Jó Barát: Fekete István :ADVENT

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 219 fő
  • Képek - 11748 db
  • Videók - 3116 db
  • Blogbejegyzések - 8352 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 219 fő
  • Képek - 11748 db
  • Videók - 3116 db
  • Blogbejegyzések - 8352 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 219 fő
  • Képek - 11748 db
  • Videók - 3116 db
  • Blogbejegyzések - 8352 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 219 fő
  • Képek - 11748 db
  • Videók - 3116 db
  • Blogbejegyzések - 8352 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

 

 

Akkor kelt fel a hold. Először csak megvilágosodott az ég alja. Később sárga lett, mint az ijedt arany, melynek az aljára vér tapad, aztán elöntött mindent valami lázas pirosság, melynek közepében, hideg trónusán kibukkant a hold.

 

– Éppen szembe süt – mondta magában Mihók Péter –, akár hazamehetek. Nem lehet így lőni...

Szinte belenyugodott, hogy hazamegy; jó volt így elbújni önmaga elől, de megszólalt belül egy gúnyos hang:

– Félsz?

– Nem félek – mondta Mihók Péter, és álla megkeményedett -, de ha elhibázom…

– Nem hibázod el. Közel kell várni. Ezen az úton megy haza. Félrevágott kalappal. Mint akkor, amikor megfogott az erdőn… Összetörte a puskádat. Nem nagy kár volt érte, de végigkísért a falun… Vasárnap…

Mihók fogai összecsikordultak: …igaz, …vasárnap. Akkor jöttek ki a népek a templomból, és elfordultak, hogy ne lássák, amikor Mihók Pétert a vadőr viszi a csendőrségre, mert orvvadászott, amikor más az Isten házába megy.

Mindenki elfordult. Ezzel még megbékélt volna Péter, de amikor Kerekes Ágnes is elment mellette, felemelt fejjel, mintha Péter a világon sem lenne: elsötétült előtte az út, a templom, minden. Feketén kavargó véres bosszúvágy keményedett meg benne, mely tompult azóta, de el nem múlott.

 

Új puskát vett. Jobbat, mint a régi. Nem sajnálta a pénzt. Csak öljön! Vágjon, mint a mennykő, és csattanása nyomán csorduljon vér, mert csak az mossa el a szégyent, a halálos bosszúvágyat, mely úgy mart Péterben, mint a méreg.

– Hát akkor jobb lesz? – kérdezte a lelkiismeret. – Börtön meg bilincs… Örökös bélyeg. Embert öltél…!

Péter meghökkent. Arra még nem is gondolt, hogy megfoghatják. Vallatják. Hurcolják. Megkötözve…

A sátán azonban felágaskodott benne…

– Ki látja? Ki tudja? Csak a buta embert fogják el. Téged ugyan nem, Péter! Végighurcolt a falun. Vasárnap. Kerekes Ágnes is látta…

Mihók Péteren erre újra végigvonaglott a gyűlölet, és a kurta fegyvert kabátja alá dugta.

– Péter! – könyörgött belül a lelkiismeret. – Ne ma! Legalább ne ma. Szentestén! Hát ember vagy Te?

– Ma! Éppen ma! – bujtogatta a másik. – nem jár ilyenkor senki az erdőn. Csak Ő: Regédy, a vadász. Szokott útján megy haza. Félrevágva a kalapja. Mint akkor… Emlékszel? De ha félsz…

– Nem félek! – kényszerítette magát Péter, és elindult az erdő felé, de a bosszúvágy parazsa alatt hánykolódva küzdött a Jó, és kesernyés volt Péter szája íze.

 

Hideg köd úszkált a réten, és riadtan állt meg, amikor egy csomó fogoly felrebbent előtte.

– A nehézség álljon belétek! – dörmögte, de ijedt volt, és valami riadtság vibrált benne.

Felfeketedett előtte az erdő. Megállt. A fák mintha mocorogtak volna, halk neszek zörögtek az avaron, és ha mozdult a szél, halkan sóhajtott a fenyves titkos éji dallamokat.

– Templomba kellene most készülnöd Péter, és te mégy, mégy a börtönbe.

– Templomba? – vigyorgott a másik. – Mindenki rajtad nevetne. Elsősorban Ő! Kerekes Ágnes… Hát csak eridj…!

 

És Péter belépett az erdőbe.

Ha megpattant lába alatt a gally, megállt, mint a vad, aztán újra elindult, amíg csak az ösvény mellé nem érkezett, melyen a vadőr hazamegy.

Már talán elindult rajta, valahol az erdő túlsó szélén. Már jöhet… Vigyázni kell…

Ekkor kelt fel a hold, és mivel szembesütött, Mihók Péter szívesen hazament volna.

A hold pedig elindult égi útján, és a felhők, melyek elmentek előtte, átlátszók lettek, mint a pára, és könnyűek, mint a habos selyem.

A gyalogút egy kis dombon futott feléje, melyen borókabokrok hallgatóztak. A domb teteje sejtelmesen világos volt, de oldalán fekete volt még az árnyék.

– Nem látom meg, ha jön – erőltette Péter a szemét –, inkább sötét lenne.

Az erdőből nehéz párák szálltak fel, és a hold világosságára ráfeküdt a köd. Péter már kétszer is puskájához kapott: mintha mozdult volna a bokrok közt valaki.

De nem! Csak a köd gomolygott.

Egyszer aztán mintha valaki torkon fogta volna. Szeme előtt riadt villanás csapott fel. Keze megmarkolta a fegyvert, és a torka száraz lett, mint a tapló.

Az úton ott állt a vadász. Puskája a vállán és csak állt.

– Észrevett! – sziszegett benne egy hang. – Lőj! Lőj, mert megelőz.

A többire már csak homályosan emlékszik Péter. A puska lángpengéje után goromba durranás, a lőpor kesernyés szaga, és lázas rohanás hazafelé.

 

A nagy fák árnyékágai gáncsot akartak vetni, a hold halott fényében görbe karmokkal rohant vele az árnyéka, és azt suttogta:

– Gyilkos! Gyilkos!

A patak mellett megcsúszott, és majd a vízbe esett, de ekkor már elhagyta az ereje. Nem tudott szaladni. Ijedten nézett vissza, mert dobogott valami mögötte. Lélegzete kurtán sípolt, és csak a szíve vert.

A víz hidegen kavargott az egyik forgónál, és Péter a puskát beledobta. Nem is csobbant és nem sajnálta.

– Egyen meg a fene, kutya, te leszel az oka a… börtönnek… – és már látta magát megkötözve, amint lehajtott fejjel végigmegy a falu utcáján. Az emberek megállnak, fejüket csóválják és úgy mutatnak rá:

– Gyilkos! Hát van ebben lélek?

Anyja sír, apja csak elfordul, Kerekes Ágnes pedig hozzámegy Cser Ferkóhoz, mert a vadorzást csak megbocsátják a faluban, sőt néha virtust is látnak benne, de aki börtönviselt, annak kár hazajönni.

A köd kezdett felszállni a réten, és Péter újra nekiiramodott. Kiverte már a víz, és homloka, mint a jég. Hosszú árnyéka most mellette futott, és úgy érezte, mintha az előbb akarna a faluba érni, és sötét szájával nagyot kiáltani:

– Gyilkos! Emberek, fogják meg!

A kertek alatt megállt. Csendes volt a falu, és ünnepváró füstszagok lengtek körülötte. A kerítés nagyot reccsent, amint átvetette magát, és erre megint rémülten megállt. Még csak az kell, hogy meglássák..

– Megmosakodsz, felöltözöl és elmégy a kocsmába – mondta Péternek a Gonosz -, a kutya sem lát meg rajtad semmit… Inni kell ilyenkor… Más is tett már ilyet… Sose tudódott ki… Most már nem tesz falucsúfjává többet…

– Bár tenne! – óhajtott Péter. – „Azt” jobban elviselném. De mi lesz most…?

– Semmi! Mi lenne? Eltemetik…

Péter borzongott:

– Eltemetik? Egy embert eltemetnek… Dobog majd a göröngy, és neki ott kell lenni. Muszáj! Mert ha nem menne el, azt mondanák: Mihók Péter mért nem jött el? Ha haragosa is volt, ez a böcsület. Vagy oka volt neki lemaradni. Fél? Vagy talán még most is él?! Nem találta jól el… És veri magát kínjában… Úristen! Nem akartam!

És majd visszafordult, de lábai csak előre indultak. Az istállóban dobbantak a lovak, és Péter bement, hogy megpihenjen. Amint lerogyott az ágyra, csak egy vágya volt: aludni, aludni, és elfelejteni mindent. És nem látni embert soha. Ez az áldott meleg, csend, sötétség…

 

De nem tudott elaludni. Kusza gondolatai ide-oda rángatták, és egyszer csak hirtelen felült az ágyon. Nagyot dobbant a szíve, csak úgy zengett:

– Hátha el sem találtam?

– Dehogynem találtad…! Tudsz te lőni, Péter…

Az istállóajtóban mécs lángja lobbant.

Péter behunyta szemét, mintha aludna. Nem, még nem tudhatnak semmit.

– Hát te itt vagy? – szólt apja vidáman. – Gyere már öltözködni! Mondtam anyádnak, hogy már csak ma este nem kujtorogsz el… Szenteste… Hát igazam is volt.

A konyhában pattogott a rőzseláng. Kikészítve új fekete ruhája, fényes csizmája, a teknőben a tiszta víz, a szék karján fehér törülköző.

Anyja sürgött körülötte, és Péter úgy érezte, sem a ruhára, sem a tiszta vízre, sem anyja gondoskodására nincs jussa. Az azé a Mihók Péteré, aki elmúlt, és aki nem volt – gyilkos… A hideg víz kicsit megnyugtatta, de a szeme karikás volt és nyugtalan. Mindig az ajtót leste, és ha mozdult a kilincs, megrebbent benne a lélek.

Odakünn pedig éledt a falu. Csengetős betlehemesek járták az utcákat, és vidám kiáltások kurjantak a sötétben. Később durrantak a pisztolyok, és kemény csattanásukra megrezzent az ablak. De ezek másféle csattanások voltak, mint az odakünt, az erdőn. Ezek ünnepi lármával úsztak a házak felett, az meg mélyen döngött végig az erdőn, mint a dögbogár.

Jött az éjfél. A harang már kétszer kiáltott bárányos, lágy szavával, és a falu elindult a templom felé. És elindult Péter is. Ő ment, vagy csak a csizmák vitték tétova kopogással, maga sem tudta.

A templomban még csend volt és enyhe fény, mégis úgy érezte, minden szem feléje fordult, és ő nappali világosságban imbolyog a legények helye felé. A tekintetek átszúrják szinte, és azt kérdik…

– Mit keresel itt? Véres a kezed…

És Péter ijedten kapta fel a kezét, mely nem véres volt, de fehér, egészen fehér… Jólesett neki az orgonaszó, a lágy mély zengés s az ének harsogása. De ekkor már égtek a gyertyák, és Péter úgy érezte, mintha nem néznék már annyian. Nem. Most senki sem nézett rá.

 

Az oltár mellett álltak az erdészek. Zöld gallérjukon ezüst cserlevél. Négyen. Négyen! Mihók Péter, hol az ötödik?! Péter összekulcsolta kínjában a kezét:

– Nem tudom… Nem tudom!

És már csak az oltárra mert nézni, mely ragyogott, fényes volt és fehér; jobb vállán kis karácsonyfa, melynek egy ág a kihajolt, és amint Péter nézte, úgy látszott, mintha a kis fa emberré válna, zöldruhás emberré, és az a kihajló kis ág: a vállán a puska…

A sekrestyés ekkor gyújtotta meg a karácsonyfát. A gyertyácskák lángja körül glória nőtt az emberpárában, és Péter szeme vajúdva rebbent vissza az erdészekre.

– Úristen! – tántorgott Péterben a lélek, és úgy érezte, összerogyik, mert az erdészek mellett ott állt kipirulva, élve, vidám áhítattal: Regédy…, az ötödik.

Péter behunyta a szemét, és a remény olaja lassan rácseppent kusza gondolataira.

Lehunyt szemmel is látta a tündöklő kis karácsonyfát az oltár vállán. Olyan az alakja, mint egy emberé, és kihajló ága: mintha puskát tartana a vállán.

Éppen úgy, mint az erdőn.

Csak ott a hold hideg fénye úszott nehéz párákon, és Péter, amint a kis fára nézett, világosan látta az ember alakú borókabokrot, melynek száraz ága kinyúlt, mint a fegyver, és erre lőtt rá a bosszú ijedt kísértésében…

A templomban zengett az ének:

– „Békesség a földön az embernek.”

Péter is szeretett volna énekelni, de a torka száraz volt. Szája nem mozdult, de belül, a lelkében lágy énekszó bujkált, és mámoros melegség szaladt szét ereiben.

 

A börtön árnya kireppent a homályos ablakon, és a templomban nem maradt más, csak fény, zsongó énekszó, és az emberek tekintete azt mondta:

– Csak derék ember ez a Mihók Péter… Lám, milyen igaz arccal imádkozik…

Péter utolsónak ment ki a templomból. Szép, fényes csizmái lassan koppantak, és a házak hunyorgó szemei melegen néztek rá.

– Nem jössz be, Péter? Itt bent meleg van és friss kalács…

De Péter csak ment. Mosolyogva meg-megállt, és kereste az örömet, mely körülötte hullámzott.

Az egyik háznál kiszólt valaki a kerítésen:

– Ide se nézel, Péter? – és kinyílt a kis ajtó. De ekkor már homály derengett csak, mert alacsony felhők úsztak el a falu felett.

És Péter csak befordult a kis kapun, de a kilincs helyett Ágnes meleg kezét fogta meg.

 

Ekkor már sötét volt, és a falu szemei egymás után lobbantak el. Aztán halk szél kerekedett, és nagy pelyhekben hullani kezdett a hó.

 

(1936)

 

**

 

Megjelent a Nimródban, 1936. december 20-án. Később a Vadászlap közölte, 1942. decemberében.

 

Tartalmazzák az Öreg utakon (1941), A három uhu (1997), a Karácsony éjjel (2005) és az Éjféli harangszó (2017) c. kötetek.

 

**

 

Az illusztráció Méray Gyula: Vadász a téli erdőben c. festménye.

 

network.hu

Címkék: novella

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Ez történt a közösségben:

Rádiné Zsuzsa 10 órája új képet töltött fel:

Aranyosi_ervin_szines_hintakrol_almodom_2113943_5431_s

Rádiné Zsuzsa írta 10 órája a(z) SZÉP GONDOLATOK, BÖLCSESSÉGEK fórumtémában:

"A séta és a beszélgetés egyaránt nagy élvezetet jelent, ...

Miclausné Király Erzsébet írta 15 órája a(z) Főhajtás Csillagok vándora képhez:

Fohajtas_csillagok_vandora_2113904_8495_s

Alázattal hajtok fejet előtted Kölcsey Ferencz! Te adtál e ...

Miclausné Király Erzsébet 15 órája új képet töltött fel:

Fohajtas_csillagok_vandora_2113904_8495_s

Miclausné Király Erzsébet 15 órája új képet töltött fel:

Aranyosi_ervin_magyar_kultura_napjara-001_2113903_8104_s

Miclausné Király Erzsébet 15 órája új blogbejegyzést írt: Kölcsey Ferenc születése

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu