÁN

Miclausné Király Erzsébet 13 órája új blogbejegyzést írt: Fekete István :ÁGYÚSZÓ

Miclausné Király Erzsébet 14 órája új képet töltött fel:

Hajnal_2109530_8718_s

Miclausné Király Erzsébet 15 órája új blogbejegyzést írt: Szent Erzsébet legendák

Miclausné Király Erzsébet 15 órája új képet töltött fel:

Szent_erzsebet_legendaja_2109526_9126_s

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu