Jó Barát: Eric Knight : Lassie hazatér - MINT A RÉGI SZÉP IDŐKBEN

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 214 fő
  • Képek - 10764 db
  • Videók - 3082 db
  • Blogbejegyzések - 8004 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 214 fő
  • Képek - 10764 db
  • Videók - 3082 db
  • Blogbejegyzések - 8004 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 214 fő
  • Képek - 10764 db
  • Videók - 3082 db
  • Blogbejegyzések - 8004 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 214 fő
  • Képek - 10764 db
  • Videók - 3082 db
  • Blogbejegyzések - 8004 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

 

 

 

 

És igaz volt, amit Joe mondott: néhány nap múlva rá sem lehetett ismerni a kutyára. Igaza is volt, meg nem is; aszerint, hogyan nézzük a kutyát.

 

Annyi bizonyos, hogy aki azt a görbe lábú, kajla fülű szörnyszülöttet kereste volna, amivé Sam varázsolta, hogy a fia számára megmentse a kutyát és a maga számára a becsületet - az nem ismert volna rá. De aki a büszke, könnyed, előkelően formált Lassie-t kereste, Sam Carraclough Lassie-jét, az megtalálta.

 

Ahogyan múltak a hetek, a jó táplálék és az odaadó gondozás újjászülte a régi Lassie-t. Horpadt hasa megtelt, soványsága elmúlt, mert ifjúkorának gondos nevelése most hozta meg gyümölcsét. Bundája ismét régi fényében, fehéren és bársonyfeketén csillogott, úgyhogy öröm volt ránézni. Csak egy kis bicegés jelezte, hogy a golyó horzsolta felső combját. Itt az izmok megmerevedtek, és Sam Carraclough hiába próbált meg minden lehetőt, minden titkos és vajákos tudományt, ezen nem tudott segíteni.

 

De azért sokat elért. Addig dörzsölte, masszírozta Lassie izmait, amíg legföljebb már csak egy éles szemű kutyaszakértő vehetett észre egy kis bicegésfélét járás közben. Mindenki más szemében ismét a legszebb kutya lett belőle - egy pompás skót juhászkutya.

 

És hétköznapokon, néhány perccel négy óra előtt Greenall Bridge boltosai megint ott láthatták a büszke léptű kutyát végigsétálni a Fő utcán, mondván: "Utána lehetne igazítani az órákat." És nem sokkal később Joe Carraclough kijött az iskolából, üdvözölte a kutyáját, és boldogan bandukolt vele hazafelé.

 

Joe csak egy dologban tévedett. Ő azt ígérte a hercegnek, hogy Lassie mindennap várni fogja őt az iskolánál. Eljött az az idő, amikor Lassie nem jelent meg a szokásos helyen. És ami a legfurcsább: Joe nem törődött vele. Sőt egészen rendjén valónak találta a dolgot, s nagyon boldognak látszott, amikor egyedül sétált haza.

 

Éppen egy ilyen napon történt, ahogy fütyürészve futott hazafelé a hercegi park útjain, hogy Priscillával találkozott.

 

Joe voltaképpen sajnálta Priscillát. Nem volt sem olyan testes, sem olyan erős csontozatú, sem olyan szép, mint a többi lány a faluban.

 

- Halló! - mondta.

 

- Halló! - mondta a lány.

 

Joe-nak nem volt semmi különös mondanivalója, de azért megállt.

 

- Az iskolában voltam - mondta Priscilla.

 

- Igazán?

 

- De most szünet van.

 

Joe alaposan megfontolta a választ:

 

- Nálunk csak egy hét múlva lesz szünet.

 

Megint csönd lett, aztán a kislány kérdezősködött:

 

- Hogy van Lassie?

 

Joe barátságosan rámosolygott.

 

- Gyere, nézd meg - mondta, mintha nagy kegyet gyakorolna.

 

Előrement a házig, melynek fehér falainál harsány színű rózsatövek virítottak. Kinyitotta az ajtót.

 

- Édesanyám - mondta -, meg szeretném neki mutatni.

 

- Csak tessék, tessék, kisasszony - mondta Carraclough-né, miközben lesimította kötényét, és lesöpört néhány képzeletbeli porszemet az uzsonnaasztal hófehér abroszáról.

 

Joe a hűvös mosókonyhába vezette Priscillát. A félhomályban egy nagy, alacsony láda állt. A ládában Lassie feküdt, körülötte pedig hét darab formátlan szőrgomolyag aludt.

 

- Látod - magyarázta Joe. - Itt tartjuk, mert a ketrecben elpusztulna. És ez azért van, mert Lassie házőrző kutya.

 

A kislány leguggolt, és mutatóujjával megérintette az egyik szőrgolyóbist, amire az álomittasan nyöszörögni kezdett.

 

Mindketten nevettek.

 

- Vakok még? - kérdezte a lány.

 

Joe fecsegett:

 

- Mi jut eszedbe? Tíznapos korukban kinyílik a szemük, most pedig már több mint háromhetesek. Már szaladgálnak is, de azt hiszem, a legszívesebben egész nap aludnának.

 

Amikor Lassie fölemelte fejét, elmosolyodott, és gyengéden megsimogatta.

 

- Látom, nagyon értesz a kicsinyekhez - mondta Priscilla.

 

- Csak azért, mert már egyszer lekölykezett - igyekezett szerénynek mutatkozni Joe. - Még azóta emlékszem valamicskét a dologra. És most minden úgy van, mint a régi szép időkben. Ugye, Lassie?

 

Odakuporodott a kutya elé, és nézte. Csakugyan minden úgy volt, mint régen. Ezen sokat töprengett mostanában.

 

A kislány, miután meghívták, hogy máskor is jöjjön meglátogatni a kutyakölyköket, udvariasan elbúcsúzott s elment. Joe azonban még mindig töprengett, mintha most végre feleletet kapna az élet nagy kérdéseire, amelyekre gyermekkorában hiába próbált válaszolni.

 

Minden úgy volt, mint a régi szép időkben. Igaz, most nem abban a házban laktak, mint tavaly, de mégis minden úgy volt, mint régen. Úgy nagyjából.

 

Mert például ha mostanában a reggeli kásájára feltűnően nagy kanál cukrot talált szórni, az édesanyja nem szólt rá:

 

- Csak lassan, fiatalúr! A cukor pénzbe kerül!

 

Vagy például ha mostanában, a nyers yorkshire-i levegőről hazatérve, arról panaszkodott, hogy milyen éhes, anyja nem nézett rá ijedten és megzavarodva, sőt nevetett egy nagyot, és azt mondta a maga nehézkes módján:

 

- Biz' isten nem tudom, mit tömjek beléd, hogy jóllakassalak! Csak tudnám, hová lesz benned ez a sok étel!

 

Csakhogy ezt úgy mondta, mint aki büszke rá, hogy milyen jó étvágya van a fiának. És ez is úgy volt most, mint régen.

 

Most már nem hallgattak el hirtelen a felnőttek, ha belépett a szobába. Nem hallotta többé azokat a hirtelen felcsattanó és suttogóvá váló veszekedéseket, amikor lefeküdt. S amikor hazajött az apja, nem látta rajta azt a fásult és szomorú arckifejezést, s már nem ült a tűzhely előtt, a lángokba meredve.

 

Most, ha megcsikordultak léptei alatt a kerti úton a kavicsok, Joe anyja fürgén felpattant, és így szólt:

 

- Nicsak! Megjött az apád! Vigyázz, ma meleg vacsora lesz!

 

Aztán szaporán jött-ment a tűzhely és az asztal között, gőzölgő fazekakat és lábasokat cipelt, mintha az volna a legfontosabb dolog a világon, hogy minden föl legyen tálalva abban a rövid időközben, amíg lépteit meghallották, s kinyílt az ajtó.

 

Akkor már ott állt, csípőre tett kézzel, és így szólt:

 

- Siess mosakodni, Sam! Ürüfej és gombóc van vacsorára, az pedig nem vár senki emberfiára!

 

Hát így volt ez most - akár a régi szép időkben. S az apja is egészen a régi volt, amikor asztalnál ülve a tányérjára hajolt, aztán Joe-ra pillantva megkérdezte:

 

- No és mi történt ma Joe-val? Tudta a leckét?

 

Így volt ez valamikor régen. Aztán másképp lett. Most pedig megint a régiben van minden. Vajon mi lehet ennek az oka?

 

Ezen törte a fejét Joe még vacsora alatt is. Utána pedig, amikor besétált Lassie, mellé heveredett a szőnyegre, megsimogatta, és egyszerre tudta a választ.

 

Lassie az oka! Hát persze hogy ő! Amíg itthon volt, nem volt semmi baj. Amikor eladták és elvitték, egyszerre minden rosszra fordult. Most pedig, hogy Lassie megkerült, ismét nyugodtan élnek, és boldogan telnek napjaik.

 

"Hazajött, és szerencsét hozott a házra - gondolta. - Neki köszönhetjük. Ő hozta nekünk a szerencsét."

 

Arcát a kutya szőrébe temette, és boldogan belezümmögött. Lassie jólesőt sóhajtott.

 

De az anyja figyelmeztette:

 

- Joe, ne feküdjetek végig a szőnyegen azzal a kutyával! Minden tele lesz szőrrel. És miért vagy te olyan szótlan ma este?

 

Joe csendesen mosolygott, de nem hagyta abba a zümmögést.

 

- Te mindig hazajössz. Ugye, te mindig hazajössz, Lassie? - zümmögte. - Ilyen vagy te. És szerencsét hoztál a házra. Mert te mindig hazajössz. Úgy is hívnak: Gyere-haza-Lassie!

 

De az asszony megint nekimérgesedett:

 

- Megsüketültél talán, Joe Carraclough? Teljesen megbolondítod ezt a kutyát, pedig egy alom kölyke van odakint, amire vigyáznia kell. Igazán lehetne egy kis eszed!

 

Joe épp csak egy ujjnyit csúszott elfelé a kutyától, de tovább simogatta, amit Lassie nagyon jó néven vett.

 

- Apám - szólalt meg hirtelen elkomolyodva Joe -, érzem a bordáit!

 

Apja a tűz felé fordította a székét, kényelmesen kinyújtóztatta lábait, és miközben maga elé mosolygott, nagy gusztussal rágyújtott a pipájára.

 

- Nem sovány ez a kutya egy kicsit? - folytatta gondterhelten Joe. - Talán jót tenne neki egy kicsivel több hús és egy kicsivel kevesebb tej.

 

- Komolyan azt hiszed? - kérdezte csúfondárosan az anyja, aki már elmosogatott, és egymásra rakta a gőzölgő tányérokat. - Egyszóval szerinted ráférne még egy kis hús. Nem is volnál te igazi yorkshire-i, sem pedig igazi Carraclough, ha azt nem képzelnéd, hogy te értesz a világon a legjobban a kutyákhoz! Biz' isten néha már azt kell hinnem, hogy ebben a faluban jó egynéhány ember többet törődik a kutyájával, mint a saját húsával és vérével! Kutyák, kutyák, mindig ezek a kutyák! Csak nevelje fel a kölykeit, menjen ki oda, ahová való, én pedig több kutyát itt a házamban meg ne lássak!

 

Joe éppen akkor pillantott föl az apjára, amikor az a szeme sarkából rákacsintott.

 

Apja még föl is emelte kezét, és tréfásan az orrára nyomta a mutatóujját.

 

Ennek a jelzésnek titkos értelme volt.

 

Ezt jelentette:

 

"Az asszonyokat nem kell túlságosan komolyan venni, Joe. Sok gondjuk-bajuk van, folyton idehaza ülnek, és súrolnak és takarítanak, és reggeltől estig főznek, ennélfogva szükségük van egy kis veszekedésre. Hagyni kell őket, hadd eresszék ki a gőzt. De azért ne felejtsd el, hogy ezt nem kell túlságosan komolyan venni, és ezt jó, ha tudjuk, mi, férfiak."

 

És Joe apja hunyorított, Joe pedig vigyorgott, és olyan furcsa volt ez a cinkosság a két férfi között, akik nem bánják, ha az asszonyok veszekszenek egy kicsit - hogy Joe hirtelen elnevette magát. Mind hangosabban és hangosabban nevetett, míg csak az anyja rá nem förmedt:

 

- Énrajtam mersz nevetni, te kölyök? No, majd én megtanítalak! Mindjárt kapsz egyet!

 

És olyan ügyesen csapott rajta végig a törlőronggyal, hogy Joe bukfencezett egyet.

 

- Nem is téged nevettelek ki, édesanyám!

 

- Hát min nevettél?

 

- Apámon nevettem, mert furcsa arcot vágott.

 

Ekkor Carraclough-né a férjéhez fordult:

 

- Akkor te vagy a bűnös, mi? Vigyázz, még te is kaphatsz egyet!

 

De ahogy közeledni próbált, Joe látta, hogy az apja kinyújtja hatalmas tenyerét. Egyikkel átfogta fénylő csuklóját, a másikkal vaskos derekát, úgyhogy Carraclough-né asszony moccanni sem tudott. Ekkor Joe apja ránézett a fiára, és mosolygott.

 

- Nézd csak meg, Joe! Ki a legdrágább asszony a faluban?

 

- Az édesanyám! - kiáltotta Joe mélységes meggyőződéssel.

 

Carraclough-né arcán kigyulladt valami fény.

 

- Megéritek a pénzeteket! - mondta. - Persze, az alma nem esett messze a fájától. Csak azért beszéltek így, hogy ugrassatok!

 

- Azt már nem! A gyerek egy tisztességes kérdésre tisztességesen felelt! És aztán csakugyan drága vagy, és van is belőled bőven mindenütt...

 

- Micsoda? Azt akarod mondani, hogy kövér vagyok? No, eressz csak el, Sam Carraclough. Még el kell törülgetnem a tányérokat.

 

De Sam sehogy sem akarta elengedni az asszonyát, mire az barátságosan elkezdte cibálni a fülét, ő pedig a fejét kapkodta, nehogy a pipa kirepüljön a szájából. Aztán mind a ketten nevettek egy nagyot.

 

Minden úgy volt, mint a régi szép időkben. Boldog volt az apja, és boldog volt az édesanyja is.

 

Joe pedig lehajolt a kutyájához, és rögtön megfeledkezett a szüleiről.

 

- Hogy hívnak? - zümmögte kedveskedve. - Gyere-haza Lassie! Ez a te neved!

 

 

 

 

 

NÉHÁNY SZÓ AZ ÍRÓRÓL

 

1943 januárjában valahol Holland Guayana (ma: Suriname) őserdeiben lezuhant egy hatalmas utasszállító repülőgép. Harmincöten vesztették életüket. És a harmincöt halott között ott volt Eric Knight őrnagy is. Az Egyesült Államok tisztje, és ugyanakkor - a neves író. Hősi halott volt, akárcsak a csatatéren esett volna el. Meghalt, de az olyan ember, mint ő - írta róla megrendülten valaki -, nem hal meg soha, szelleme él, kisugárzik, és hat mindenkire, akiben él az igaz emberség.

 

Eric Knight 1897-ben született, Angliában, a zord Yorkshire-ban, ott töltötte gyerekkorát. Árva volt, apja a század eleji búr háborúban esett el. Édesanyja ekkor a kisfiúval a cári Oroszországba költözött, nevelőnő lett Xenia nagyhercegnő gyermekei mellett. Később az Egyesült Államokba költöztek át, a kis Eric itt fejezte be iskoláit. 1914-ben, az első világháború kitörésekor a kanadai hadseregbe lépett. A háború után kezdett el írni. Először folyóiratokba elbeszéléseket, aztán regényeket. Mindegyik könyve nagy siker volt, de köztük is a legnagyobb a Lassie hazatér.

 

A második világháborúban az Egyesült Államok hadseregében szolgált, kezdetben mint kapitány, aztán mint őrnagy. Egy szolgálati útján, élete delén - negyvenhat éves volt csak - érte a halál.

 

Élt a cári Oroszországban, Kanadában, az Egyesült Államokban - de mindvégig angol maradt, és az angolok közt is elsősorban yorkshire-i. Élete egyetlen harc volt. Harc mindkét világháborúban. És mindig csak egyért harcolt - fegyverrel, tollal: mint katona, mint író -, az igaz emberségért. Azt mondta, hogy minden embernek, minden népnek egyenlő joga van az élethez. És harcolni kell mindaz ellen, ami az emberi méltóságot veszélyezteti.

 

Ezért fogott fegyvert az első világháborúban a német militarizmus, majd a második világháborúban a német fasizmus ellen. Tehát az emberi jogokért küzdött, gyűlölte a faji előítéleteket. Sokszor mondogatta, hogy utolsó csepp véréig küzdeni fog az elnyomottakért, tekintet nélkül fajukra, vallásukra.

 

És nem véletlenül írta utolsó regénye, a Légy hű magadhoz első oldalára ezt a Shakespeare-idézetet:

 

"...Mindenek fölött

Légy hü magadhoz: igy, mint napra éj,

Következik, hogy ál máshoz se léssz.

Isten veled: áldásom benned ezt

Érlelje meg majd."[6]

 

Ez az idézet vallomás a becsület, őszinteség mellett, és ugyanakkor szinte minden könyvének - és elsősorban talán a Lassie hazatér-nek - mondanivalója. Mert Eric Knight az az ember volt, aki hű volt önmagához, nemes eszméihez, és bebizonyította, hogy ha valaki hű önmagához, nem lesz hazug másokhoz sem. És abban a hitben búcsúzik olvasóitól, hogy reméli, szavai rájuk is hatnak majd. Elsősorban a fiatalokra, akik még csak kezdik az életet.

 

Ezt tartalmazza első regénye, a Sam Small csodálatos élete is, a fantasztikus történet egy emberről, aki repülni tudott. A történet színtere a szeretett szülőföld, Yorkshire, és Yorkshire mindennapi élete, mindennapi emberei.

 

Utolsó regénye - a Légy hű magadhoz - a szellemi végrendelete. Nem sokkal halála előtt fejezte be. A második világháború Angliájáról szól. A regény leszámolás mindazokkal a hibákkal és bűnökkel, melyeket Anglia és a győztesek az első világháború után elkövettek. Hőse Clive, a katona - a "lázadó Anglia fia" -, a fasizmus elleni háborúban döbben rá, hogy nem az elnyomottakért harcol, hanem a háborút előidéző vezető rétegek érdekeiért. Megszökik a katonaságtól, és abban a reményben hal meg, hogy a háború után mégiscsak egy jobb világnak kell következnie. Ebben a reményben halt meg Eric Knight is. Ha életben marad, nyilván keserű szívvel tapasztalja, hogy reményei nem váltak valóra. És még hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy minden becsületes embernek igazság adassék a földön.

 

Legnépszerűbb, legszebb műve a Lassie hazatér. Ha azt mondjuk róla, hogy kutyatörténet - a kutyának és kis gazdájának a története -, keveset mondtunk. Egy hűséges kutya története ugyan, de ugyanakkor az emberszeretet, becsület hitvallása is. Lassie is "hű magához", ez űzi vissza Yorkshire-ba, ezért tűri el a gyötrelmeket. És útján nemcsak az ő hű szívét, erős akaratát ismerjük meg, hanem egy sereg kedves, becsületes emberrel is megismerkedünk. Milyen egyszerű ez a könyv! De azok közé a könyvek közé tartozik, melyek igazi hatásukat akkor érik el, ha a szívünkkel olvassuk. Aki figyelemmel kezdi követni Lassie és gazdája történetét, az hamarosan rádöbben, hogy valóban a "szívével olvas". És nem is olvashat másként.

 

Eric Knight - mint maga mondta - "fiúknak és lányoknak" írta meg az aranyszőrű, hűséges skót juhászkutya történetét. Azt akarta, hogy a gyerekek önmagukra ismerjenek a kis Joe alakjában. Ha pedig nem ismertek magukra, tanuljanak tőle emberséget, becsületet, szeretetet.

 

Eric Knight rövid életében fegyverrel, tollal harcolt az igaz emberségért, szelleme, üzenete tovább él, tovább sugárzik Lassie és a kis Joe történetében.

 

 

 

 

network.hu

 

Címkék: regényrészlet

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Ez történt a közösségben:

Miclausné Király Erzsébet 8 órája új képet töltött fel:

Meg_ma_sem_2103466_6317_s

Miclausné Király Erzsébet 9 órája új videót töltött fel:

Miclausné Király Erzsébet 16 órája új képet töltött fel:

Elj_nemes_szivvel_2103457_2489_s

Miclausné Király Erzsébet 16 órája új képet töltött fel:

A_kis_almatolvajok_2103452_2404_s

Rádiné Zsuzsa 17 órája új képet töltött fel:

Remenyik_sandor__a_lelek_el_2103446_8458_s

Miclausné Király Erzsébet 20 órája új képet töltött fel:

Voroskereszt-001_2103441_4151_s

Miclausné Király Erzsébet 20 órája új képet töltött fel:

Meggyozodesem_2103440_7503_s

Rádiné Zsuzsa 21 órája új blogbejegyzést írt: A Maharadzsa Expressz

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu