Jó Barát: Fekete István : A CSAPDA

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 217 fő
  • Képek - 11513 db
  • Videók - 3106 db
  • Blogbejegyzések - 8242 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 217 fő
  • Képek - 11513 db
  • Videók - 3106 db
  • Blogbejegyzések - 8242 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 217 fő
  • Képek - 11513 db
  • Videók - 3106 db
  • Blogbejegyzések - 8242 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 217 fő
  • Képek - 11513 db
  • Videók - 3106 db
  • Blogbejegyzések - 8242 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

 

 

Nem is vesződök vele, hogy a fenti szerszámnak felsoroljam ezerféle „válfaját”, a légycsapdától az elefántcsapdáig, és sokan ismerik gyermekkorukból a fákon virító tökcsapdákat, melyekben ártatlan cinegék estek foglyul, és a patkánycsapdákat is, melyekkel nagyszerűen lehetett varjút fogni, mert a patkányok úgy ismerték már, hogy éppen csak hogy fel nem állították újra, amikor a macskát is megfogta. Patkányt azonban nem fogott.

Voltak azután embercsapdák is – vermek, kutak, ügyesen letakart árkok –, melyekben mindenféle nyársak meredeztek, amelyek óvatosan felszúrták az illető hasát, nehogy a nyakát kitörje. Ezek a csapdák azonban tágas helyet és nagy előkészületeket igényeltek, nemkülönben várurakat és egyéb felelőtlen nagyságokat, akik maguk csinálták vagy szegték meg a törvényeket.

 

Bene János azonban nem volt várúr, és ilyen vérszomjas cselekedetet már csak azért sem lehetett róla feltételezni, mert a passióban mint Jézus szerepelt. Mivel pedig a faluban több Bene is volt, senki se botránkozott meg azon, ha például Tóka Jani azt mondta, hogy:

– Nem vagyok bejáratos Jézusékhoz…

Mert Tóka Jancsi – bár szomszédok voltak – nem volt bejáratos Jézusékhoz, valljuk meg – Bene Mária nagy bánatára. Meg kell hagyni, hogy harag azért nem volt köztük. Nem. Az öreg Bene azonban – még a legénykor határán – valamiért kiparancsolta Jancsit az udvarukból, s az akkori buta sérelem úgy megkeményedett a legényben, mint a padláson a csizmaszár. Nem haragudott, de nem ment. Egyébként elbeszélgettek, pinceszeren szép, férfias elbúsulásokban egymást támogatták, és Jancsi hallgatott is az öreg Benére, mert okos ember volt. Furfangos. Néha ellenkezett vele, néha nem.

 

Ezen az estén azonban ellenkezik. Benéék pincéjében ülnek többen, és János vendéglátó szeretetében az isteni Mestert követi, viszont a fogyasztásban a szelíd Isten mértékletességre intő oktatásait mereven mellőzi. De azért okosan elmondja az általa feltalált különböző csapdák szerkezetét, sőt – titokzatosan – bejelenti, hogy most egy olyan embercsapdát talált fel, hogy őtőle lopni teljesen lehetetlen.

– Nono?!… – mondja Jancsi.

A faluban ugyanis tolvajlások történnek. Főleg az istállókból tűnik el hol egy pokróc, hol egy lószerszám, hol az alvégen, hol a felvégen. Az istállókat tehát őrizni kell.

– De én nem őrzöm! – üt a mellére Bene. – Aki éntűlem lop, elviheti… még egy kis hordó bort is kap.

Jancsi ezen elgondolkodik. Felhajt még egy nagy kupa bort, mozog benne a virtus – meg a szesz –, és alkalmas pillanatban kilép a pincéből.

Kint sötét van, csak a csillagok világítanak a törkölyszagú, őszi éjszakában. Az út ismerős, és hideg egyáltalán nincs. Sőt, mintha egyre melegebb lenne, és Jancsi úgy érzi, hogy alapjában véve – danolni is lehetne. Egyedül danolni azonban mégsem akar, mert egészen más, ha azt mondják, hogy: „Danoltak a legények”, és megint más az, ha azt mondják, hogy: „Egyedül fújta ez a Tóka Jancsi”…

A felfokozott érzelmekről azonban nem tud senki, és arról se, amikor átlép a kerítésen vidáman, hogy a híres csapdát leleplezze. Amikor átlépett, kicsit megtántorodott, és a csillagok is igen mozgalmasan viselkedtek az égen, Jancsit azonban ezek a körülmények nem befolyásolták, és úgy érezte, hogy az egész világ nagyon kellemes intézmény.

Hát lássuk! – mondta magában, és odanyúlt az istálló fakilincséhez, és akkor… akkor úgy érezte, hogy összedűlt a világ. A csillagok szétfreccsentek, a föld megindult, csak éppen az ítéletnapi harsona hiányzott, ámbár mintha egy kis harangszó azért hallatszott volna… Jancsi pedig csak eldűlt a fal mellett, mert egyebet nem tehetett. Az ajtóban kifeszített csapda szívós lapátja ugyanis úgy képen vágta, hogy majd lesodorta a fejét a helyéről.

Aztán csak ült, és józanodás címén éktelen dühre gerjedt. Ha most az öreg Bene megjelenik, nem lehet tudni, mi történik, de erre nem lehetett számítani, mert állhatatos és kitartó ember volt minden pince körüli tevékenységben. Arra azonban igenis lehetett számítani, hogy a sötétben megbotlik valami odakészített tuskóban… s akkor a csapda ismét működésbe léphet.

Jancsi tehát feltápászkodott, kitapogatta az átkozott szerszám mütyürkéit, és hosszas próbálgatás után ismét kifeszítette. Aztán lesbe ült.

 

Jócskán elmúlt az idő – az orrát megtapogatta néha, mert szokatlanul nagynak érezte –, már a kutyák se ugattak, amikor messze, a faluvégen hallatszott a közeledők lármája, ugyanakkor azonban a kert felől is jött valaki.

Aha – gömbölyödött ki Jancsiban a bosszú. – Aha! János bátyám a kert felül jön, hogy az asszony ne tudja, mikor jött haza… De megbotlik-e a tuskóban?…

A sötét alak azonban nem botlott meg, és Jancsi érzelmei egyszerre átváltottak egy más izgalomba. A bosszú nemtelen éhsége nemes haraggá eszményült, s a várható szégyenből esetleg dicsőség lehet.

Lett is.

A csapda a kárvallott cigányt szintén leterítette, akit mellesleg még a hideglelés is elfogott, amikor az óriás méretű pofon után Jancsi karjaiba dőlt. Nem is ellenkezett. Ilyen földöntúli pofon után ellenkezésnek helye nincs.

Ekkor érkezett a társaság a kapu elé.

A folytatást már nem is lenne érdemes leírni, de ha már csapdáról van szó, merítsük ki ezt a témát lelkiismeretesen.

 

Amikor Bene a vendégeket hajnalfelé kikísérte – becsületére legyen mondva, a cigány is emelkedett hangulatban volt, mert közben hazaküldték a hegedűjéért –, és visszafelé menet benézett az előszoba ablakán, apai megelégedéssel látta, hogy Mari leheletgyengédséggel mosogatja Jancsi körteformára dagadt orrát. A jobb kezével. Bal kezével azonban a legény kezét fogta, szelíden és melegen és – visszavonhatatlanul.

Bene megállt egy pillanatra, és bólintott…

Ehen – mosolygott –, hát csapdának ez se utolsó!

 

(1960)

 

**

 

Megjelent az Új Emberben, 1960. július 3-án. Később a Naplóban, 1965. január 1-jén.

 

Tartalmazzák a Harangszó (1975), Búcsú (1979), Karácsonyi látogatók (1989), és az Örökség (2009) c. kötetek.

 

network.hu

 

Címkék: novella

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Ez történt a közösségben:

Miclausné Király Erzsébet írta 15 órája a(z) Wass Albert: VERSEK ,GONDOLATOK... fórumtémában:

Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s ...

Miclausné Király Erzsébet 15 órája új képet töltött fel:

A_szivek_szaboja_2111041_6878_s

Miclausné Király Erzsébet 16 órája új képet töltött fel:

Tunder_szarny_2111040_1108_s

Miclausné Király Erzsébet 16 órája új képet töltött fel:

A_nap_gondolata_a_nap_verse-003_2111039_3891_s

Miclausné Király Erzsébet 17 órája új képet töltött fel:

Arpad_imaja_2111033_8196_s

Rádiné Zsuzsa 21 órája új képet töltött fel:

Juhaszne_berces_aniko_csendes_varakozo_2111022_6614_s

Miclausné Király Erzsébet 22 órája új képet töltött fel:

Nem_volna_mas_2111015_4055_s

Miclausné Király Erzsébet 22 órája új képet töltött fel:

Aki_nem_hisz_abban_2111013_7389_s

Miclausné Király Erzsébet 22 órája új képet töltött fel:

Csak_2111011_7016_s

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu