Jó Barát: Fekete István : SZÁMADÁS

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 217 fő
  • Képek - 11513 db
  • Videók - 3106 db
  • Blogbejegyzések - 8242 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 217 fő
  • Képek - 11513 db
  • Videók - 3106 db
  • Blogbejegyzések - 8242 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 217 fő
  • Képek - 11513 db
  • Videók - 3106 db
  • Blogbejegyzések - 8242 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 217 fő
  • Képek - 11513 db
  • Videók - 3106 db
  • Blogbejegyzések - 8242 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

 

 

Valaki feltűnt a távoli domboldalon, lassan emelkedve, mintha a földből nőne ki, és megállt a kelő nap glóriájában. Hajnal volt még, hűvös, majdnem hideg, s a lapályok párája alatt, pókhálón és fűszálon, levélen és virágszirmon szikrázni kezdett a harmat millió csillaga.

 

A vándor csak állt.

 

Széttörölte deres bajuszát, aztán felnézett a levegőbe, ahol vadlibák utaztak, s a vezérgúnár mély hangon hátraszólt valamit a csapatnak, mire a libák örvendező zajongásba csaptak. A merev ék meg is lazult egy pillanatra, mert a vándor kedves öregesen felfelé intett, aztán a távoli zöld vetések felé. A rend erre helyreállt, és szinte hallani lehetett a szárnyak suhogását.

A vándor is elindult, amerre bokrosodott a rét, és amerre, túl a bokrokon, némán, figyelően állt az erdő. Öregesen ment a vándor, de nem fáradtan. Szemében csendes vidámság volt, s ha ránézett egy-egy galagonyabokorra, peregni kezdtek a levelek.

 

- Egy ember! – kiáltott egy idei, kis cinke. – Egy ember, akitől nem félek! Furcsa…

Az öregember megsimogatta a cinke buksi fejét.

- Egyél sokat, és vigyázz a karvalyra…

- Igen – pislogott a kiscinke, de mire meggondolta volna a dolgot, a vándor már az erdő alatt állt.

Szeme megsimogatta az ezüsttörzsű bükköket, a rücskös tölgyeket, a hamvas gyertyánokat; a fák megremegtek, és millió színes, szállongó levél indult el a föld felé.

- Köszöntünk, vándor – suhogtak a levelek.

Az öreg felemelte a kezét.

- Aludjatok…

 

Ekkor a róka surrant ki a bokrok alól, és lefeküdt a vándor avas, nagy csizmái elé. Lefeküdt, de szeme – két okos, ravasz szeme – az öreg arcára nézett.

- Te? – nézett rá az ember.

- A fia vagyok a tavalyinak, aki nincs, de mindent tudok: tudom a…

- Várj! A lábad sáros, a hasad vizes… - A róka felült, s mivel nem tudott azonnal felelni, vakarózni kezdett. – És ne hazudj, mert számba veszünk mindent. Apád is mindig be akart csapni…

A róka csak nézte a vándor mosolygós arcát, de ezután lesütötte a szemét.

- A gólya úgyis beteg…, és nem is tudom megfogni…

- Láttam, de nem adhatom neked, mert nem az enyém; a Nyár madara. Vedd leltárba! Mi van még maradék?

- Pár fecske, egy-két ürge se tartja magát az időhöz és egy hörcsög nyomait is láttam.

- Az ürgék s a hörcsögök a tied, ha meg tudod fogni őket…

A róka lemondóan legyintett a farkával, s az öreg mosolygott.

- De a gólyát ne bántsd… Meg fogom gyógyítani…

- Igen. Az ember ártott neki… Apámat is…, a nagy bakot is…, a nyulakból alig maradt… A fácán kevés, az ember…

A vándor leintette a kisrókát.

- Az ember nem tartozik rád.

Ezek után avult noteszt vett elő, amely piros vadkörtelevélbe volt kötve, és öregesen megnyálazta ceruzáját.

- Halljuk, de pontosan! Kezdd a mezők felől!

- A réten van egy csapat fogoly, az erdőszéli gazosban pár fácántyúk. Az embernek csak a kakasok kellettek, mert nagyok és szépek…

- Szamár vagy.

A róka megnyalta szája szélét.

- A cinkék megvannak mindenütt, a fekete rigók is, harkályok is. A mókusok megfogyatkoztak, mert az öreg nyárfába egy nyuszt érkezett…, ámbár vadkörtét is eszik, nemcsak mókust. Nem is értem…

- A lényeget – mondta szigorúan a vándor –, a mese nem érdekel. Szóval, egy nyuszt…

- A varjak is megvannak, a csókák is, három nagy csapatban, de ki tudná számon tartani őket? Összevissza mászkálnak…

- Azután?

- A szarvasokból két bika hiányzik, a két legszebb, az ember…

- Őzek?

- Megvannak. A nagy bakot…

- Már mondtad. Hány gida van? A gidákról beszélj!

- E-egy…

- Egy?

- Egy, de nagyon szép, fejlett őzike…

- És hány volt, amelyek nem lettek szép és fejlett őzikék?

A róka tétovázott, aztán felemelte hegyes orrát, de a szeme ide-oda ugrált.

- Sötét volt a barlangban, egészen kicsik voltunk, apám igen szerette a családját…

- És az őzikék húsát…

Hűvös szellő borzongott végig az erdőszélen; a magasban varjak örvénylettek, és lekiabáltak:

- Volt egér elég, de ezeknek őzhús kellett. Kár, kár…

- Hallod? Fia vagy a tavalyinak, aki nincs, mert elhízott, és az őzhústól ostoba lett. Ti hányan vagytok?

- Megvagyunk, az öreg kivételével, az anyánk és hét testvér…

- Lám-lám… - húzta össze a szemét a vándor –, nyolc róka és egy őzike…

- A két öreg vadmacska is megvan, meg a két kölyök – iparkodott el a kisróka a kényes témától. – A borzok is megvannak, ámbár megették a császármadarak tojásait, és…

- Van még valamit?

- Igen. Az ember sok fát kivágott, meg sok bokrot…

 

A vándor becsukta a foszlott noteszt, a ceruzáját mellé tűzte, közben folyton a rókát nézte. A kisróka erősen pislogott. Aztán idegesen felkapta fejét:

- Emberek jönnek.

- Tedd a lábad a csizmámra!

A kisróka abban a pillanatban láthatatlan lett, s a két ember ott ment el mellettük beszélgetve:

- A kopár domboldalakat mind beerdősítjük – mondta az egyik –, a vízmosásokat is, a rétaljba nyárfát teszünk, a patak környékére égert…

Az öregebb erdész a fejét vakarta.

- Óriás munka…, pénz…, ember…

- A pénz már ki van utalva, a munkát pedig elvégzik a gépek. Ember alig kell ide, de kell az erdő, mert kevés a fa… Ámbár nagyon sokat pótol már a sokféle műanyag…

A láthatatlan kisróka megremegett, mert most – csodálatos! – megértette az emberek beszédét.

És amikor messze volt már a két erdész, levette lábát a nagy csizmáról, és felnézett.

- Lesz erdő – mondta vidáman –, lesz sok erdő a vízmosásban és a patakparton is, és a patakban is, és a patakban talán még vadrécék is lesznek.

- Az ember vet, mert aratni akar – mondta szigorúan a vándor –, de ti, ti sokan vagytok, és csak aratni akartok. Hat testvéred kihúzom ebből a leltárból…, és beírom más erdőkbe, oda – intett –, ahol a hegyek látszanak. Ha el nem mennek, elpusztulnak.

- Parancsodra – billegtette farkát a kisróka, mert örült, hogy a vadászterületén kevesebben lesznek –, csak azt nem tudom, hogy mi az a „műanyag”…

 

A vándor erre a botjához nyúlt, a kisróka pedig lehajtotta fejét, mintha mélységes bánat gyötörné. Sokáig ült így, és körülötte susogva szálltak a levelek.

- Ravasz! Ravasz! – susogták a levelek. – Kinek komédiázol?

- Hát, hát – sivalkodott egy mátyásszajkó –, ennél nagyobb csirkefogó nincs a világon.

A kisróka felkapta a fejét, de nem állt már előtte senki, csak távolabb zizegett az avar, mintha valaki távolodott volna.

Az erdőn átaranylott az őszi napfény, a patakparton a gólya kinyújtotta sérült szárnyát, és úgy érezte: gyógyul.

A kisróka körülnézett, és vakarózni kezdett, de nem tudta, hogy a bolhák bántják, vagy csak a téli szőre nő.

- Mindegy – gondolta vidáman –, szerencsére a nyulakat nem firtatta az öreg Október…

 

(1953)

 

Megjelent az Őszi vásár (1962 és 2010) c. kötetben, valamint Leltár címmel a Vigília 1953. decemberi számában. Őszi számadás címmel pedig elhangzott 1960. november 27-én a Kossuth Rádió Kincses Kalendárium című műsorában.

 

 

network.hu

 

Címkék: novella

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Ez történt a közösségben:

Miclausné Király Erzsébet írta 16 órája a(z) Wass Albert: VERSEK ,GONDOLATOK... fórumtémában:

Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s ...

Miclausné Király Erzsébet 16 órája új képet töltött fel:

A_szivek_szaboja_2111041_6878_s

Miclausné Király Erzsébet 16 órája új képet töltött fel:

Tunder_szarny_2111040_1108_s

Miclausné Király Erzsébet 16 órája új képet töltött fel:

A_nap_gondolata_a_nap_verse-003_2111039_3891_s

Miclausné Király Erzsébet 17 órája új képet töltött fel:

Arpad_imaja_2111033_8196_s

Rádiné Zsuzsa 21 órája új képet töltött fel:

Juhaszne_berces_aniko_csendes_varakozo_2111022_6614_s

Miclausné Király Erzsébet 22 órája új képet töltött fel:

Nem_volna_mas_2111015_4055_s

Miclausné Király Erzsébet 22 órája új képet töltött fel:

Aki_nem_hisz_abban_2111013_7389_s

Miclausné Király Erzsébet 22 órája új képet töltött fel:

Csak_2111011_7016_s

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu