Jó Barát Blog: "novella"

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 202 fő
  • Képek - 9593 db
  • Videók - 2993 db
  • Blogbejegyzések - 7590 db
  • Fórumtémák - 15 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 202 fő
  • Képek - 9593 db
  • Videók - 2993 db
  • Blogbejegyzések - 7590 db
  • Fórumtémák - 15 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 202 fő
  • Képek - 9593 db
  • Videók - 2993 db
  • Blogbejegyzések - 7590 db
  • Fórumtémák - 15 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 202 fő
  • Képek - 9593 db
  • Videók - 2993 db
  • Blogbejegyzések - 7590 db
  • Fórumtémák - 15 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK hírei, novella

network.hu

 

 

 

 

Örkény István: NAGY KARÁCSONYI AJÁNDÉKVÁSÁR  CSAK MINÁLUNK!  SEHOL MÁSUTT!

 

 

                     ÓRA- ÉS ÉKSZEROSZTÁLYUNK ÚJDONSÁGAI:

 

                               Vízhatlan karóra

Gőzben, vízben, még 500 méteres tengermélységben is kifogástalanul működik.

Pontos, elegáns, megbíztató!

Lepje meg vele vízbe fulladt kedveseit!

 

                          18 köves fordítva járó óra

Újdonság!

Tovább 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Azokban a gyermeki esztendőkben, amikor a való világot már nemcsak megismertem, hanem kezdettem is abban magamnak rendet csinálni, azt gondoltam, hogy az esztendő egy öreg ember. Halhatatlan öreg ember, akinek van tizenkét fia. S a tizenkét fiú közül a legidősebb December.

 

Hát azóta már sok naptárba belenéztem, de a hónapokat most is úgy tekintem, mint az esztendő fiait. Természetesen a múló idők alatt, s velem együtt, megnőttek ezek a fiúk is, sőt nem is fiú már December, hanem ember.

Tovább 

 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ősz kezd lenni.

A patakon hideg ráncokat vetett a szél, az öreg fűzről leszakadt egy-egy levél, és tántorogva elrepült. Hajnalban jeges sót hintett a rétre a dér.

A zsilipnél alig susogott a víz, a nagy kerék állt, s a malomablak mellett egy asszony szíjat varrt. A szíjvarrás nem asszonyi munka; kemény marok kell hozzá és durva tenyér.

A malomszoba emeleten van, s az alsó malomban patkányok verekednek.

Tovább 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A szerkesztő felesége, büszkén, mint egy páva, végigsétált a szobán. Uszályos vörösselyem ruhát viselt, és fehér nyakát leányosan fekete szalaggal kötötte át. Már reggel ebben a toalettben lehetett látni. Korán kelt, és délig azzal töltötte az idejét, hogy parfümöket öntögetett össze, nézegette magát a tükrökben, és egy pár akkordot ütött le a zongorán, amire még a képzői zongoraleckékből emlékezett.

Tovább 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hegyeken és völgyeken túl, egy nagyon nagy városban, egy régi házban, szegényes lakásban lakott két kis árva gyerek. Nem volt nekik se apjuk, se anyjuk. A kisebbik fiú volt, Jánoskának hívták, és négy éves volt. A nagyobbik leány volt, Annus volt a neve. Öt és fél éves volt. Egy jószívű, szegény öregasszony nevelte őket: Bori Tamásné, született Jávor Borbála, vagy ahogy a gyerekek nevezték: "Bori Borcsa néne".

Tovább 

– Nem értem, hogy minek kell évről évre összegyűlnünk – csattant fel Július.

 

Vörös koktélruhája fölé elegáns kiskabátot húzott, s az embernek az volt az érzése, hogy mindig tökéletes sminkje alatt egy teljesen másik arc lapulhat.

 

November sóhajtott egyet, majd hátradőlt egyetlen hatalmas fatörzsből kifaragott székében. Mivel se Január, se December nem érkeztek még meg, ő volt a rangidős; neki kellett volna válaszolnia. Azonban ezúttal túlságosan fáradtnak érezte magát, s mivel évről évre napirendre került ez a vita, úgy döntött, hogy idén nem fog belemenni.

Tovább 

 

 

network.hu

 

 

 

Abban az időben a világ még nem volt egyetlen földfolt, melyet telefonok, rádiók hálóznak át, s gépek röpülnek keresztül pár nap alatt. Minden ország, minden ember megőrizhette titkát. Kevesebbet utaztak, mint ma. Az utazás tovább tartott és többe került. De azoktól, akik utaztak, nem kérték lépten-nyomon az útlevelüket, az irataikat, s adataikat se vezették be azonnal mindenféle könyvbe. Akkor még akadtak vándorok, idegenek is.

 

Ő valami északi államból jött erre a tájra.

Tovább 

 

network.hu

 

 

Tizennyolc éves korában ment férjhez egy bácskai földbirtokoshoz.

 

Ez afféle nyájas óriás volt, két fejjel magasabb nála, tagbaszakadt, izmos. Ha belépett valahová, tele lett vele a szoba. Táncolt a megyebálokon, verte az asztalt, sírva vigadott. Pogány mulatozás közben beleharapott egy üvegpohárba, apró szilánkokra rágta. Arcán bronzmosoly ragyogott. Feleségét fél karjára emelte, mint a pelyhet. Kívüle még csak a lovakat szerette, meg a földet.

Tovább 

 

 

A tanya gyümölcsös hegyoldalon feküdt, s nem messze az erdő peremétől. A csűr derékig és a fák törzse még benne állott az éjjeli sötétség sűrűjében, de a ház meszelt oldala már derengve látszott. A csillagok is, a gyümölcsfák és az épületek fölött, hunyorogva már hajnalt jeleztek.

 

Őszi éjszaka volt.

 

Tiszta és éles volt a lég, hóharmatot ígért. A levegő tengeréből távoli harangszó buggyant fel valahol. Néha elhalt, máskor pedig kibuggyant a csendből a hajnali zengzet.

Tovább 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Jeges szellő süvít végig a fák közt, és a csontomig hatol a hidege. Komoran baktatok a kies tájon, és csendesen nézem a halk őszi erdőt magam körül. Mindenhol némaság és fájdalom: az elmúlás az, amit érzek mindenhol.

Árad a mellettem álló hatalmas diófából és a kis virágból is a talpam alatt. Az egyikük ideje végleg lejárt, a másik csak új ruhára készül váltani. A nagy diófa, amit annyit megmásztam gyerekként, most magányosan, öltözékét ledobva áll egyedül a nagy domb tetején.

Tovább 

 

 

A kérdés az: hogyan vegyük észre, hogy öregszünk?

 

Mert azt ne higgyük már, hogy valaki majd szól. Nem, sajnos senki sem szól, pedig mindenki látja, észleli - de ránk hagyja a felismerést. Legföljebb nénizni vagy mamikázni kezd.

 

És még ezt a finom jelzést sem baráti körünk fiataljaitól kapjuk - ők változatlanul sziával üdvözölnek és keresztnevünkön szólítanak, - hanem a kereskedelem, az ipari szolgáltatások, az egészségügy, valamint a közhivatalok némely dolgozójától, no meg az egyszerű járókelőktől, közlekedőktől.

Tovább 

 

 

network.hu

 

 

Mendegélt Barabás bácsi a hosszú és köves falusi utcán. Mendegélt hazafelé. Vasárnap délután volt, ősszel. A nap már nem nagyon melegített, csak nagy volt, és elomló módon fényes, mint ahogy szép őszi napokon s nyugta előtt szokott is lenni.

 

Lassan és nagyon elgondolkozva ment az öreg. Néha pöffentett egy-egy pipa füstöt, de látszott rajta, hogy még a füstöt sem veszi észre, nemhogy az embereket, vagy éppen a sárga-piros gyümölcsöket, melyek a kertekből kimosolyogtak az útra.

Tovább 

Végre ez a perc is eljött!

 

A csizmája fénylett, ahogy ilyenkor, az esztendő utolsó estéjén illik is; már csak a göndör szőrű fekete sapkát kell feltenni, s akkor mehet is. Ott állott gondos öltözetben a szoba közepén, s még egy pillantással széjjeltekintett. A lámpa sárgás puha fénnyel égett az asztal fölött; az anyja betegen az ágyban feküdt, mint öt hét óta már folytonosan; s az apja ott ült a kályha mellett egy alacsony széken, és hunyorgatva törökbúzát fejtett.

Tovább 

 

 

Csikalónak hívták, híre-neve máig fönnmaradt a szegedi cigánysoron.

 

Mert szegedi cigány volt Csikaló, azt beszéli róla az aranyszájú monda. Szép békességben éldegélt kidőlt-bedőlt viskójában a város szélén. Igen jámbor ember volt, világéletében nem hadakozott mással, csak a szúnyogokkal, azokkal is csak akkor, mikor esténként nagy rajokban fölgomolyogtak a tiszai nádasokból. Akkor is csak úgy, hogy mikor elunta a zenebonájukat, akkor elővette a hegedűt.

Tovább 

Még ha semmi sem maradt amiért érdemes lenne élni, visszaütni még bírsz! Fordított időrendű írás az emberi természetről, rossz és még rosszabb férfiakról, egy nőről és egy kutyáról.*

 

 

 

Rendőrségi híreink:

 

Erőszakos halált halt a nagyhatalmú képviselő

 

Megrázó események tanúi voltak ma délelőtt a Laguna utca lakói. Városunk legdivatosabb utcájában, — a mindenki által ismert — Alfredo Bonachella képviselő úr, érthetetlenül brutális gázolás áldozata lett.

Tovább 

 

Egyetlen szál muskátli nyílik az ablakban, egyetlen leány van a háznál, a lenhajú Ancsurka. Mert olyan a muskátli, mint a borókaág. A borókaág annak a jelentője, hogy pálinkát árulnak odabent; a muskátli annak a jelentője, hogy eladó leány lappang a bokorban.

 

Lappang, lappang, fon, tollat foszt, burgonyát hámoz, vagy tudja isten mit csinál, akár a szobában, akár az udvaron, de amikor elhajt a ház előtt a Matykó a kocsiján, annak a kocsinak a zörgését, a hámok csörgését, lovak dobogását már messziről megösmeri, s mire odáig érne a kocsi, már ő is ott áll véletlenül a ház előtt; valami dolga akad, vagy a tyúk szalad ki apró csirkéivel s azokat kell visszaterelni, vagy a kutyát kergeti, aki egy a kéményből leesett sonkát kapott el, és azzal szalad valami békés sövény mögé; de rá is fér a szegény Garamra a konc, mert olyan sovány, mint az egyiptomi hét rossz esztendőből a leghitványabbik.

Tovább 

 

 

Az asszony elment az Igazsághoz, és így szólt:

- Nem szeretem a férjemet, el akarok válni tőle, kérem, válasszanak el.

Az Igazság a döntvénytár egyik kiadványában lapozgatott, és gépiesen válaszolt:

- Kérem szépen, az nagyon egyszerű. Beadja a válókeresetet, mire felszólítjuk a férjet, hajlandó-e elválni, és ha hajlandó, rendben van a dolog, elválasztjuk.

- Csakhogy a férjem nem hajlandó elválni, mivel erre semmi oka, csak nekem van rá okom, mivel nem szeretem őt.

Tovább 

 

network.hu

 

 

 

 

Nem várt vendég kopogtatott be hozzám a minap: földim és gyermekkori cimborám Magyarországon élő Jani fia. Nem tudtam mire vélni a látogatást, kint sűrű hó kavargott, szél cibálta a fákat. A vendég az előszobában lerázta magáról a csillogó pelyheket, még a cipőjét is levetette, aztán jött csak be a szobába. Kis csomagját, a kartondobozt azonban behozta magával.

 

- Hazamegyek! - mondta hosszú csend után, szinte váratlanul felcsendülő hanggal.

Tovább 



network.hu

A minap rég látott, bájos, szőke színésznő ismerősömet pillantottam meg egy kávéház teraszán. Egymagában ült ott, feldúlt, elgyötört arccal, kisírt, karikás szemekkel és reggeli kávéját kavargatta.

Beugrottam hozzá egy pillanatra.

- Na, mi a baj, kedves? – kérdeztem résztvevően.

Megint csak elpityeredett kissé, majd elővette kézi tükröcskéjét s az obligát arcszépészeti szertartások befejeztével a következőket adta elő nagy szepegve:

- Tudja drágám, vidéki vendégszereplésen voltam a múlt héten.

Tovább 

Egy márciusi éjszakán különös és titokzatos kocsi állt meg a városligetben, Morbidusz doktor szanatóriuma előtt. A libériás lakáj, aki összevont karral, némán ült mindeddig a kocsis mellett, leugrott a bakról. Hevesen és erőszakosan megnyomta a rácsos kapu villamos csengőjét. A csengő éles szava kíméletlenül tolakodott be a csöndes és elzárt szanatóriumba, ahol minden beteg ébren volt. Csak az egészséges emberek aludtak: a portás, az ápolónők, az orvosok és mindenekfölött Morbidusz doktor, a szanatórium igazgatója, világhírű tudós és egyetemi tanár, a lép- és epeoperációk nagymestere.

Tovább 

Három pincér siet előre, föl a lépcsőkön nagy tálakkal, előrehajolva. És körös-körül az asztaloknál már vacsoráznak. Tiszta üvegű kerti gyertyalámpák égnek az asztalokon, és - mintha a zenekarban csak a háromszöget ütögetnék csendesen, úgy csörögnek az asztaloknál a kések és a villák.

 

Beszédet alig hallani, és a lányok tiszta, hideg csillogású szemein a gyertyalángocskák aprón tükröződnek. De ezt csak akkor látni, ha egész közelről nézzük a szemüket, különben azt gondolja az ember, hogy valami fátyolos, vörös csillogás az egész, amely a mélyből jő.

Tovább 

A falu negyvennyolcas volt; a gróf hatvanhetes. A gróf képviselő akart lenni. Az erdésze volt az egyik kortese. A falu egy része nem hajolt.

 

- Megálljatok, kutyák! - mondotta öklét rázva az erdész. - Jöttök majd ti is céduláért!

 

A cédula azt jelentette, hogy akinek az erdész cédulát nem ad, nem szedhet az erdőn gallyat.

 

 

Luca napján megszigorodott a hideg. A következő napokon még keményebben fagyott. Kályha mellé húzódott még a kutya is. Tomboréknak nem volt cédulájok.

Tovább 

Kékkőben történt, de régen már.

A Balassák laktak ott kevély várukban, a Balassák pedig kemény gyerekek voltak, s igen sok kiváltságot csikartak ki maguknak. Még azt is, hogy a székvárosukban nem szabad zsidónak lakni.

És a Balassák mégis elpusztultak, pedig ki sem mozdultak piciny székvárosukból, s még zsidó sem kellett nekik hozzá.

Hanem nagy udvart tartottak. Maga az öreg Balassa nem tudott egyetlen egy nyelvet sem jól, csak tótul. Hova mozdult volna hát ki szégyenszemre?

Tovább 

- Jó napot, asszonyom.

 

- Mit kíván a kedves vevő?

 

- Egy barna kalapot szeretnék venni.

 

- Milyen legyen? Sportos? Szolidabb? Széles karimás?

 

- Maga mit ajánl, asszonyom?

 

- Próbáljuk meg ezt... Könnyű, nem túl sötét, nem is túl világos. Ott a tükör, kérem.

 

- Azt hiszem, nem áll rosszul.

 

- Mintha a kedves vevőre tervezték volna.

 

- Mégis, ha nem fárasztom, mutasson egy másik fazont.

 

- Készséggel. Például ezt is nagyon merem ajánlani.

Tovább 

 

network.hu

 

 

 

 

Édes Málcsi néni,

 

a feleségem megkért, hogy írjak én ő helyette Málcsi néninek, mivel mostan nálunk nagy rendetlenség és baj van, mivel a Jolán most nem ér rá, a szigorlatok miatt. Örömmel értesítem Málcsi nénit, hogy június tizennyolcadikára tűzték ki a feleségem szigorlatát, és minden valószínűség szerint le fogja tenni, mert kórbonctanból ahhoz a tanárhoz került, akinek az előadásait hallgatta, ami – én nem értek hozzá, de ő mondja – nagy előny.

Tovább 

Akarjátok tudni, hogy mikép siratta Etelét a hún nép? Szomorú időnek gyászos történetét mesemondó ajkkal elmesélem néktek.

 

Mint a tűz, ha terjed száraz galyba kapva, s lobogó láng csap fel rengeteg erdőből, láng, mely futó tűzzé nagy sebesen válik: így terjedt el a hír, iszonyatot keltve s mondhatlan félelmet húnok országában:

 

- Hadúr kebelében bosszú gyúlt, Etelére küldött öröksötét álmot, kezéből kivette győzhetetlen kardját... nagy Etele meghalt...

Tovább 

 

 

 

Künn esik a hó. És én a kályha mellett ülve, a vadrózsára gondolok.

Micsoda bájos, egyszerű virág! Semmi pompa, semmi cicoma, illat is alig észrevehető. És nekem mégis kedvesebb, mint a kertek bódító pompáju, buja kövér rózsái, amelyek szinte fojtogatnak a leheletükkel.

 

A mult nyár elején lenn voltam Jegenyén. Ez a Jegenye fürdő volna, ha fürödnének benne az emberek. De Erdélyben több a fürdő. mint a fürdővendég.

 

Akkor egymagam voltam ott, Jegenyén.

Tovább 

 

 

Abban az időben, amikor étel és ital nélkül még nekem is jól megjárt, mert a születésemmel még hátralékban voltam, élt az egyik faluban egy becsületes szegény asszony. Kicsi jóakarattal még fiatalnak lehetett volna mondani, de ő özvegységben élt mégis, mert az urát egy kutya sírba döntötte harapás által.

A házikóján kívül nem is volt egyebe, csak az igazságosan és ékesen szóló nyelve és szorgosan dolgozó két keze. Volt még két titkos kincse is, de arról senkinek nem szólott, s így nem lehetett tudni, hogy micsoda titokzatos kincsek voltak.

Tovább 

 

network.hu

 

 

 

 

Mégis van boldogság a világon, ha nekem nincs is jó kedvem. És nincs igaza azoknak, kik mind csak arról írnak történeteket, hogy ez az élet csupa nyomor és küszködés, szerencsétlenség, kínlódás, rettenetes állapot s mégis - semmi. Aminthogy nincs igazságok ama világéletükben mindig jóllakott uraknak, kik magukkal és sorsukkal elégedetten, nem tudják felfogni, miért panaszkodnak az emberek, hisz ők jól érzik magokat! És összekapcsolván párnás kezeiket gyomruk felett, tartanak kenetteljes előadást a pesszimizmus hiú haszontalanságáról és a vidám bölcselés egészséges voltáról...

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tavaly, június elején abban a kisvárosban voltam, ahol születtem. A városban most is az a sajátságos csend, mintha halottak közt járnék.

 

Két hét alatt beteltem vele, kivágytam belőle, akárhová, csak ki innét.

 

- Menj ki Buzáshoz! - mondták a fiúk.

 

- Miféle Buzáshoz, hová?

 

- Ide a szomszéd faluba, Buzáshoz, nem is emlékszel?

 

Buzás? Az újra fölhangzó név most már megütötte a fülemet.

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Él egy barátom falun, akiről rég hallom, hogy megvakult. Valamelyik nap levelet kaptam tőle, amelyben tanácsokat ad nekem, hogy merre menjek ebben a homályos és zavaros életben, ahol tájékozódni mi tudunk legkevésbé, mi, akik látunk. Valami elemi iskolás gyereknek diktálhatta a levelét és az öreg életigazságok nagyon furcsán hatottak rám a hebegő és bizonytalan íráson keresztül. Ez volt az a levél, amelyre felelnem kellett, tehát nekiindultam és inkább fölmentem hozzá a faluba.

Tovább 

 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

Erdélyből hoztam a Cicke kutya történetét - de el lehet olvasni Magyarországon is.

 

Apaffy Mihály őnagyságának a kutyája volt a Cicke, a szultán küldte neki egyszer ajándékba, amikor nagyon meg volt elégedve az adófizetéssel. (Mert amikor nem volt megelégedve, akkor nem egész kutyát küldött, csak kutyabőrt, de az legalább tele volt írva szép talitarka betűkkel. A megszólítás az volt rajta, hogy "te kutyaházi!")

 

Takaros agárkutya volt a Cicke, hegyes fejű, kajla fülű, horgas inú, de azért a jámbor fejedelem nemigen örült meg neki.

Tovább 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mi lesz ma az ebéd? – érdeklődik a négyéves kislány.

 

- Zöldborsó leves, krumpli főzelék, fasírt.

 

- De én azt nem szeretem – görbül sírásra a kislány szája.

 

Anyuka sóhajt. Most mit mondjon? A tükörtojást és spagettit leszámítva semmit sem eszik meg a gyerek. Próbálta már kedvesen:

 

- Gyere, kóstold meg, meglátod milyen finom.

 

Máskor alkudozott vele:

 

- Na, csak öt kanállal egyél, és aztán jöhet a süti. 

 

Volt már, hogy elvesztette a türelmét, és kiabált.

Tovább 

Csak két amerikai lakott a szállodában. Nem ismertek senkit azok közül, akikkel a lépcsőn, szobájukból menet és visszajövet találkoztak. Második emeleti szobájuk a tengerre nézett.

 

 

Meg a parkra és a háborús emlékműre. Nagy pálmák és zöld padok voltak a parkban. Jó időben mindig megjelent itt egy művész a festőállványával. A művészek szerették a pálmák vonalát, a parkra néző szállodák élénk színeit és a tengert.

Az olaszok messzi vidékről eljöttek, hogy megnézzék a háborús emlékművet.

Tovább 

 

network.hu

 

 

 

Az Ebro völgyének túlsó oldalán hosszú, fehér hegyek emelkedtek. Ezen az oldalon nem volt se fa, se árnyék, a vasútállomás két sínpár közt, a napon sütkérezett. Szorosan az állomás tövében az épület vetett egy kis meleg árnyékot, a söntés nyitott ajtajában pedig bambuszból fűzött gyöngyfüggöny lógott, a legyek ellen. Az amerikai fiatalember és a lány, aki vele volt, kint ült az árnyékban egy asztalnál. Rekkenő hőség volt, Barcelonából várták az expresszt, negyven perc múlva kell megérkeznie.

Tovább 

 

Már csak négyen voltak magyarok. (Márminthogy itthon, Magyarországon. Más népek közt, szerteszóródva, még jó néhány élő magyar akadt.) Egy meggyfa alatt tanyáztak. Jó fa volt, árnyat is, gyümölcsöt is adott. Persze csak meggyszezonban.

 

A négyből is az egyik nagyothallott, kettő pedig rendőri felügyelet alatt állt. Hogy miért, azt már maguk se tudták De azért néha még mondogatták:

- Én rendőri felügyelet alatt állok.

Neve csak egyetlenegynek volt, jobban mondva, csak ő emlékezett a nevére.

Tovább 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A lakó - Kirch Kálmán hegesztő - éjjel háromkor ért haza. Kifizette a taxit, becsöngetett. A házmester nem jött. Fölmarkolt egy csomó havat, és homlokához nyomta. Be volt csípve. Hűtőzködött. Újra csöngetett.

 

A házmesterben benne maradt a soron következő horkolás. Szájába, mint egy keserű íz, föltódult a düh. Gyűlölte az embereket. Gyűlölte a lakókat, kiváltképp a későn járó hegesztőt; imáiban gyakran kívánta fejére a rosszat.

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Egy kripta különben sem olcsó - közölte a tisztviselő. - A legkevésbé a főútvonalon.

 

- Nem kell neki a főútvonalon lenni - mondta az érdeklődő. - Az a fontos, hogy betonozva legyen.

 

- Betonozva? - hökkent meg a tisztviselő. - Szokatlan, kérem. De azért lehet.

 

Félretette a gépelt árjegyzéket. Egy blokklapon gyors számvetést csinált; a betonozott kriptának, sírkő nélkül, a mellékútvonalon is elég borsos volt az ára.

Tovább 

 

Egy kisfiú nagyon szerette a kenyeret, de ha jóllakott, a maradékot elmirzselte-morzsálta. Vagy éppen eldobta.

Hiába szidta az édesanyja. Hiába fenyegette fakanállal. Hiába koppintott a körmére. Hiába pallott a fenekére. Nem fogott rajta.

Végül maga a kenyér is megsokallta a dolgot, s elbújt a kisfiú elől. 

– Éhes vagyok, édesanyám. Kérek szépen kenyeret.

– Nincsen – mondta az édesanyja.

– Hová lett? Hol van? 

– Mert mindig csak elmirzselted-elmorzsáltad, visszament a pékhez.

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Olyankor van már az idő, mikor a kutyát eleresztik a láncról.

 

Udvarhelyi kicsi szobában két diák szívének tüzével világít, s a leányocska, ki velük van, szemlátomást szépül az örömtől.

 

– Láttad-e, Ferkő, hogy az Úristen ma napnyugtakor ilyen veres vénborral öntözte végig a Szarkakő kopac fejét? – kérdi Demény Sala, a hetet végzett diák, s körülhordozza az üveget; már hatodízben száján felül tölti mindhárom poharat.

Tovább 

- Ha kilenc kályhában öt és fél nap alatt tizenkét köbméter bükkfa ég el - mennyi nap alatt ég el tizenkét kályhában kilenc köbméter bükkfa...

 

- Ha kilenc kályhában...

 

Az íróasztal előtt ülök, valami cikket olvasok. Nem tudok figyelni. A másik szobából már harmincötödször hallom a fenti mondatot.

 

Mi a csoda van már azzal a bükkfával. Muszáj kimenni.

 

Gabi az asztal fölé görnyedve rágja a tollat. Úgy teszek, mintha valami más miatt mentem volna ki, fontoskodva keresgélek a könyvszekrényben.

Tovább 

Nemcsak a bécsi Burgnak van »fehér asszonya« és nemcsak Lőcsének. A Kállay-családból is futja egy »fehér asszony«.

 

A Kállay-család primea occupationis familia. (Kállay Bénin most is meglátszik az a vonzalom az okkupált földhöz.)

 

Valóságos oligarchák voltak a Kállayak a középkorban. Az ő birtokaikat nem úgy mérték, hogy hány hold, mennyi jövedelmet hajtanak, hanem olyanformán, hogy a »Tiszától a Berettyóig«. (Persze még akkor nem voltak kataszterek.)

 

Hanem meg is szolgálták azt a földet elég sokszor.

Tovább 

A magas kőszál mögött, a keleti peremen gyűlni kezdett a fény. Először violaszínben, majd halovány pirosban szállt az égi füst; aztán aranyözönnel öntötte el a messzi peremet. A nap korongja nem látszott még, de a májusi harmat a zsengéken már csillogva lüktetett.

 

S akkor a fénylő pirkadatban, messze a kőszál mögött, megszólalt az öreg holló. Röptében, ahogy közeledett, mély hangján kugott néha-néha egyet, majd nyitott szárnyakkal leszállt a kőszál tetejére.

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

A búzamezőkről hoztam ezt a mesét, amelynek édes az íze, mint a bibliai mannának. Továbbadom úgy, ahogy vettem, azazhogy sokkal olcsóbban adom, mint amibe nekem került.

 

Mert kalászszedő Mári néni mesélte ezt nekem, akit ülve találtam a tarlón, két keresztbe fektetett zsákocska mellett.

 

- Mit visz, Mári néném? - kérdeztem a szegény, töpörödött öreg kis Noémit.

 

- Csak vinném, lelköm, ezt a kis felejtött kalászt, mert a gazda mögengedte, hogy összeszödhessem, de az én öreg vállamnak már ez is nehéz köröszt.

Tovább 

 

Omolj rám, omolj, március sugár-essője, meleg verőfény! Omolj reám a magasságból meleg sugárzuhatag! Lehet-e órám e földön boldogabb, mint mikor így csöndes álmos ellangyulással sütkérezek.

 

A száraz gyöpön heverészek még, de már az uj fölött, amely sűrűn, üdezöld egyszínben nyomul ki a földből. Fejem fölött felhőtlenül kéklő, tündöklő égboltozat. Körülöttem a hallgató leveletlen nyírfák. Érzem, hogy valami igaz állapotban vagyok, mikor így a nap kedvességének testemet, lelkemet átengedem.

Tovább 

Egypár hét előtt tartotta a tíz éves jubileumát egyik köztiszteletben álló főispánunk, akihez én jártas vagyok. Majd minden évben megfordulok nála egyszer.

 

Évek előtt egy nap olyankor toppantam be a szobájába, mikor éppen deputáció volt nála.

 

A csigerfalvi tekintélyes vének valának nála, s arra kérték, hogy a jegyzőjüket, Nagy Mártont, csapja el, mert az ilyen-olyan ember, zsarol, csal, kegyetlenkedik a községi adónál suskusokat csinál, az árvák pénzével uzsoraüzletet visz, egyszóval kígyót, békát előhoztak.

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egyszer nagy hideg volt. Az ablakot jégvirágok nőtték be. Az emberek bundában mentek ki a szobából: a fülükre ráhúzták a sapkát, és kék orral és könnyező szemmel tértek vissza. Azt mondták, hogy soha, mióta élnek, ilyen hideg nem volt. 

 

Juliska rálehelt az ablakra. A jégvirágok megolvadtak egy helyen a leheletétől, és kerek tisztaság támadt ottan. Juliska kinézett azon a kertbe. Mit látott

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Be kell vallanom őszintén, hogy egyszer engem is lefőztek a fürdőtulajdonosok, akik tudvalevőleg elsősorban is az elő- meg az utószezont ajánlják minden fürdőzni akaró úrnak és asszonyságnak. Azt hirdetik derűre-borúra, hogy ebben a két időpontban a kúra a legsikeresebb. Az előszezonban virágzanak és üdébbek a fák, meg illatosabb a levegő. Az utószezonban pedig nincs olyan rengeteg meleg, mint a kánikulában és így a test fogékonyabb a gyógymód iránt.

Tovább 

 

Még él néhány legenda a régi riporterek nagy dobásairól.

Sanyi bácsi az 1936-os berlini Olimpiáról tudósított mint „kiküldött munkatárs”, felszállt a nemzetközi gyorsra, aztán leszállt Kelenföldön, volt ugyanis egy kis víkendháza Budaörsön, oda húzódott ki, elborozgatott, hallgatta a német rádiót, összeszedte a híreket, este aztán leballagott a faluba, és telefonon leadta színes riportjait. A lap persze tudta, de beleegyezett: hadd irigykedjen a konkurencia, hogy nekünk telik különtudósítóra.

Tovább 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A sas ragadozó madár, ami azt jelenti, hogy ha egy sast csirizzel bekenünk, és a falhoz vágjuk, hát odaragad. Ettől a tulajdonságától teljesen függetlenül, a sas kisebb élő állatokkal táplálkozik.

 

A sasnak sokféle fajtája van, amelyek színre és nagyságra különböznek egymástól, legkisebb a mezei sas vagy kánya, legnagyobb a kőszáli sas, bár van kis kőszáli sas is, amelyik csak évek múltán, ha már megnőtt, lesz nagy kőszáli sassá.

Tovább 

 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Negyven esztendő sok idő.

 

S Zádog Márton, az öreg nyugdíjas, negyven esztendeig tanított a faluban. Valahányan, akik ez idő alatt járták az elemi iskolát, hát azok mind emlékeztek a Zádog tanító úr okos tanítására, mely szerint kettő a fontos. Egyik az, hogy meg kell tanulni a betűvetést: a másik pedig az, hogy meg kell ismernünk saját magunkat. Vagyis magát az emberi szervezetet.

Tovább 

A geinai leányvásár 

(Rubán Tódor regéje az erős Juonról)

 

 

Hinné-e azt nagyságod, itt a meleg kandalló mellett ülve, születésétől fogva azon úri kényelemhez szokva, hogy minden parancsszavát külön cseléd siessen teljesíteni, minden szobája szőnyegezve legyen, s minden ételhez, italhoz másféle kést, villát és poharat lásson felterítve, hogy vannak emberek a világon, akik nem tudják, hogy mi az a födél alatt alvás, akik nem ismerik a vetett ágyat, nem ismerik az evőeszközöket, de még a kenyeret sem, és talán mégis boldogok?

Tovább 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha másképp nem lehet megmenteni a kapcsolatot, akkor talán lehet szó a nyitott házasságról, nem? Vagy legalábbis „ahogy Jenőné azt elképzeli”. Rozs Franciska novellája.

 

 

Jenő idegesen toporgott a nappaliban. Homlokán apró izzadságcseppek peregtek, hónalja alatt nedves tócsák éktelenkedtek. Hatalmas pocakja – ami, szinte már testétől külön életet élt – remegett a dühtől.

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A lakó - Kirch Kálmán hegesztő - éjjel háromkor ért haza. Kifizette a taxit, becsöngetett. A házmester nem jött. Fölmarkolt egy csomó havat, és homlokához nyomta. Be volt csípve. Hűtőzködött. Újra csöngetett.

 

A házmesterben benne maradt a soron következő horkolás. Szájába, mint egy keserű íz, föltódult a düh. Gyűlölte az embereket. Gyűlölte a lakókat, kiváltképp a későn járó hegesztőt; imáiban gyakran kívánta fejére a rosszat.

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Eloltottuk a lámpát, és sötétben maradtunk. Dermedten, mozdulatlanul és némán ültünk így, míg megszoktuk a sötétséget, és lassan érezni kezdtük egymást. A leány a keskeny arany pamlagon ült fehér csipkepongyolában, halványan, mint egy odalehelt holdfényes árnyék. Valakit vártunk ezen az estén. Egy vendéget hívtunk meg, hogy ne legyünk egészen egyedül a szalonban, valami közömbös régi ismerősünket, akivel oly keveset törődtünk, hogy hamarjában a nevét sem tudtuk megmondani.

Tovább 

 

 

Kerek egy órája is van, hogy mosdik, keféli csizmáját, fésüli fejét és babrálja magát kicsi Móka. Közben fészkelődik: itt leül, ott lefekszik, ablakba kihajol, legyeket riaszt, majd szabad levegőre megy, de helyét sehogyan sem leli. A gondolatok csokorban teremnek buksi fejében, villognak, futkorásznak, s ha meg akarja fogni őket, akkor elrebbennek, mint a társkereső kicsi madár.

 

- Így se járék! - békétlenkedik a szoba közepén, majd a karjait hátraveti, ahogy töprengő papok szokták, és sétára fogja dolgot.

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A sóhajok hídjáról egy sebhelyes arcú, deres férfi bámulta a lagúna sekély vizét. - Most akár örökre is itt maradnék... - mondotta, halkan, olyan csendesen, hogy talán maga is alig hallotta. Az a hang fátyolos és fáradt volt. A zárt ablakokon át búsan vergődött ki a fakó vizekre, és meghalt a piszkos tengeren.

 

Vállára tettem a kezem, és hívtam a szabadba.

 

- Menjünk innen.

 

Az ember követett.

Tovább 

 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kegyetlen hideg tél volt, azóta se tudok hozzáfoghatót. Fenékig befagyott a patak, a verebek megdermedve hullottak le a fákról, a háztetőről olyan vastag jégcsapok meredeztek, hogy kővel is alig bírtuk őket lehajigálni. Először a báránybőr sapkánkat vagdostuk hozzájuk, de evvel nem sokra mentünk. A fülünk megfázott, a sapka a tetőn maradt, s ami a legnagyobb baj volt: a jégcsap se esett le.

 

Még jobban szerettünk a hóban játszani.

Tovább 

 

Valahol a Nagy Magyar Alföldnek egy kicsike tanyáján éldegélt egy család, apa, anya és két gyerek, mind pogácsakedvelők. 

Ha a mamának volt rá ideje, s kedvében akart járni övéinek, sütött nekik egy nagy tepsi pogácsát.

 

Egyszer azonban liszt helyett mérges rovarirtószert gyúrt a tésztába. Ízre nem volt rosszabb, így hát jól bepogácsáztak, s reggelre meghaltak mind a négyen, az apa, az anya, a gyerekek.

 

Negyednap eltemették őket, s aztán összejött a rokonság meg a közeli és távolabbi szomszédok, ahogy az már illik, halotti torra.

Tovább 

Karácsonfalván még ma is mutogatják a Dimén József uram portáját, aki anno 1820. aug. 21-én szenderült jobb létre. A »Tarka« nevű lova megbokrosodott és levetette. Olyan szerencsétlenül talált leesni róla, hogy szörnyet halt. Ha lóra nem ül, talán ma is élne, mert lehetetlen az, hogy a halál az igazi alakjában bántani merte volna Dimén uramat.

 

Pásztortüzek mellett, búbos kemencék kedélyes melegénél még ma is emlegeti a székelység az öreg Dimént, pedig már ritka az olyan eleven ember, aki emlékeznék rá kisgyermek korából.

Tovább 

Nyitra vármegyéről azt szeretik énekelgetni a tótok:

 

Nyitra, drága Nyitra, 

Mikor még te nyíltál: 

Történet könyvébe 

De sok szépet írtál.

 

Hát igaz, írt sok szépet, hanem van egy-két olyan »beírás« is, ami bízvást elmaradhatott volna. A legborzasztóbbat egy asszony csinálta, aki ott székelt Nyitra megye tömérdek várai közül az egyikben: a csejteiben.

 

A várnak, mely a Nádasdyaké volt, elég hosszú és viszontagságos története van, de azt mind feledékenységbe temette ez az egy eset.

Tovább 

A holló és a seregély beszélgetése

 

Bizonyosan hallottak már kegyelmetek a »Magyarok istenéről«, aki az ősi néphit szerint külön is vigyáz ránk, óvó palástjával beföd, ha bajunk van, védő karját nyújtja, megsegít a szükségben, hanem megköveteli azt is, hogy: de ám mi magunk sem hagyjuk el magunkat!

 

Ha külön istene van a magyaroknak, hogy ne lenne külön ördöge is, hiszen mégis csak könnyebb dolog ördögre tenni szert.

 

A mi nemzeti ördögünknek a becsületes neve se nem Belzebúb, se nem Asmódi, hanem nemzetes és tudós Hatvani István uram.

Tovább 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Valahol a külváros utcáin csatangolt céltalanul és nagyon fáradtan, amikor először találkozott össze a leánnyal.

 

Nem is emlékezett már egészen határozottan később, hogy vajon a zegzugos utcácskák falain ékeskedő ezersok torz kínai festményen gondolkodott-e el, vagy a csillogó pocsolyák vízében szemlélgette eltűnődve eldurvult, barázdás arcát, de egyszer csak ott állt vele szemben.

Tovább 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Minden decembernek az első vasárnapján Jánosffy Jánoshoz utazom.

 

Jánosffy Jancsi régi barátom. Együtt nőttünk fel a tudományok csarnokában. Bizony nem vittük sokra. Ő paraszt lett, de legalább van pénze. Én meg úr lettem, de pénzem, nincs soha.

 

Most, hogy nála voltam, azzal ver föl hajnalban, hogy keljek föl, mert medvét jelentett a kerülő.

 

- Vigye a manó a medvédet, - feleltem, azaz, hogy csak intettem a kezemmel.

Tovább 

 

Az új év fiatal reggelén én is bekopogtatok ismerőseiddel, barátaiddal, levélhordóiddal, gázlámpa-gyújtogatóiddal s kéményseprőiddel együtt. Mélyen meghajlok, de nem kívánok boldog új évet. Egy ígéretet teszek ugyanis, amely talán nem a legszervesebb összefüggésben van a boldogság fogalmával, s ezzel együtt az inkonzekvencia veszélye nélkül bizony nem mondhatom el szíves köszöntésemet is: E lapban minden héten találkozni fogok veled, kedves olvasó.

 

A mai napot az emberek a felejtésnek szánták.

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Azért lett olyan népszerű a keresztény vallás is, mert egy szép szőke asszony van az istenek közt. Az ő szelíd, égi arca segített meghódítani az emberiséget. S ábrándos, álmodozó embereknek, kik hisznek benne, ő jelenik meg a legtöbbször. Kutak fenekéről jön, a Bágy hullámaiból kel ki, vagy az erdő titokzatos homályában mutatja meg magát azoknak, akik jók, akiket megszeretett.

 

Látta már a néhai Préda János is, azonképpen Szűcs Gergelyné, nemkülönben Sánta-Nagy Mihálynak az apja, de meg azelőtt is kell, hogy megjelent légyen az elődöknek, mert nem hiába építették a gózoni gesztenyeerdőben a kilenc kápolnát a kálváriával.

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A palóc nép babonás, szereti a misztériumokat, hisz az ördögben és rémlátomásokban. Egy sötét holló röpdös fölötte: a végzet. Szárnya suhogását találgatja. Titkos, homályos köd veszi körül, s hova el nem lát a szem, benépesíti a helyeket árnyakkal, borzalmas, csodálatos dolgokkal. Fantasztikus népmesék elhullatott morzsáit összegyúrja, s azok hitté keményednek lelkében.

 

Én magam is dajkamesékkel szíttam be a babonát, s hiszek benne.

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Kedves Feri, az a harmadik kutya nem húz.

 

- Sajnos, egy kissé rövid az ostorom.

 

- Sőt, úgy veszem észre, mintha bicegne is egy kicsit.

 

- Hogyne bicegne, mikor csak három lába van!

 

- Jé, tényleg... Nem kár egy nyomorék állatot kocsi elé fogni?

 

- Nézze meg jobban, Ilonka. Mind a tizenkét kutyám háromlábú.

 

- Jaj, szegények!

 

- Inkább engem sajnáljon, Ilonkám! Az összes sintéreket végigjártam, amíg sikerült összeszednem tizenkét háromlábú kutyát.

Tovább 

 

 

- Apu, te most ideülsz a ládára!

 

- Dehogy ülök! Eszem ágában sincs!

 

- De amikor játszunk!

 

- Játszunk? Ezt eddig nem tudtam. És miért kellene nekem a ládára ülnöm?

 

- Mert te leszel a szegényember.

 

Na persze - gondolom -, mi sem jellemzőbb a szegényemberekre, mint hogy ládán ülnek.

 

- És te mi leszel?

 

- Én a Télapó.

 

Ez nagyszerű! Igazán rám férne már egy kis ajándék. Leülök a ládára. Szegényember vagyok.

 

Télapó előrenyújtja a kezét, és vészjóslóan búg.

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Keskeny, szürke felhőfoszlányok úsznak a környék fölött. Nagy égiháború lehetett az éjjel, esővel, viharral, villámlással vegyes. Látszik is a nyoma mindenfelé, a fák gallyai le vannak tördelve, faleveleken, fűszálakon esőszemek csillognak, a templomsoron a nagy garádban zuhog a víz. Vőneki János uram portáján egész tócsák állnak, a Zákó Mihályék kertjében pedig - éppen az imént mesélte Mihók Magda - a madárfészket is lemosta a fárul a zuhogó zápor.

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Olyan bolond gyanú van elterjedve Csoltón, Majornokon, Bodokon, hogy az öreg Filcsik híres bundája csak képzeletbeli; beszél róla, kérkedik vele, fölteszi, de tulajdonképpen nincs bundája, s talán nem is volt soha.

 

Márpedig volt. A gózoniak (mert a Bágyon túlról költözött mihozzánk) nagyon jól emlékeznek rá, kivált az öregebbek.

 

Hosszú, sárga alkotás volt az, széles fekete báránybőr gallérral, melynek két végén in natura lóg le a bárányláb körmöstül, bojtnak, s két szép ezüstcsat tartja össze.

Tovább 

A vadgyümölcsök hullottak már, úgy benne volt az esztendő az őszben. Száraz nyugalomban ült és gondolkozott az idő, barnapiros foltokkal az arcán. Eszébe sem jutott talán, hogy valami történet vagy szellő legalább, meg tudná foganni.

 

Hanem estefelé már kezdettek színváltozások esni; majd hűvös fuvalom hullámai jöttek, melyeknek rezzenetében hulladoztak a megmaradt falevelek; s messze, a szálldosó levelek mögött, a leszálló nap festette pirosra a kedvetlen fellegeket.

Tovább 

 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Abban az időben a mamának nagyon jól ment. Annyi albérlője volt, hogy már nem tudta hova rakni. A kályhát egyáltalán nem is hoztuk le a padlásról, és nagyon nevettünk, hogy mi fűtünk a legdrágább fűtőanyaggal, olyannal, amiért nem is kell fizetni, hanem a fűtőtestek fizetnek nekünk, hogy melegíthetnek.

 

A mama mindig ki tudott találni valami érdekeset, amivel megnevettetett bennünket, mert a mama jobb családból született, és azt mondta, hogy nem hagy bennünket elproletárosodni.

Tovább 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A szabadtűzhelyen, a betlehemi majorban hajladozik a tűz aranylángja. Csordapásztorok melegednek a tűznél, melynek a fénye átvilágít az időn, és emlékezni serkent engemet is.

 

Tizenhárom éves voltam, s vezére a zsenge pásztoroknak. Ezek a zsenge pásztorok mind korombéli fiúk voltak, akiket gondosan megválogatva vettünk fel a nyájba. Amikor a kör bezárult, kiosztottuk a szerepeket. Elsőnek vezért választottunk, aki majdan, karácsonyeste a belső beköszöntőt is mondani fogja mindama leányos házaknál, ahova behatolunk.

Tovább 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Van is mit dicsekedniök a bodokiaknak a savanyúvizükkel! Ha megszoktuk az édes vizet, hát isszuk az édes vizet, és nem vágyakozunk a savanyúra. Víz, víz! Hiába állították oda a határőrző Szent Vendelint a csevice háta mögé, több galibájuk volt már vele, mint amennyi gyönyörűségük.

 

Igaz, hogy jó erős víz, a verebet, fecskét, ha nem magasan röpül fölötte, megkábítja, megfojtja, úgy, hogy az halva bukdácsol bele a levegőbe.

Tovább 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ahogy az öreg Biziék nagy rétjéhez ért Szűcs Pali, leült egyet pihenni a határkőre. Különös gondolatai támadtak. Nem jobb volna-e visszafordulni?

 

Ha akarná, sem teheti már. Az egész világ tudja, hogy Gózonba siet, Bede Erzsit megkérni. Látták végigmenni a falun ünneplő ruhában, a gomblyukába tűzött piros selyemkendővel, melyet ki akar cserélni másikkal. Azóta már találgatják odahaza, vajon lesz-e szerencséje?

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1

 

Énlaka felett, a Firtos lova hátán, lehajtott fejjel elaludt a Gondviselés.

 

A havasi faluk háta mögött az égnek egy zord gondolata beléhullott az erdők méhébe, s rá felzúgott a csend. S felébredtek a fák, a víz és minden ékessége a földnek.

 

A hegy alatti kicsi falut az álom kezéből kiszakasztotta a szél, s a Száraz Boda Izsákné háza fedele a nyugalommal együtt megimbolygott.

 

Kesergő szellemek jeget sírtak a fellegek hátán, s így hoza jégesőt a zivatar.

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hát bizony a Péri lányok híres aranyszőke haja inkább ne nőtt volna soha olyan hosszúra, olyan szépnek, tömöttnek, inkább változott volna lennek, vagy hullott volna ki egyenként.

 

Len ha lenne, patyolatnak fonnák, ha kihull, azt hitte volna a föld, ahová leesett egy-egy szál, hogy mennyei fű, s meghozná új tavaszkor megkétszerezve.

 

Hanem így mi történt? Szegény öreg Péri!... de minek is eresztette el őket hazulról, felügyelet nélkül olyan messze földre?

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Boris beszegődött hozzánk kézilánynak, de még nem volt könyve. Többször eszünkbe jutott:

 

- Igaz, a könyv. Azt is ki kellene váltani.

 

Csakhogy ez a falusi gyermeklány, ki nyáron még libákat őrzött a mezőn, eltévedt volna ebben a rengeteg városban, egy tapodtat se tudott egyedül tenni. Ezért magam kísértem a hivatalba, hol a könyvet adják.

 

Megmosdott, szőke haját koszorúba kötötte, fehérbe öltözködött, mint első áldozásra.

Tovább 

 

 

Gyakran megtörténik, hogy amikor a városokban tűz üt ki, gyermekek maradnak a házakban, s nem lehet őket kihozni onnan, mert rémületükben elrejtőznek és hallgatnak, és a füsttől nem lehet meglátni őket. Londonban kutyákat tanítanak be a megmentésükre. Ezek a kutyák együtt laknak a tűzoltókkal, s amikor egy ház kigyúl, a tűzoltók beküldik őket, hogy hozzák ki a gyermekeket. Egy ilyen betanított kutya Londonban tizenkét gyermeket mentett meg egymagában; ezt a kutyát Bobnak hívták.

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Százszor feldolgozott téma ez már, olvastuk beszélyben, sőt, ha emlékező tehetségünk nem csal, valaki színdarabot is írt már e címmel.

 

Hanem amit eddig összefirkáltak, az mind nem ér semmit. A mi első páciensünk olyan eredeti ember, hogy olyat ugyan nem produkál a világirodalom. Ezt tessék hát megolvasni!

 

Csobányi Sándor (még az ötforintos világból való Csobányi) elvégezte a medikát, letette dicsérettel a rigorózumot s egy csomó fizetetlen kontó hátrahagyása mellett elvitte tudományát F.

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Abban az időben, amikor étel és ital nélkül még nekem is jól megjárt, mert a születésemmel még hátralékban voltam, élt az egyik faluban egy becsületes szegény asszony. Kicsi jóakarattal még fiatalnak lehetett volna mondani, de ő özvegységben élt mégis, mert az urát egy kutya sírba döntötte harapás által. A házikóján kívül nem is volt egyebe, csak az igazságosan és ékesen szóló nyelve és szorgosan dolgozó két keze.

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Járt nálunk egy amerikai.

 

Ohio államból vetődött közénk, valami kisebb városból, melynek már a nevét is elfelejtettem.

 

Európai körútját megszakítva egy üzleti ügyét jött ide lebonyolítani, de a tárgyalások elhúzódtak, ő pedig hónapokig itt rekedt. Úgy tetszett, hogy az önkéntelen száműzetést egy vadidegen városban nem is találta kellemetlennek. Dolga nem akadt sok. Naponta tárgyalt egy-két üzletemberrel, telefonoztatott a szálloda portásával ennek-annak, különben csak várt az eredményre.

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szép volt az a nyár, minden tekintetben. Idő is olyan járt, ami nemcsak a termésnek kedvezett, hanem az embert is gyönyörködtette. Sok öröm volt hát, és kellő eredmény a mezei munkában, melyet legtöbbször atyámmal együtt végeztem, de már gyakorta magam egyedül is.

Igaz viszont, hogy ezt meg is lehetett kívánni tőlem, hiszen már a tizenhatodik esztendőmben jártam.

Mint diák, éppen akkor voltam az ötödik osztályba menendő, vagy már nem is menendő, mert elmúlván a szép nyár, ott kellett volna már ülnöm a padokban.

Tovább 

 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

Fehéren sütött a nap.

 

Mint amikor éjjel fényképeznek és villanóport gyújtanak, úgy izzott a balatoni fürdőhely a verőfényben. A meszelt kunyhók, a kukoricagórék, a homok keretében minden fehérnek látszott. Még az ég is. Az akácfák poros lombja pedig olyan fehér volt, akár az írópapír.

 

Fél háromra járt.

 

Suhajda ezen a napon korán ébredt. Lejött a tornác lépcsőjéről, a nyaraló udvarában levő parasztkertbe.

 

- Hová?

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

A lucskos fákról egyhangúan csöpögött alá a víz, míg a nap erőlködve próbált meg áttörni a mindent elborító ködön. Hiába, így október végén már későn és nehezen kel fel a nap, és a sugarai is inkább csak sejtetik a valamikori meleget. Pedig nemrég, alig több, mint egy hónapja vidáman ingerkedett a reggeli időben, és delelőre hágván kellemes meleget bocsátott az áldott, akkor már télre készülődő anyaföldre.

Az ember azt hihette, hogy sohasem lesz tél, és a nyár szinte egybefolyva a tavasszal és az ősszel örökké fog tartani.

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szép volt: fiatal és karcsú, szerette, ha a férfiak megfordultak utána, amikor végighullámzott az utcán, a fényes kirakatok előtt lassabban haladt, hogy lopva megnézhesse magát… szóval nő volt. Szerette mutogatni magát rózsaszínen, kívánatosan, mint valami ritka szobrot, művészi remeket, szerette, ha izzó pillantások perzselték karcsú bokáit, szerette a csókot, a pezsgőt, a mámort, s szerette, nagyon szerette látni az arcokon a kínt.

Tovább 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

No, kisöreg, indulás!… Bélus nagyapára néz, elmosolyodik. Az ablaknál áll nagyapa fekete kabátban, fekete keménykalapban. Olyan ünnepélyes és mégis olyan kedves. Hidegfényű, téli nap süt be az ablakon. A gyerek szinte várja, hogy nagyapa vékony, feketeruhás alakja egyszerre csak lebegve fölemelkedjen a fényben. Egyszer álmodott is ilyet nagyapáról. Ó, mennyi mindent álmodik az ember!…

 

A gyerek lehajtja a fejét.

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A présházban gyertyák lobogtak; a hatalmas mellkasú Thier jött velem inni, de estefelé elszomorodott. Táncoló gyertyafényben már horkolt az egész szüreti társaság; meglobbanó világa Thier arcán szánalmas szomorúságot mutatott. Néha vádlón rámsandított: – Ördög! Újra elcsaltál a haldokló feleségem mellől, s az éjszakán keresztül, a présház nehéz gőzén keresztül is hallom szörnyű köhögését: kh… khe…

 

Thier szeméből részegen szivárogtak a könnyek.

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A barna asszonyomat említem legelsőnek, mert az volt a legutolsó. Nem volt fiatal, sem nem volt szép, de volt benne valami igéző, lebilincselő. S mindez azért, mert már elmúlt harmincéves.

 

Ezek az évek előnyösek voltak neki. Arcára pompásan illett a hervadás kezdete. Modora pedig egyesíté mindazt a művészetét a kellemnek, amit egy olyan ember képzel a párizsi nőkről, aki még sohasem beszélt velök.

Tovább 

 

 

- Igaz történet -

1885

 

Kis kedves zömök emberke volt a mi tanárunk. Arról volt nevezetes, hogy Petőfi Sándort is ő tanította, mikor még azt Petrovics Sándornak nevezték. Hideg, száraz arca volt, semmitmondó szemei, melyekben sohasem látszott visszatükröződni semmi érzelem, se öröm, se bánat, se harag, se kevélység, semmi, semmi.

Talán a pápaszemei okozták azt, melyek egészen eltakarták ez apró színtelen szemeket?

De egyet azonnal észrevehetett mindenki: a félénkségét.

Tovább 

 

 

A tanya gyümölcsös hegyoldalon feküdt, s nem messze az erdő peremétől. A csűr derékig és a fák törzse még benne állott az éjjeli sötétség sűrűjében, de a ház meszelt oldala már derengve látszott. A csillagok is, a gyümölcsfák és az épületek fölött, hunyorogva már hajnalt jeleztek.

 

Őszi éjszaka volt.

 

Tiszta és éles volt a lég, hóharmatot ígért. A levegő tengeréből távoli harangszó buggyant fel valahol. Néha elhalt, máskor pedig kibuggyant a csendből a hajnali zengzet.

Tovább 

 

Már esztendők óta özvegyi sorban és egyedül élt az öreg Nagy Mihály. Úgy is teltek a napjai, örök egyformaságban, akár a megapadt folyócska ahogy folydogál.

 

Végre azonban mégis történt valami.

 

Pedig az a nap is, amelyen megtörtént a nagy esemény, egészen úgy indult, mint a többi. Vagyis hajnalban a kakasok, versengve és nagy buzgalommal, szólani kezdtek; s majd imitt-amott vaktában ugatni kezdett egy-egy kutya is. A kakasokat és a kutyákat egyaránt hallotta Mihály bácsi; sőt azt is meg tudta volna mondani, csupán a hang után, hogy melyik milyen, s hol van otthon.

Tovább 

 

 

Szép volt az a nyár, minden tekintetben. Idő is olyan járt, ami nemcsak a termésnek kedvezett, hanem az embert is gyönyörködtette. Sok öröm volt hát, és kellő eredmény a mezei munkában, melyet legtöbbször atyámmal együtt végeztem, de már gyakorta magam egyedül is.

Igaz viszont, hogy ezt meg is lehetett kívánni tőlem, hiszen már a tizenhatodik esztendőmben jártam. Mint diák, éppen akkor voltam az ötödik osztályba menendő, vagy már nem is menendő, mert elmúlván a szép nyár, ott kellett volna már ülnöm a padokban.

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

- Mégis, milyennek kellene lenni annak a férfinak? - sürgettem őnagyságát, magam is csodálkozva kíváncsiságomon, mert hiszen egy csöppet se érdekelt, hogy mit fog felelni.

Őnagysága behunyta a szemét, mosolygott.

- Azt hiszi, azt így el lehet mondani?

Hála istennek, gondoltam, úgyse lehet elmondani, akkor hát beszéljünk valami másról, például, hogy mikor hozzák az uzsonnát.

Őnagysága kinyitotta a szemét, és elkomolyodott.

- Azt hiszi, azt így el lehet mondani?

Tovább 

 

A bokor közelébe érve megláttam, hogy néhány prérifarkasnak sikerült leterítenie egy szarvast, és most éles metszőfogaikkal a még élő állat oldalát próbálták felhasítani, hogy hozzáférjenek a belső szerveihez. Közéjük rontottam; szerencsére volt a nyergemen egy kötél is, amelyet levettem és feléjük hajítottam

 

Rémülten iszkoltak el, észak felé futottak, egy kicsit feljebb a domboldalon, aztán megálltak és visszanéztek. Tovább kergettem őket, aztán amikor már elég messze voltak, visszatértem a szarvashoz és megvizsgáltam.

Tovább 

 

Mendegélt Barabás bácsi a hosszú és köves falusi utcán. Mendegélt hazafelé. Vasárnap délután volt, ősszel. A nap már nem nagyon melegített, csak nagy volt, és elomló módon fényes, mint ahogy szép őszi napokon s nyugta előtt szokott is lenni.

 

Lassan és nagyon elgondolkozva ment az öreg. Néha pöffentett egy-egy pipa füstöt, de látszott rajta, hogy még a füstöt sem veszi észre, nemhogy az embereket, vagy éppen a sárga-piros gyümölcsöket, melyek a kertekből kimosolyogtak az útra.

Tovább 

 

network.hu

 

 

 

 

‎"Az özvegynek három fia volt.

 

A legidősebb volt a vadász, aki cserfalombos kis kalapjával minden vadászaton ott volt. Szerette az újbort, új nótát és a dobogó járású, testes menyecskéket, akiknek az ura mindig kint hált a szőlőben.

 

A középső volt a piktor, akinek szemében csodás színek kavarogtak; palettáján tombolt a sárga, a vörös, a bíbor, de amit festett, azzal megelégedve soha nem volt. Keverte a színeket, melyek mind árnyékosabbak, mind sötétebbek lettek.

Tovább 

 

 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tudom, hogy népszerűtlen vagyok. Miért? Nem haragszom senkire, mégis vannak haragosaim. Kedves vagyok és csendes - talán ezt nem tudják megbocsátani, egy dühös és zajos korban.

 

Ezért aztán folyton más állatokhoz hasonlítanak, és a hasonlat az én rovásomra dől el. A kutya fürgébb és szolgálatkészebb, mint én, a baromfi szaporább, a birka szelídebb, és a disznó kiadósabb.

Tovább 

 

 

Az a nyár is ilyen telt kalászú, tömött gerezdű volt, mint az idei. Fára almát, tőkére szőlőt aggatni se lehetett volna többet.

– No gyermekem, lesz ám szüretre új könyv, új ruha! – veregette meg Péter-Pálkor édesapám a vállamat. – Lesz ám! Még aranygombos kislajbi is! Ezüsttel futatott, arannyal szalajtott.

 

Esztendő óta hazajáró szégyen pirította meg a képemet. Elsős gimnazista koromban én is szerettem volna pünkösdre kicifrítani magamat, mint a Stross szomszéd gyerekei.

Tovább 

 

 

A hatos áll a Nyugatinál a megállóban. Már két-három perce. Innen, a villamos gyomrából nem látni, mi történt, egyáltalán történt-e valami, mért nem megyünk.

 

Két lány beszélget mellettem. Mért kell mindenkit megvárni, hát két perc múlva úgyis jön a következő négyeshatos, mondja az egyik. A másik bólogat, elismétli, hogy tényleg nem kéne azért mindenkit megvárni, aztán az első bólogat. Majd másról beszélnek. Ennyi. De nem esik jól ez a kis párbeszéd.

Tovább 

 

Mérgelődött, morgolódott az Északi Szél.

 

– Te szelek szégyene! – korholta a Déli Szelet. – Te pipogya puhány! Nem is érdemled meg, hogy szélnek nevezzenek! Vacak szellőcske vagy csak, lenge fuvallat! Még hogy kényeztetni a világot, fákat cicomázni, füveket ébresztgetni, erdőt ringatni, ki hallott ilyet!? Vedd tudomásul, hogy egy igazi szél süvölt, örvénylik, zúzmarát hoz, dérrel és jéggel ver, fákat csavar ki, özönvizet áraszt, tetőket tép le, kazlakkal labdázik, zúg-búg, vicsorog, megfagyaszt!

Tovább 

 

Az asszony elment az Igazsághoz, és így szólt:

- Nem szeretem a férjemet, el akarok válni tőle, kérem, válasszanak el.

Az Igazság a döntvénytár egyik kiadványában lapozgatott, és gépiesen válaszolt:

- Kérem szépen, az nagyon egyszerű. Beadja a válókeresetet, mire felszólítjuk a férjet, hajlandó-e elválni, és ha hajlandó, rendben van a dolog, elválasztjuk.

- Csakhogy a férjem nem hajlandó elválni, mivel erre semmi oka, csak nekem van rá okom, mivel nem szeretem őt.

Tovább 

Ha majd gazdag leszek, tartok egy kutyát. Kertes, családi ház gyümölcsfákkal, vaskerítéssel, otthon mindig fölveszi valaki a telefont, és a hentes jól ismer bennünket… szóval gazdag leszek. Tulajdonképpen azért akarok gazdag lenni, hogy tarthassak egy kutyát. Skót juhász lesz, méltóságteljes, bozontos, már a nevét is kitaláltam: Sir Arthur MacKinley. Csodás kutya lesz, mindenféle mókás és nem mókás rendkívüliségekre alkalmas. És persze: írni fogok a kutyáról.

Tovább 

Nov. 1.

Nem tudom, de nekem a feleségem gyanús. Ma este, mikor hazajöttem, egy kardot találtam otthon a szobában, de a feleségem megmagyarázta, hogy hogyan esett be véletlenül az utcáról a kard, mikor lent elmentek a katonák, hát ami igaz, az igaz, nagy szél volt ma.

 

Febr. 15.

De nekem mégiscsak gyanús a feleségem. Ma gyereket szült nekem, hát nézem a gyereket, vörös haja van és három füle, nézem a szobaurat, annak is vörös haja van és három füle, de furcsa találkozás, mondok, de a feleségem megmagyarázta, hogy aszongya, biztosan ikreknek akartak születni, aztán meggondolták, és összementek mégis, de siettükben az egyiknek a másik füle kimaradt, hát ebbe lehet valami.

Tovább 

 

Szegény ember dolgát boldog isten bírja. Voltunk olyan módban is, hogy a koldus is mákos rétest evett nálunk, de járt ránk olyan világ is, hogy még a koldus is nagy úr volt hozzánk képest. Mert annak minden rendes háznál terítettek, de mink bizony csak az éhkoppot nyeltük. Hosszú volt az asztal, rövid a vacsora. De még ha azt kérdeztem is, hogy hát ebédre mit eszünk, az volt rá a felelet:

- Háromfélét: kenyeret, haját, bélét.

Én bizony jobban szerettem volna, ha csak kétfélét ettünk volna.

Tovább 

Egy időben sokat járogattam egy Sántamalom nevű faluba, ahol templomot építettünk. Kőmíves minőségben dolgoztam, s bizony az első időben nemegyszer gondoltam arra, hogy otthagyom az épülő templomot, s valahol könnyebb természetű munkát keresek magamnak. Jól tettem azonban, hogy erről a szándékomról mégis lemondtam, mert későbben a sántamalmi emberek nagyon megszerettek engem, és olyan történeteket beszéltek el nekem, amelyekből hasznot és szükséges bölcsességet sokat lehetett meríteni.

Tovább 

 

 

A lélek fészkén még ott ül a madár. Hogyne, hiszen csak a nyáron szállt oda. Nem is a nyáron, hanem már a végén a nyárnak. Egy meleg napon, amikor majdnem együtt kelt a nap a holddal. A nyugalom és a nyugtalanság, mint a tűz és a víz, úgy küzdött egymással. A szellő s néha a szél, csipkét teregetett a levegőben, egyszer aranyszínűt s máskor az ólom színéhez hasonlót. A föld szomjasan várta, hogy a csipkéken keresztül vizet öntsenek a felhők; de bizony a felhők, mint a lompos égi kutyák, falkában ődöngtek leginkább, s eget szimatolva csak néha szakadoztak széjjel.

Tovább 

Tizennégy éve ül a kapubejáratban, egy kis tolóablak előtt. Mindössze kétfélét kérdeznek tőle.

 

- Merre vannak a Montex irodái?

 

Erre így válaszol:

 

- Az első emeleten, balra.

 

A második kérdés így szól:

 

- Hol található a Ruggyanta Hulladék Feldolgozó?

 

Amire ő így felel:

 

- Második emelet, jobbra a második ajtó.

 

Tizennégy év óta még sohasem tévedett, mindenki megkapta a kellő útbaigazítást. Egyszer történt csak, hogy ablakához odaállt egy hölgy, és föltette a szokásos kérdések egyikét:

 

- Kérem szépen, merre van a Montex?

Tovább 

Volt egy téglaszinü, selyemszőrü kutyánk. 

Zordon volt a neve.

Ha kétlábra állott, kényelmesen rányalhatott az orczámra. Az igaz, hogy én alig voltam akkor nyolcz éves, és gyakran uzsonnáztam vajaskenyeret.

Egy őszi napon egy üveg mézet küldött valaki az anyámnak. Szép, tiszta, csillogó sárga méz volt az. A méhek valószinüleg válogatott virágokból szedték a királyasszonyuknak. Egy kávéskanálnyi kóstolót kaptam belőle. Micsoda csemege volt az! Elolvadt a nyelvemen, s éreztem, hogy az édessége a testemnek minden porczikájába elömlik.

Tovább 

Erjed a világ.

 

Csak a magban, tavasz jöttén, csupán abban feszülhet úgy a csend, mint ahogy erjedve feszül a tavaszi fennsík fölött. A madarak is, melyik-melyik a maga módján, megbújva várakoznak a rengetegben; s nem orozkodnak, örökös szimattal és a lét vastag reményével, a négylábas állatok sem.

 

Erjed a világ, feszül a csend.

 

Csak a Küküllő vize zúg, valahol távol. Eső nélkül is, úgy hallik, meggyűjtötte tavaszi vizét. Szilaj módon és zuhogva szól, de erdőn által megcsappan bezzeg a hatalma, mert azok a zsenge levelek annyira megszűrik a hangját, hogy a fennsíkra már csak úgy érkezik, mintha dúsgazdag tavaszi pára zengene-zungana csupán.

Tovább 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy időben rávette magát a falura a táltosló. Vannak jó táltosok is, ámbár a táltos mind veszedelmes, mert valamikor embernek szánta őket a teremtő hatalom s csak mivel pörbe kezdtek, hogy hát a madárnak szárnya van, az embernek meg nincs, parancsolta az Isten, de még az ősi, lóba a lelkeiket, miért is éppen úgy beszélnek, mint az ember, magyarul s szeretnének emberek lenni, azért böstörködnek.

Tovább 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bakos Jenő csendőrfőhadnagy úr rettenetesen dühös volt. Elkáromkodta már az összes kaszárnyában tanult káromkodásait s most újabbakon törte a fejét, nagyokon és kacskaringósakon, amikbe belecsavarinthatja a mérgét. Erre a pogány műveletre volt is némi oka Bakos Jenő csendőrfőhadnagy úrnak.

Egyrészben azért, mert Ella asszony nincs tíz perce, hogy táviratozott Budapestről, hogy az anyai házban nagyon jól érzi magát s sok csókot küldve, még három napot marad, más- és nagyobbrészt pedig azért, mert az összes csendőri nyomozások fiaskót mondtak tegnap estére s ő szolgabírótól alispánig, sőt följebbről is rakhatja zsebre a gúnyolódást, avagy az esetleges orrokat s fuccs a soron kívüli előléptetésnek.

Tovább 

 

 

            Lassú, ráérős léptekkel ballagott az ötven év körüli férfi Budapest egyik kevésbé forgalmas utcáján. Még két nap, dünnyögte félhangosan, és körül nézett, nem hallja-e valaki.

Valami megcsikordult a talpa alatt, egy női klipszet nyomott szét. Cipője orrával félresöpörte és ment tovább.

 

Ezen a napon különösen borús hangulat uralkodott rajta. Egy éve éli a munkanélküliek keserves életét, s azóta  nem volt oka a vigalomra. Most úgy érezte, mintha egy nehéz súly nyomná a hátát.

Tovább 

 

 

 

 

Harmadik hete ostromolta már Szeged várát vitéz kurucaival Rákóczi fejedelem. Labanc kézen volt akkor az öreg szegedi vár, németek, rácok fészkeltek benne, nagy bajára az alföldi városoknak. A pogány török a maga idejében nem tett annyi kárt, mint ez a se-országa, se-hazája, gyülevész népség. Abból éltek, hogy föl-fölkerekedtek a szegedi várból, és sorra sarcolták az alföldi magyar városok ártatlan népét. Raboltak, gyújtogattak, s mire a nép fegyverre kapott volna, akkorra ők már a szegedi várban dáridóztak a prédából.

Tovább 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Azt a nyughatatlan méhecskét, amelyikről ezt a történetet írom, én már az ősszel is ismertem. Mégpedig nagyon akaratos és kötözködő méhecskének ismertem. Ő még akkor is kint gubbaszkodott a dérvette őszirózsákon, mikor minden testvérkéje aludt már odabent a jó meleg kaptárban.

- Én nem vagyok olyan álomszuszék, mint a többi - döngicsélte a hullatag virágbokroknak.

Tovább 

network.hu

 

 

 

Mindenki ebédel.

 

Hanyatt fekve süttetem magam a napozóban, mely mélyen bele van építve a Balatonba. Nem messze tőlem, törökülésben, kisportolt, magasra nőtt fiú s egy nagyon barnára sült lány, fejét a fiú ölébe hajtva. Más senki. A lány behunyja szemét, mert a déli napfényt mint egy nagyító tükör veri vissza a víz.

 

A tó csöndes, csak alattunk, a napozó cölöpei közt szöszmötöl a víz. Más zaj nincs. Hogy meg ne halljam, fojtott hangon beszélget a fiú meg a lány.

Tovább 

 

 

A lakó - Kirch Kálmán hegesztő - éjjel háromkor ért haza. Kifizette a taxit, becsöngetett. A házmester nem jött. Fölmarkolt egy csomó havat, és homlokához nyomta. Be volt csípve. Hűtőzködött. Újra csöngetett.

 

A házmesterben benne maradt a soron következő horkolás. Szájába, mint egy keserű íz, föltódult a düh. Gyűlölte az embereket. Gyűlölte a lakókat, kiváltképp a későn járó hegesztőt; imáiban gyakran kívánta fejére a rosszat. Sokat imádkozott, mert egy olyan szekta tagja volt, mely nem fogadott el mást, mint az evangéliumot, és a szombatot ülte meg a vasárnap helyett.

Tovább 

Szíves elnézésüket kérem. Csak a jövőnkért érzett aggodalom bírt szóra.

 

Az, akivel erről vitatkozni szoktam, harmadik szomszédom, más szóval, csak két szem rizs van köztünk. Mélyen érző, tisztán látó lény, szenvedéllyel védi kissé szélsőséges nézeteit.

 

Amin vitatkozunk, nem is olyan bonyolult. Egészen egyszerűen is megfogalmazható: egyformák vagyunk-e mi, rizsek? És mit hoz a jövő? És milyenek lesznek a leszármazottaink?

 

Mert mi, s ez a legszomorúbb az egészben, nemesített faj vagyunk, úgynevezett "télálló tibeti".

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kicsi a bágyi patak. A keskenyebbé vált ezüstszalag széles homokrámát kapott, és a csillogó homoknak is, melyet a népregék tündéreinek pici lábai taposnak, sehol véget nem érő füzesek a kerete.

 

A bágyi malomban nem tudnak őrölni. Tele van zsákkal az udvar, s türelmetlen férfiak, asszonyok, Gózonból, Csoltóról, ülik a Bágy partját a malom környékén, és a vizet várják.

Tovább 

 

 

A magas kőszál mögött, a keleti peremen gyűlni kezdett a fény. Először violaszínben, majd halovány pirosban szállt az égi füst; aztán aranyözönnel öntötte el a messzi peremet. A nap korongja nem látszott még, de a májusi harmat a zsengéken már csillogva lüktetett.

 

S akkor a fénylő pirkadatban, messze a kőszál mögött, megszólalt az öreg holló. Röptében, ahogy közeledett, mély hangján kugott néha-néha egyet, majd nyitott szárnyakkal leszállt a kőszál tetejére.

Tovább 

 

 

Néha vadkantermészete van az időnek, máskor a tűz melege bújik belé. Most olyan volt, mint az imádság: a levegője tiszta, és a fénye komoly, s mégis szomorkás egy kicsit.

 

Aki teheti, üljön a napra ilyenkor.

 

Árpád is ott ült a grádics alsó kövén. Egy pillangó röpködött előtte, tapasztalt légi állat, pirossal díszített, fekete szárnyakkal. Bölcsen hajladozott, szép meggondolással, egyszer az Árpád fekete kalapja fölött s máskor tisztesen az arca előtt.

Tovább 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A tóparton még egy kihúzott csónak feküdt. A két indián várakozva állt.

 

Nick és apja a farülésre került, az indiánok eltolták a csónakot, s az egyik beugrott evezni. George bácsi a tábori csónak farába ült. A fiatal indián eltolta a tábori csónakot, s beszállt, hogy George bácsit átvigye.

 

A két csónak a sötétben indult el. Nick jóval maguk előtt hallotta a ködben a másik csónak evezővilláit.

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Annyit emlegettem a sivatagot, hogy mielőtt újra beszélnék, inkább leírok egy oázist. Az, amelyiknek a képe most fölbukkan bennem, nem a Szahara homoktengerében rejtőzik. De a repülőgép egyik csodája éppen az, hogy egyenesen a titok szívébe merít olykor. Mint a biológus, figyelted az ablak mögül az emberi hangyabolyt, száraz szívvel tekintettél a mezőiken, útjaik közepén ülő városokra; csillag alakban nyílnak szét ezek az utak, s úgy táplálják a városokat a mezők nedveivel, mint az erek.

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

Mikor Teleki gróf itt járt néhány nap előtt, abban állapodtunk meg, hogy az első dolog fölé, amit írok, odajegyzem: »Üdvözlet Teleki Sándornak.«

 

Nem tudom, jó szokás-e ez az átkiabálása a köszöntésnek negyvennyolcezer fülön keresztül (őiránta való udvariasságból használom ezt a számot a »Pesti Hirlap« olvasóinak megjelölésére), de ha már ő egyszer megkezdte, bátran utána lehet indulni.

 

Noha én sokkal öregebb író vagyok őnála, még sincsenek annyi emlékeim, mint neki, ki amit ír, előbb átélte, s ki sokat élt át, amit meg sem ír, míg én sokat írok, amit át sem élek.

Tovább 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                                                                                                                                                      A lélek fészkén még ott ül a madár. Hogyne, hiszen csak a nyáron szállt oda. Nem is a nyáron, hanem már a végén a nyárnak. Egy meleg napon, amikor majdnem együtt kelt a nap a holddal.

Tovább 

– Ne haragudjon a kedves vendég, hogy ma nem tudom fölolvasni az étlapot, de tessék körülnézni, a legtöbb van a csúcsforgalom, ilyenkor azt se tudom, hol áll a fejem. Viszont, ha már véletlenül egy asztalhoz ültek, talán a fiatalurat megkérjük, hogy amíg kihozom neki a bécsi szeletet, olvassa föl a nénikének az étlapot, kivéve a leveseket, mert azokra nem kíváncsi.

– Tessék, kérek. Halat. Van rántott ponty. Ponty roston, burgonyasalátával.

– Az igazat megvallva, nem vagyok halpárti, bár ennek a helynek az a híre, hogy nem tógazdasági pontyot vesznek, hanem folyamit.

Tovább 

Istennek hála, végre elajándékoztam a kutyámat! – mondta a kávéházi törzsasztalnál egy ismert nevű kutya-barát. Majd tovább mesélte:

– A kutyám szenvedélyesen ragaszkodott hozzám. Ha néha megszöktem tőle, torkaszakadtából üvöltött, amivel az egész környéket fellármázta. Leült a küszöbre és annyira vonyított, hogy átjöttek a szomszédból és megkérdezték, mi baja a kutyámnak?

A családom azt felelte:

– Mert az úr fürdik!

– Ettől kezdve, ha a kutyám vonyított, a szomszédok tudták, hogy fürdöm.

Tovább 

A palóc és a tinta

 

A palóc legény elemózsnát hozott hazulról az úrfinak, ki a városban járt iskolába.

 

Meglátja a legény az almáriom tetején a nagy tintásüveget, s felé kacsint.

 

Jókai Mór – A magyar nép élce – Innám een abaó, ha szabadna.

 

– Innál a gutát! – mond a diák –, hisz az tinta.

 

– Hadd legyeek az tinta, csak een egyet húzhatnék belőle.

 

– No hát húzz belőle egyet, tudom, hogy nem húzasz másikat.

 

A legény fogja az üveget, s egyet kortyant belőle.

Tovább 

Valahol a külváros utcáin csatangolt céltalanul és nagyon fáradtan, amikor először találkozott össze a leánnyal.

 

Nem is emlékezett már egészen határozottan később, hogy vajon a zegzugos utcácskák falain ékeskedő ezersok torz kínai festményen gondolkodott-e el, vagy a csillogó pocsolyák vízében szemlélgette eltűnődve eldurvult, barázdás arcát, de egyszer csak ott állt vele szemben.

 

Egyszerű, vékony ruhácska volt rajta, minden dísz és cifraság nélküli, jellegzetes metszésű barna szemei okosan és kíváncsian csillogtak feléje.

Tovább 

A tiszovniki tótok lejártak hozzánk káposztát venni; buja, nagyfejű káposzta nőtt a határban, híre volt messze darabon a hegyi lakók közt, akik élnek-halnak a káposztáért.

 

Nagyanyámtól megvettek egy közt negyven forintért, kivagdosták fölrakták a szekérre melyet két tarka tehén vont, még a torzsákat is, de a negyven forinttal adósak maradtak; abban állapodtak meg nagyanyámmal, hogy majd meghozzák a pénzt, mihelyt ők is beszedik otthon az isten áldását.

 

Elmúlt az ősz egészen, a tavasz is beköszönt, de csak nem jöttek a tótok a pénzzel, nem volt arra más mód, mint elküldeni a szolgálót Tiszovnikra.

Tovább 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

– Vasárnap gyere ki hozzám Sztánára! – mordult rám bajusza mögül Kós Károly egy nyári délelőtt.

– Miért menjek?

– Mert onnan átmehetsz Körösfőre, ahol vasárnap új kenyérrel oszt úrvacsorát a pap. Ünnepi díszben a falu, férfiak, asszonynépek kalotaszegi gúnyában. Olyant, tudom, nem láttál még…

– Elmegyek.

Így kezdődött kalotaszegi kalandom, életem három év előtti epizódja, melyet most rendre elmesélek, a krónikás hűségével.

Tovább 

Battai László kézzel-lábbal tiltakozott, amikor megértette, hogy elválasztják feleségétől. Hevesen gesztikulálva próbálta magára vonni a figyelmet, ám a tolmács egy mozdulattal leintette. Végül a felesége szólt rá:

      – Ugyan ne ágálj már annyit! Hallottad, mit mondtak. Én még ma beköltözhetek a nekünk kijelölt szobába, te pedig itt maradsz, amíg kivizsgálják a... mit tudom én, mit. Néhány napról van csak szó.

      Noha belátta, valóban nem tehet semmit, az eljáráson túl még az is dühítette, hogy Zsóka nem az ő pártját fogta.

Tovább 

Nyár. Ma ezt a szót tanultam meg elsőként magyarul leírni. Leírni és kiejteni: nyár. Minden nap 10 magyar szó. Reggel öt. Délután újabb öt. Így beszéltem meg Dórával. Dóra szociális munkás itt, a menekültszállón. Szép a Dóra szája. Az alsó ajka duzzadtabb, mint a felső. Húsosabb. Csókolós száj. Ezt mondtam már neki, amennyire tudtam, mire ő elmosolyodott. Dóra nagylelkű. Ez is milyen szép szó. Nagylelkű. Aláhúzom ceruzával. Dóra nem szeret beszélni magáról.

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kerek egy órája is van, hogy mosdik, keféli csizmáját, fésüli fejét és babrálja magát kicsi Móka. Közben fészkelődik: itt leül, ott lefekszik, ablakba kihajol, legyeket riaszt, majd szabad levegőre megy, de helyét sehogyan sem leli. A gondolatok csokorban teremnek buksi fejében, villognak, futkorásznak, s ha meg akarja fogni őket, akkor elrebbennek, mint a társkereső kicsi madár.

 

- Így se járék! - békétlenkedik a szoba közepén, majd a karjait hátraveti, ahogy töprengő papok szokták, és sétára fogja dolgot.

Tovább 


network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Édes testvéreim, mind, akik vagytok erdélyi szomorúságban, álljatok közel hozzám, adjátok a kezeteket és legyetek jók, mert nagyon fáj a szívem.

 

Így. Nézzetek a szemembe, s ha látjátok benne a tenger sok fájdalmat, akkor hallgassátok meg szavamat szeretettel. Aki pedig mégsem akar ügyet vetni rám, azt erővel kényszerítem, mert közös keserűség az én mondanivalóm.

Tovább 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Egy még fiatalos, a gondokban megszőkült ötvenhét éves asszony meséli: 

 

 – Mikor nyugdíjba mentem, úgy éreztem, kinyílt előttem a világ. Se kutyám, se macskám, csak magammal kellett foglalkoznom, megvalósítottam életem két nagy vágyát: vettem egy piros kalapot, és megtanultam síelni. A piros kalapot aztán elraktam a szekrény mélyére, mert a barátnőim „hamiskártyásnak” kezdtek becézni, tudniillik hogy tökre pirosat teszek, de a síelés fokozatosan a szenvedélyemmé vált.

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Volt egyszer egy szegény ember; úgy hívták, hogy Czincziri Ábrahám. Vagyis Czinczirinek hívták, de Ábrahámnak keresztelték. De nagyon szegény ember lévén Czincziri, azt mondták róla, hogy a módos Ábrahám helyett elég lesz neki a Hám.

 

Így aztán csak Czincziri Hámnak ismerték mindenütt.

 

Mondom, nagyon szegény ember volt ez a Czincziri Hám; olyan szegény, hogy párja messze tájon nem is akadt.

Tovább 

Mindennap hűvösebbre vált már az egek sírása, és fonnyadozott a fák reménye. Hallgató hálával, örömüket ölelgetve szorgosan takarodtak a népek az őszhatárról.

A visszatekintő nap fényében itt is, ott is szekérre hajítva megvillant egy-egy búzakéve, mint örömet hirdető életlobbanás. A nap megcsókolta a földet, és visszakérte a világosságot, hogy gondját viselje éjszakára, és jó reggel örömmel visszahozza.

A zsindelyes házak tetején és összeboruló lombok között tovarezgett a harang estéli szava: megkereste és maga köré gyűjtötte a szíveket.

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

Egész legendakör van elterjedve Selmecen Gábel Jánosról, arról az együgyű emberről, aki szemben lakott a líceumépülettel, s valóságos kötekedési tárgyul szolgált a pajkos nebulóknak. Pedig testvéröccse volt az egyik professzornak, Gábel Istvánnak. Onnan könnyen kölcsönözhetett volna respektust, ha ugyan lett volna annak is.

 

No már csakugyan cudarul bántak a szegény Gábel Jánossal. A lovaira epigrammákat csináltak, a kinyitott ablakain át cserebogarakat eregettek be.

Tovább 

Apafi Mihály uram idejében sokat járt a szász választófejedelem Erdélyországban; úgy látszott, hogy nagyon megszerette azt az eredeti, őssajátságú fajt, míg az erdélyi urak is megkedvelve a vidám és bátor, a mulatságra mindig kész s legmerészebb kalandokra vállalkozó ifjút, kézről kézre adták a fejedelmi vendéget; egész Erdélyben létele egy folytonos lakodalom volt, ma itt, holnap amott, mindenütt vendégszerető kiskirályok, mindenütt deli hölgyek, mindenütt új kaland.

Tovább 

 

 

Nagy legenda a bibliai Paradicsomkert, de ha mégis létezett csakugyan, ott olyan idő járhatott, mint itt ezen az esteledő nyári napon: csendesen fényűző, szelíd és kacagó, boldog és végtelen.

 

Így szóltam magamban bolygásom elején a falu feletti dombon. Majd megindultam, és repdestek a szemeim, és fel-felnevettek néha, pedig nagy nemzeti bánat rágta szívemet. De most úgy láttam, hogy játszik az ég világán minden: játszik a Nap, ahogy kerek, langos fejét kacagva a hegyek mögé húzza, mint egy bujkáló óriásgyermek; és játszottak a varjak, amint a jegenyefa tetejéről kancsi szemekkel utána lestek; igen a dombok, ahogy fénykötelet húzni felálltak; az erdők, amint illatos aranyfüstöt pöfékeltek lomhán; a szitakötők, ahogy serényen cikáztak, mintha most keltek volna ki a petékből, melyeket a szivárvány a vízbe rakott; a két szomszéd falu, ahogy az országutat egy mesebeli borotvaszíj módjára feszesre kihúzva fogta; és játszott mindenekfelett maga az égbolt, amely a végtelenbe kifeszülve lebegett, mint egy univerzális napernyő, minek a nyelét elvesztette a Föld.

Tovább 

Ez még a régi jó világban történt, amit igazság szerint nem is lehet jó világnak mondani. Inkább rossz világ volt az, mikor királya kettő is volt az országnak, gazdája meg egy se. Csatatér volt az egész ország, fegyvercsörgés hallatszott mindenfelé, egyik sereg a másik sarkát taposta. Akárhány város három fajta katonát is látott egy nap. A reggelit a török ette el a szegény ember elől, az ebédet a német, esti harangszókor meg már a szabad magyar hajdúk zörgették a kaput:

 

- Főztek-e itt nekünk vacsorát?

Tovább 

 

Ez 1888 telén történt, mikor olyan nagy volt a hó.

 

Akkor télen valahogy nagyon rosszul mehetett édesapámnak, mert csak épp egy pici malacot öltünk, aminek olyan vékony volt a hurkája, mint az ujjam és a fazékban, mikor főzte édesanyám, kipattogott és csak kása lett belőle.

 

De azért ott volt: sose ettem olyan jót. Még külön mulattunk rajta, hogy ilyen vékony hurka is, kolbász is van a világon. Mi gyerekek ujjongtunk és táncoltunk s édesanyánk velünk tartott.

Tovább 

 

A repülőgép álmosan berregett a kék és langyos délutáni levegőben. Egy élesebb kanyarodónál a fémrészeken csillogó pontok megváltoztatták helyüket, a benzintartály sárga, rezes fénye Arnstein kisasszony kézfejére csúszott át, s elhalványodott, mint egy alázatos, rózsaszínű csók. A kisasszony mellett Briggs Tom tartotta a kormánykereket. Alattuk a város lapult szét, az utcák vonalaival kockázottan, s a háztetők szürke, monoton síkjából egy-egy törpe templomkupola fénylett föl, mint furcsa szappanbuborék, melyet a por árva lakói fújtak az elérhetetlen végtelenség felé.

Tovább 

 

 

network.hu

 

 

 

Ezek a kedves kis portékák, ezek a szőke asszonyok olyan szelídek, olyan jók, mint a bárányok. Legalább ez a Tímár Zsófi,

ez egészen olyan.

 

Mióta férjhez ment, csak a mosolyát láthatni. Azelőtt boldog mosolyát, most a fájót.

 

 

 

A boldogságával nem volt terhére senkinek, a fájdalmával sincsen. Hanem az a fehér arca, az a mindig fehérebb arca,

elbeszéli mindennap mindenkinek, amit úgyis mindenki tud.

 

Itt hagyta a férje kegyetlenül, gonoszul.

Tovább 

 

Regényes völgyeink, ha ti megszólaltok, ha odaálltok az emberek közé igazságot tenni...

 

Az öreg Bogát-hegy, ha kilép a ködből, a földszakadékok színes kavicsai beleavatkoznak a jó palócok dolgába. Erdők-mezők,

tavak, folyamok, nádasok zordonan beülnek a bírói székbe...

 

Mert úgy volt az...mindenki emlékszik. Sokszor negyven-ötven boglya is lett a "királyné szoknyáján" ( amint a Gyócsi had

híres rétjét hívják), mert olyan széles rét az a rétek között, mint amilyen széles a királyné viganója lehet (kivált

vasárnap) a többi szoknyák között.

Tovább 

Hogy Aaslaug hajadonná serdült, Husaby fenekestül felfordult. Éjről éjre ott verekedtek-marakodtak a szállás legdelibb legényei. Szombat éjjel volt a legnagyobb dulakodás: de olyankor az öreg Husaby Knut le sem vette a bőrnadrágját, és nyírfahusángot tett az ágya elé.

 

- Ha már leányom van, hát meg is őrzöm - mondogatta.

 

Neset Tore zsellérfiú volt, de a népek csak azt beszélték, hogy mégis ő jár a legtöbbet a husabyi gazda lányához. Nem szerette ezt az öreg Knut, tagadta is, mindig azt mondta, hogy színét sem látta annak a legénynek.

Tovább 

 

 

~ Úgy volt az, hogy mikor az Úristen a világot megteremtette, leküldte az angyalokat, nézzenek körül idelent, van-e még valami híja a világnak.

- Van ám, Urunk-teremtőnk - jelentették az angyalok -, mert búzát elfelejtettél teremteni.

- Ejnye, ejnye - csóválta meg az Úristen a fejét -, hát akkor miből sütik odalent az emberek a kalácskenyeret?

- Bizony csak zuzmóból törik, fakéregből őrlik - panaszolták az angyalok.

- No, ez nem jól van így - tűnődött el az Úristen -, de hát mit lehetne itt most már tenni?

Utolsó hozzászólás

Rádiné Zsuzsa üzente 5 éve

"....S azóta olyan bokros növésű, dús kalászú, kövér szemű, istenáldotta növény a búza. De mikor gyűlölködés hatalmasodik el az embertestvérek között, akkor alacsony a szára, tarackos a gyökere, ritkás a kalásza, apró a szeme...~"

Adja Isten hogy mindig "bokros növésű, dús kalászú, kövér szemű, istenáldotta növény " legyen a búzánk, s gyülöködés helyett a szeretet uralkodjon a Földön..

Nagyon megható szép volt a novella, köszönöm szépen Erzsike !

Tovább 

 

 

Volt egyszer egy béres, úgy hívták, hogy Jemeljan. Egy napon kiment dolgozni a mezőre, hát nicsak - béka ugrándoz előtte, kicsi híja, hogy el nem taposta. Átlépte. Egyszer csak hallja, hogy valaki nevén szólítja. Hátranéz - uramfia, mit lát: szépséges szép leány áll ottan s azt mondja neki:

 

- Mért nem házasodol meg Jemeljan?

 

- Hogyan házasodnék, kedves szép leányzó? Hátamon a házam, keblemen kenyerem, ki megy feleségül az ágrólszakadt szegényemberhez!

Tovább 

 

 

Nem hiszem, hogy akadna ember a Szent István birodalmának területén, aki ne érdeklődnék az iránt, hogy hol és miképp terem a szegedi bicska.

 

Hát azt bizony Sziráki uram csinálná - ha csinálná. Őneki adatott meg az égiektől az a különös talentum, hogy akár nyél, akár penge dolgában túltegyen a földkerekség minden bicskacsinálóján.

 

Van is becsülete az ő készítményének; aki csak megfordul Szegeden, mind ellátogat az ő boltjába, s úgy veszi onnan a halalakú bicskát, mintha ingyen adnák; semmi árt nem tart érte túlságosnak.

Tovább 

 

 

- Ne haragudjon a kedves vendég, hogy ma nem tudom fölolvasni az étlapot, de tessék körülnézni, most van a csúcsforgalom, ilyenkor azt se tudom, hol áll a fejem. Viszont, ha már véletlenül egy asztalhoz ültek, talán a fiatalurat megkérjük, hogy amíg kihozom neki a bécsi szeletet, olvassa föl a nénikének az étlapot, kivéve a leveseket, mert azokra nem kíváncsi.

 

- Tessék, kérem. Halak. Van rántott ponty. Ponty roston, burgonyasalátával.

 

- Az igazat megvallva, nem vagyok halpárti, bár ennek a helynek az a híre, hogy nem tógazdasági pontyot vesznek, hanem folyamit.

Tovább 

 

A történetet, ami itt következik, Lukácstól hallottam, aki magánhivatalnok, és az éjszaka szakértője. Nem szeretem az éjszakai embereket. Örökösen a részleteken nyargalnak, és az unalmasságig bonyolítják a nekünk, nappaliaknak egyszerű lelki ügyeket. Lukács is, amikor együtt ültünk a kávéházban, előbb háromnegyed óra hosszat bámult bele a konyakos pohárba, és csak azután szánta rá magát a beszédre.

 

- Egy rossz, nyugtalan, elkeseredett éjszakámon - kezdte Lukács igen lassan - elmenekültem hazulról.

Tovább 

Egyek vagyunk. Sokan vallják, valljuk ezt világszerte - de vajon a szívünkben valóban készek vagyunk-e élni az üzenet igazságát? Vagy ez is csak egy jól hangzó frázis részünkről, divatos spirituális szlogen, amelynek hangoztatásával máris magasabbrendűnek érezhetjük magunkat a hallgatagoknál.

Az embernél például, aki nem beszélt sokat, sőt, élete vége felé meg sem szólalt - de hűséggel és bizonyossággal ültette a fákat a domboldalon, ahol élt... és némaságában végül teremtett egy gyönyörű, örömhozó szigetet azok számára, akik a nyugalmat keresik a káoszban. 

Azt hiszem, a hősök a Földön éppen ezek a faültető, néma emberek.

Tovább 

 

 

 

Délelőtt tíz órakor indult az Orion Expressz a Keleti Pályaudvarról, 1980-at mutatott a naptár. Kálmán Andrásné türelmesen megvárta, míg az utasok nagyobb része felszállt, majd egyenként felrakta a bőröndjeit. Minek törjem magam, gondolta, a helyem úgysem foglalhatják el. Az ablak mellé szólt a jegye, és ennek nagyon örült, különösen, hogy vele szemben egy nyugdíjas korú, hatvanöt, év körüli nő ült.

 

Tíz évet várt erre az utazásra, ötször adta be az útlevélkérelmét, de csak miután nyugdíjba ment, akkor kapta meg, meghívó levél ellenében.

Tovább 

 

Valahol a hegyek között bagoly kiáltott. Tódornak, a szénégetőnek csontos, fekete markában megmozdult a hosszú hegymászóbot, s kormos vége beletúrt a zsarátnokba. Szikrák pattannak.

 

– Ha bolondot járat velem, Istene ne legyen… – morogta sötéten, s szénporos, fekete arcában mélyek voltak a barázdák, s fenyegetőek. A másik kettő szótlanul ült mellette a rönkön. Nem volt más hely, ahova ülhettek volna a csatakos őszi erdőgerincen, így hát ott ültek szorosan egymás mellett az egyetlen rönkön, hogy valamennyiüket érhesse a tűz melege.

Tovább 

 

 

Már esztendők óta özvegyi sorban és egyedül élt az öreg Nagy Mihály. Úgy is teltek a napjai, örök egyformaságban, akár a megapadt folyócska ahogy folydogál.

 

Végre azonban mégis történt valami.

 

Pedig az a nap is, amelyen megtörtént a nagy esemény, egészen úgy indult, mint a többi. Vagyis hajnalban a kakasok, versengve és nagy buzgalommal, szólani kezdtek; s majd imitt-amott vaktában ugatni kezdett egy-egy kutya is. A kakasokat és a kutyákat egyaránt hallotta Mihály bácsi; sőt azt is meg tudta volna mondani, csupán a hang után, hogy melyik milyen, s hol van otthon.

Tovább 

 

 

 

 

Suhantak kétoldalt a fák és összemosódtak a szederbokrokkal. Földszagú dombok fordultak el lassan kelet felé. Itt-ott még hófoltok őrizték a tél emlékét. Surrogott a négy kerék és mohón falta az országút keskeny csíkját.

 

Még soha nem ült ilyen szuper kocsiban. A teteje felnyitható volt és rügy ízű levegő zúdult be rajta. Hirtelen egy nyúl szaladt keresztül előttük és csak a gyorsasága mentette meg az életét.

A lány feszülten figyelt és amikor felbukkant az első vályogház, megérintette a sofőr karját.

Tovább 

NEM ÉRTEM


Így HATVAN felé az ember talán jogosan gondolhatja, hogy már mindent tud.

Megette a kenyere javát, és már sok mindent tapasztalt, meglepetések nemigen érhetik. Mégis, mostanában gyakran azon kapom magam, hogy sok mindent nem értek.

 

Megmagyarázni megtudom, de nem értem.

 

A ráérö volt pedagógus ebben a kissé korai tavaszban sétálgat a parkban, s nézi a Szekszárdon örvendetesen szaporodó szobrokat, és élvezi a nap erőlködő sugarait. Milyen csodálatos is a világ!

Tovább 

Valahogy olyan... gyönyörű ez a kora őszi nap. Nem boldog, de gyönyörű. Más ma minden, furcsa és misztikus. Nem akarom tudatosítani magamban, hogy mitől. Lehet, hogy nem is tudom pontosan - vagy csak nem akarom tudni. Ki gondolta volna, hogy a "nem mondom meg senkinek" mágiájának felnőttként is van varázsa. 

Nos, mindent lehet fokozni - még magamnak sem árulom el.

 

Van a levegőben valami titokzatos módon belekerült... csókféleség. Olyan íze van, mint egy hideg, édes nektarinnak.

Tovább 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Déry Tibor (1894-1977)

 

A két öreg csöndesen ejtőzött a keskeny kerti padkán, amelyre az őszi napfény a levele hullt diófának már csak az ágait rajzolta fel, egy-egy himbálódzó levél topázfüggőjével. A kis peremvárosi kertben csönd volt. A csöndben egy percig hallani lehetett a gyorsvasút távoli kattogását. Megint lehullt egy sárga levél. Az öregasszony egy szürke harisnyát kötött, s az öregember mellette talán el is bóbiskolt volna, ha a kötőtűk villogása időnként magához nem téríti.

Tovább 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Krúdy Gyula (1878-1933)

 

 

 

Széplaki Titusz hírlapírót halálra ítélte a Kaszinó igazgatósága abban a szobában, ahol a kaszinótagok a bizalmas konferenciákat, becsület-bíróságaikat, párbajtörvényszékeiket szokták tartani, miután ebben a szobában valaha, Albert velszi herceg tiszteletére rendezett mulatságon végül pezsgősüvegekkel mentek egymásnak az urak, a cigányok kezéből kirántották a hegedűket és fúvókat, hogy azokkal is ütlegeljék egymást.

Tovább 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Karinthy Frigyes (1887-1938)

 

Nyilván úgy volt, hogy szívszakadva vágytam a cirkuszba, de talán éppen úgy vágytam a hegedűre is - aztán előbb kaptam meg a hegedűt, ellenben a cirkuszba nem vittek el, csak így lehetett, hogy szaggatott időközökben meg újra álmodtam a cirkuszról - egyszer messziről láttam dombok mögött, és mintha valaki vezetett volna a kezemnél fogva.

Tovább 

 

 

1.

- Nézzen még egyszer vissza, szívecském!

Az asszony még egyszer megnézte, hogy a kofferek jól vannak-e a hálóban, és hogy az ura felsőkabátjának a zsebében nem törött-e össze a konyakosüveg, amelynek a fenekén még volt. Ki is vette, s megnézte.

- Nézze, ezek az emberek mind megitták.

Összenéztek, nevettek.

- Fel kellett volna menni a szobába - mondta a férj, s csóválta a fejét, s szinte látta, hogy az olasz szolga lopva hogy húzott egyet a palackból.

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Gazdag melegség lebegett egész nap, pedig érkezőben volt már a három "ember" közül az első, vagyis szeptember. Reggeltől kezdve semmi felhő nem mutatta magát. A szelek is aludtak valahol: még a fiaikat, a szellőket sem küldték el, hogy őszi sápadás előtt itt-ott meglebbentsék a leveleket.

 

Csak napnyugta előtt komorodott el furcsán a nyugati ég pereme, szelíd és kék nappali színe lassan az acél színére komolyult, de még az is színborulat volt inkább, mint távoli felhő.

Tovább 

A sámlin ült a cserépkályha és a fal között. Már alig sírt. A szürkülő délután lusta mozdulatlansága csendes szipogássá szelídítette zokogását.

 

Átázott zsebkendőjét a zsebébe gyűrte, két öklével megdörzsölte kivörösödött szemeit, és egy mély sóhajtással bezárta a délutánt. Tulajdonképpen jól érezte magát.

Ma is elsiratta életének egy darabkáját, s most már csak a közelgő estére gondolt. A jó vacsorára és a meleg ágyra. Szájában hirtelen összefutott a nyál.

Tovább 

Mikor Alfréd úrfi a kurta nadrágból átöltözik a hosszú nadrágba, mintha átalakult volna az ő egész lénye ezzel a férfias cselekedettel. – Szinte rosszul esik neki megcsókolni az apja kezét; hiszen férfiaknak nem illik férfi kezét megcsókolniuk. Nem is nyugszik addig, míg erről a rossz szokásról le nem szoktatja – az apját.

 

Az öreg úrnak eleinte rosszulesik ez a viselkedés, de Alfréd úrfi addig hangoztatja az ő férfiasságát, míg beletörődik, sőt tetszik neki, hogy az ő úrfi fia ilyen gyorsan kezd átszállani a nagy emberek világába.

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ó, igen! Ideges – nagyon, rettenetesen ideges voltam és vagyok is; de mért akarjátok mindenáron rám bizonyítani, hogy őrült vagyok? A betegség érzékeimet még megélesítette… nem ölte meg… nem tompította el. Kivált a hallás érzéke lett éles. Égen és földön minden neszt hallottam. És sokat hallottam a pokolból is. Hogy lennék hát őrült? Hallgassatok rám! És figyeljétek meg, milyen józanul… milyen nyugodtan tudom elbeszélni az egész históriát.

Tovább 

 

Áldott emlékezetű  emlékezetű édesatyám 1843-ban született, tehát a szabadságharc idejében hatéves fiúcska volt. Jó sorsa, a sárospataki főiskolából, hol a maga emberségéből végezte el a gimnáziumot és a teológiát, a bodrogközi Cigándra vezérelte. Ebben a kálvinista nagy faluban, mint köztiszteletben álló rektor és az egész környéken ismert csodadoktor, csendes és boldog megelégedettségben éldegélt.

 

Pipázgató, diskuráló, gyermek- és diákélményeit mesélni szerető szelíd ember volt, aki kedvelte a borozgató társaságot, faluját, tanítói hivatását: szerette felcseperedett gyermekeit, a mezőt, a nádasokat, a Tiszát, szerette és megbecsülte a zajtalan, sima letet…

 

Mikor mi gyermekek már értelmesebb iskolások voltunk és téli estéken a meleg kályha mellett mind a négyen köréje kuporodtunk, hogy meséljen, gyakran felemlegette előttünk borsodi szülőfaluját, Sajókápolnát is, mely Miskolc városától nem messze Szentpéterrel határos és hegyek, dombok veszik körül.

Tovább 

 

 

 

Som Péter barátom meghítt, hogy a nyárból legalább két hetet töltsek az ő zöldjében. Az Alföldön lakott. Tudtam, mit jelent az ő zöldje: három almafát, öt eperfát, egy diófát, néhány szilvafát, egypár sor ribizlit, meg egy kuglizót.

De azért elmentem.

 

Az első három napon nem tettünk egyebet, mint hogy kugliztunk, meg kvaterkáztunk. Mind a két mulatságban részt vett a falu öszszes intelligencziája, vagyis a lutheránus pap meg a tanitó. A biró is köztünk volt, de az csak télen szerepel az intelligenczia között, nyáron lobogós nemzeti pongyolában jár.

Tovább 

 

 

 

Mint időskorú nyugdíjast engem sem kímél az idő, a hideg, meleg frontváltozások hatására, hol itt fáj, hol ott fáj. Reggel nyolc óra előtt tíz perccel lekászálódtam a fekhelyemről, elraktam az ágyneműt és menetrendszerűen mentem a konyhába, egy nagy pohár vízzel bekapkodtam a gyógyszereimet és neki álltam elkészíteni a kávémat. Általában addigra már a csontjaim megkegyelmeznek, és abba hagyják jelezni az idő kegyetlen múlását. Kezemben a kávéval visszamentem a szobába, bekapcsoltam a tévét, és rágyújtottam az első cigire.

Tovább 

 

Szabó Ottó a szerencsés gyerekek közé tartozott, még akkor is, hogy nagyon szegény családban élt a bátyával együtt, aki egy évvel volt idősebb, és teljesen más természettel rendelkezett. Anyja takarítónőként dolgozott, apja kukásautózott.

 

Ottónál már elsőosztályos korába (virgoncsága ellenére) észre lehetett venni, hogy más, csak ritkán vett részt az össznépi csínytevésekben. A testvére, és az osztálytársai néha csúfolódtak vele. Nem vette zokon, mert elfoglalta a leckék megírása és a tanulás.

Tovább 

 

 

 

            Elviselhetetlenül tűzött a nap, az aszfalt annyira felpuhult, hogy belesüppedt a cipő sarka. A francba! – dühöngött Erzsike és legszívesebben ledobta volna a lábáról a vadonatúj szandált, amit alig negyed órája vett a Kék Duna Áruházban.

Akkor viszont a talpát égette volna az aszfalt.

Hogy mért éppen ezen az úton akarta a városházát megközelíteni, nem tudta magának megválaszolni.

 

Igaza van anyámnak, én mindig a két rossz közül a rosszabbikat választom.

Tovább 

 

 

 

— Megyek, megyek! — dünnyögte Rózsa néni az előszobaajtó felé, ahonnan erőteljes kopogás hallatszott. Ebből megállapíthatta, aki bebocsátást kér, már elhatározta, be is lép. Mielőtt elindult ajtót nyitni, kipillantott az ablakon, hogy a fák ágainak mozgásából megtudja, mennyire fúj a szél.

 

      Újabb erőteljes kopogás. — Nyitom már — mondja Rózsa néni, és megfordítja a zárban a kulcsot. Nem számított ugyan senkire, mégis meglepődött, amikor a postásnőt meglátta.

Tovább 

 

 

            Előkotortam a mobiltelefonomat, hogy megnézzem az időt. Már két órája ücsörögtem az orvosi rendelőben, s vártam, hogy rám kerüljön a sor, pedig addigra érkeztem, amikorra időpontot kaptam.

— Kérem a türelmét — mondta a nővér, amikor kijött és látta, hogy nyitni akarom a számat, majd bájos mosollyal hozzáfűzte. — Sajnos elromlott a számítógép, és meg kell várni, míg a szerelő helyreállítja.

— Mennyi az az idő? — Kérdezte valaki.

Tovább 

 

 

            Nem tudom, ki, hogy van vele, a legtöbb emlékem, akkor tör agyam felszínére, amikor mosogatok, vagy krumplit hámozok. Már amikor az első krumplit kezembe vettem, eszembe jutott a facebook.

Sose gondoltam volna, hogy egyszer olyasmire lesz lehetőségem, amikor érintkezésbe léphetek a volt barátaimmal, iskolatársaimmal, munkatársaimmal, anélkül, hogy tudnám, hol élnek. Ráadásul a lakásból sem kell kilépnem.

 

            A minap felfedeztem a facebookon Marcsit, egy olyan ismerősömet, aki évek óta eltűnt a szemem elöl, és akivel mindig szívesen találkoztam.

Tovább 

A régiek azt mondták, aki diófát ültet, bízik a jövőben.... Apám - bár kevés oka volt rá - bízott hát a jövőben, s jó néhány évtizede három diófát ültetett a házunk köré. Az idők folyamán kettőtől meg kellett válni, az egy megmaradt azonban mára már hatalmasra terebélyesedett, személyes sorsunk, egyéni életünk szimbólumaként: évgyűrűiben, gallyainak hajlatában benne van az én históriám, benne van a mi történetünk is, akik körülötte éltünk, élünk.

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy időben sokat járogattam egy Sántamalom nevű faluba, ahol templomot építettünk. Kőmíves minőségben dolgoztam, s bizony az első időben nemegyszer gondoltam arra, hogy otthagyom az épülő templomot, s valahol könnyebb természetű munkát keresek magamnak. Jól tettem azonban, hogy erről a szándékomról mégis lemondtam, mert későbben a sántamalmi emberek nagyon megszerettek engem, és olyan történeteket beszéltek el nekem, amelyekből hasznot és szükséges bölcsességet sokat lehetett meríteni.

Tovább 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mielőtt leborulna az este, szokásom szerint széjjeltekintek mindennap a földön, mintha szívem szerint gondviselője volnék a világnak. S amit ilyenkor látok, azt néha elmesélem azoknak, akik nem érnek reá széjjeltekinteni soha.

 

Azon a nyári estén is, amelyen elkezdődött ez a történet, meghordoztam szememet a világon. Mosolyogva és majdnem együgyű módon esteledett. Nem is hittem volna, hogy másnapra béfelhősödik az ég, és naphosszat nyargalásznak az apró szelek.

Tovább 

 

 

Sokszor hallottam édesapámtól ezt a történetet, amit most el akarok beszélni. Aratás idején, szép holdvilágos éjszakákon kint a szérűn egyéb se járta, csak a Kuckó király története. Hosszú téli estéken, mikor bömbölve szaggatta a szél a házunk nádtetejét, nem kellett nekem egyéb mese, csak a Kuckó király. Meg is tanultam, s most úgy adom, ahogy vettem. Se hozzá nem teszek, se el nem veszek belőle.

 

Bizony a szabadságharc idején még olyan kis legényke voltam én, hogy a Mitetszik boltos mindig a zsebébe akart dugni, mikor átszaladtam hozzá árpacukorért.

Tovább 

 

 

Fogós kérdés, hogy milyen asztalosok vannak. Mert ha valaki azt mondaná, hogy van bútorasztalos és műasztalos: én azt felelném, hogy jó-jó, de hát még? Ha pedig azt mondaná, hogy van barna asztalos és van szőke, én azzal sem lennék elégedett.

 

A szemem csak akkor csillanna igent, ha végső szorultságból azt mondaná elmésen valaki, hogy van falusi asztalos és van városi asztalos.

 

Keserű Mátyás falusi asztalos volt.

 

Növendék koromban, amikor deák voltam, nyáron által gyakran időztem a mester műhelyében.

Tovább 

 

Nagy legenda a bibliai Paradicsomkert, de ha mégis létezett csakugyan, ott olyan idő járhatott, mint itt ezen az esteledő nyári napon: csendesen fényűző, szelíd és kacagó, boldog és végtelen.

 

Így szóltam magamban bolygásom elején a falu feletti dombon. Majd megindultam, és repdestek a szemeim, és fel-felnevettek néha, pedig nagy nemzeti bánat rágta szívemet.

De most úgy láttam, hogy játszik az ég világán minden: játszik a Nap, ahogy kerek, langos fejét kacagva a hegyek mögé húzza, mint egy bujkáló óriásgyermek; és játszottak a varjak, amint a jegenyefa tetejéről kancsi szemekkel utána lestek; igen a dombok, ahogy fénykötelet húzni felálltak; az erdők, amint illatos aranyfüstöt pöfékeltek lomhán; a szitakötők, ahogy serényen cikáztak, mintha most keltek volna ki a petékből, melyeket a szivárvány a vízbe rakott; a két szomszéd falu, ahogy az országutat egy mesebeli borotvaszíj módjára feszesre kihúzva fogta; és játszott mindenekfelett maga az égbolt, amely a végtelenbe kifeszülve lebegett, mint egy univerzális napernyő, minek a nyelét elvesztette a Föld.

Tovább 

 

Gazdag melegség lebegett egész nap, pedig érkezőben volt már a három "ember" közül az első, vagyis szeptember. Reggeltől kezdve semmi felhő nem mutatta magát. A szelek is aludtak valahol: még a fiaikat, a szellőket sem küldték el, hogy őszi sápadás előtt itt-ott meglebbentsék a leveleket.

 

Csak napnyugta előtt komorodott el furcsán a nyugati ég pereme, szelíd és kék nappali színe lassan az acél színére komolyult, de még az is színborulat volt inkább, mint távoli felhő.

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

Valamelyik farsangon Csíkszentmihályon megbicskázták az ördögöt: meghalt azonmódúlag, s angyal lett belőle.

 

Így aztán egész Csík ördög nélkül maradt, ami mégis suta állapot egy ilyen híres országban.

 

Jámbor atyámfiai tudván, hogy sötét színű dolgokban mindig gondja van az Úrnak a Küküllő s az Olt vidékire, a pótlásban nagyon hittek, s nemhiába. Mert történt, hogy egy havas vihar után magához rendelte a Gondviselő szent Habakukot, s így szólt neki hidegen:

 

- Állítsd elém Durumót!

Tovább 

 

 

 Hunyady Sándor

 

Egészen kicsiny gyerekkoromban egy tavaszt falun töltöttem a nagynénémnél. Jó, nagy, gazdag magyar falu volt. Nem is falu, nagyközség. A piacon körbe vagy tíz befüggönyözött ablakú, földszintes úri kúria állt. A katolikus templom meg a református templom mellett vadrózsafutóval a tiszta paplak. A Kossuth uccán a patika, a patikus saját házában. A mi házunk a falu szélén volt. Nem is ház már, valóságos kis kastély. Zsófi néném nyolcszáz holdon gazdálkodott a határban.

Tovább 

 

 

Mint a zöld király birodalma, olyan volt a fennsíkon a hegyi mező. De a hatalmas mezőnek nagy volt a nyelve is, melyet messze és szélesen benyújtott az erdő közé. Ez még kövér volt, a mezőnek ez a nyelve: úgy tetszett valósággal, mintha a föld lüktető zöld vére és illatos ereje mind ide torlódott volna, az őszi fordulás előtt.

 

Magára és Istenre maradva elmélkedett minden. Bölcsen a föld, szomorkás derűben az erdő, mosolyban a levegő; és a nap is búcsúzás előtt, összegyűjtött fényében lobogva.

Utolsó hozzászólás

Rádiné Zsuzsa üzente 3 éve

de jó kis történet !!! lám lám az évek elszállnak, a szeretet még is megmarad !

köszönöm Erzsike a történetet!

Tovább 

 

 

Mint a városban az emberek, falun is összevissza járnak az órák. Nem jelezhetem hát a pontos időt, amikor Ágoston, egy ládával a hátán, visszaérkezett a katonaságtól. Vasárnapra virradóra volt, legszebb tavasszal; s tudom azt is, hogy falunk felett a goromba nagy hegy sűrű éjjeli burkát éppen vedleni kezdte.

 

Gondolom, hajnali négy óra hét perc, esetleg kilenc van ilyenkor. Ebben az időben már kelőben vannak, akik gazdaságot visznek. Ágoston is már nyitott szemekkel találta az apját, aki nyomban és nagyot segített a végleges megérkezésen, mert az első szavával így szólt:

 

- Tedd le azt a ládát!

Utolsó hozzászólás

Rádiné Zsuzsa üzente 3 éve

Nagyon kedves szép kis történet !

köszönöm Erzsike !

Tovább 

 

 

A déli ragyogó napon hallani lehetett a források, a szálló bogarak, a fái és földi virágok énekét. Valami csodálatos, ritmusban lengedező szellő fényhullámokat ringatott az országút felett, amely ezüstben csillogott ez illatos világban, és önmagával kanyarodókat játszott. Madarak repültek néha keresztül rajta, különben a csend húzott fedelet föléje, mint egy végtelen hídra.

 

Sokáig nem jött senki.

 

Végre egy hajlatnál előbukkant mégis egy szekér.

Utolsó hozzászólás

Rádiné Zsuzsa üzente 3 éve

:-) az már meg mindjárt más ! ha rokonság van....
szórakoztató történet, köszönöm Erzsike !

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tavasszal pajkos a világ; az ég és a föld egyaránt. Csupa ámulat, hogy az imént is mily titkosan kerekedett egy felhő! Ha lehetne a semmiből valami, az ilyen felhő abból születnék. Így azonban azt kell hinnem, hogy a kékség sűrűjében dióhéj rejtőzködött, melyből a magos fuvalom bontotta ki őt, mint egy szürke köpönyeget. Puha és szeszélyes köpönyeg az efféle tavasz végi felhő, s nem erénye neki a szerénység és az illem.

Utolsó hozzászólás

Rádiné Zsuzsa üzente 3 éve

jól meg csűr-csavarta a kis legény a furfangjának mégis ő lett az áldozata...

Tovább 

A barátom helyhez kötött foglalkozást űzött a patakparton, közvetlenül a malom mellett.

A barátom - nyárfa volt. Jegenye-nyár.

És - amint mondom - barátom volt, akár hihető, akár nem. Beszélgettünk, sóhajtoztunk, éltünk és egyszer - tudtuk - meghalunk.

Miféle foglalkozást űzhet egy nyárfa? - kérdezhetné valaki.

Miféle foglalkozást? Ezerfélét.

Elsősorban tartotta a patakpartot ott, ahol legjobban örvénylett a víz, azután szállásadója volt öt veréb-, egy gébics- és egy vércsecsaládnak, millió bogárnak, bábnak, lepkének.

Utolsó hozzászólás

Rádiné Zsuzsa üzente 3 éve

az állatok hamarabb megérzik az idő változást mint mi.... legalábbis régen így volt...ma már az időjárás se a régi, kiszámíthatatlanná lett..

köszönöm Erzsike a novellák megosztást!

Tovább 

A föld alatti barlangokban nagy munkában volt a törpék népe. Most húzták le a gyászlepleket a falakról. A nagy arany gyertyatartókat most vette számba a kincstáros, és kinyitották a rejtett nyílásokat, hogy a hajnali szellő kivigye a fáklyák komor koromszagát.

 

A zenekar a gyászinduló helyett vidám győzelmi dalokat próbált, és az öreg király trónusát tizenkét törpe fényesítette az új király számára.

Szóval úgy volt ez itt is, mint régebben az embereknél: „Meghalt a király, éljen a király!” Elég volt a szomorúságból, most már jöjjön a vigalom!

Utolsó hozzászólás

Rádiné Zsuzsa üzente 3 éve

:-) tanulságos történet! aki másnak vermet ás maga esik bele... szeretem Fekete István bölcs elbeszéléseit! ezt még nem is ismertem....

Tovább 

Angyali falu ez a miénk.

 

Különben nyár van, s természetesen este.

 

A hold kidugja az égi hárem függönye mögül az arcát, és legények után leskelődik. Hamar meglát két fiatal tehetőset, és megkérdi tőlük:

 

- Hova mentek?

 

- Az orrunk után - feleli Ádám.

 

A hold nem húzza fel az orrát:

 

- Úgyis tudom - mosolyog negédesen vissza.

 

- Sokat tudsz! - enyeleg Ádám is véle.

 

József elszégyelli magát, és közbelép, nehogy szerelem legyen a dologból.

Utolsó hozzászólás

Rádiné Zsuzsa üzente 3 éve

Hű, ezt aztán jól ki virág nyelvezte Tamási Áron !
Köszönöm Erzsike a megosztását a történetnek !

Tovább 

network.hu

 

 

 

A görög kultúrával foglalkozó és a Papadelosz által Görögország minden vidékérôl meghívott értelmiségiek és szakemberek vezette két hetes szeminárium utolsó délelôttjének utolsó elôadásán Papadelosz felemelkedett a terem végében álló székébôl, elôre ment, ott megállt az egyik nyitott ablakon beözönlô ragyogó görög napfényben és kinézett. Mi pedig követtük tekintetét az öblön át egészen a német temetőt jelző vaskeresztig. Azután megfordult. 

 

-- Van valakinek kérdése? 

Csend ülte meg a termet. 

-- Ez a két hét egy egész életre elegendő kérdést vetett fel, de pillanatnyilag csak a csönd létezett. 

-- Nincs kérdés? 

Papadelosz tekintete végigpásztázott a termen. 

Nos jó. 

Föltettem a kérdést: 

-- Dr.

Utolsó hozzászólás

Rádiné Zsuzsa üzente 3 éve

bizony csak eszközök vagyunk, s szolgálatunkkal segítünk "fényt tükrözni" még akkor is, ha nem kapunk érte köszönetet....

"...Rájöttem, hogy nem én vagyok a fény, még csak nem is a fényforrás. De a fény, az igazság, a megértés, a tudás létezik, sok sötét helyen csak akkor fog fényleni, ha én odatükrözöm. ..."

nagy bölcsesség rejlik ebben a tanulmányban !

Tovább 

Szívünk s a muzsika kincses két bolond. Rezegnek, mint a sziromlevél s mégis vihargyőzők, mint a csillag.

 

E különös két titoknak áldozott Sata Balázs, a legény.

 

Ivott sűrűn, pedig nem vala korhely, inkább a dísztelen életnek akart színt varázslani.

 

(A szent is folyton imádkozik, pedig nem fetreng a bűnben.)

 

Véle ivott a cigány is, mert úgy rendelte. Sándorkának becézte, s ha vétett ellene, megcsókolta.

 

Egy üveg előtte, egy a cigány előtt.

Tovább 

 

 

 

network.hu

Először melege lett, aztán megszédült.

Öregesen járt a havas tóparton és a vidravasakat nézegette, amikor meglódult előtte a víz; feketén feléje örvénylett, aztán elszaladt tőle és zsongó, száraz szelek simogatták borzongó halántékát.

 

Körülnézett: mi ez? – A színek szürke árnyékokká váltak. A messze erdő fái felágaskodtak, a zsombékok között fekete formátlan alakok szaladgáltak. Kezét kinyújtotta valami támasz után, aztán leült a hóra.

Utolsó hozzászólás

Rádiné Zsuzsa üzente 3 éve

nagyon szomorú történet, de bárcsak én is így mennék át abba a másik világba, ha eljön az idő, hogy sétálnék még egyet ebben a gyönyörű természetben, tájon....

Tovább 

Rimaszombat közelében két várrom van, egyik Fülek felé, másik a kies Gortva völgyben. Ajnácskő az, Várgede emez.

 

Mind a két vár eredetét nehéz kutatni. - A történelem alig mond róluk valamit, mert szerepük úgyszólván korábbi, mint maga a történelem.

 

Csapjuk el hát a történelmi adatok száraz könyvét, s kérdezzük meg a regétől. Annak szabad tudni mindent. Ezer év előtt volt... Az ország meg volt hódítva teljesen. Még imitt-amott tartotta magát egy-egy lézengő csapat a Zalán embereiből.

Utolsó hozzászólás

Rádiné Zsuzsa üzente 3 éve

sose értettem meg azt a gonoszságot, hogy a várat leromboljanak...

Tovább 

Alkonyat előtt, mint a juhok a mezőről, a téli égről is mind hazamentek a felhők. Csak a hegy fölött állt meg egy hamuszín alakzat, mely addig gomolygott magában, vastagon s szinte morogva, amíg medve lett belőle. Aztán a medve orra elé egy alma gömbölyödött, melyet a szem határa alól enyhe pirosra festett a nap. A medve megette lassan az almát, mely semmibe fogyván, illata az alkonyba szállt.

 

S mint az alma illata, elszállt a téli nap.

 

A völgy felől, a puha csendben, homály közeledett a falu felé.

Utolsó hozzászólás

Rádiné Zsuzsa üzente 3 éve

:-) nagyon jó kis történet ! köszönöm Erzsike !

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ajtó nyikorgására felriadt, és gyengülő látásával már csak mosódott foltokat látott. Megpróbált lábra állni,de legyengült , hidegtől merev izmai nem engedelmeskedtek. Érezte, ahogy felemelik testét a nyári konyha csontkeményre fagyott döngölt agyagpadlójáról. Jó illatú kéz volt, emlékeztette valamire, ami nagyon rég volt.

A kéz meleg takaróba burkolta és gyengéden felemelte.

Utolsó hozzászólás

Rádiné Zsuzsa üzente 3 éve

ó szegény öreg hűséges eb !! példát vehetne róla sok ember.... őrizte a házat, szót fogadóan utolsó leheletéig....

Tovább 

 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Keskeny, szürke felhőfoszlányok úsznak a környék fölött.Nagy égiháború lehetett az éjjel, esővel, viharral, villámlással vegyes. Látszik is nyoma mindenfelé, a fák gallyai le vannak tördelve, faleveleken, fűszálakon esőszemek csillognak, a templomsoron a nagy garádban zuhog a víz. Vőneki János uram portáján egész tócsák állnak, a Zákó Mihályék kertjében pedig 

éppen az imént mesélte Mihók Magda a madárfészket is lemosta a fárul a zuhogó zápor.

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Azon a télen korán leesett a hó. A Nyuszi elgondolkozva ballagott az erdőszélen, a kopasz bokrok mentén, és éppen arra gondolt, hogy egy csöppet sem szereti a havat. A hó alól olyan nehéz kikaparni az ennivalót, elbújni is alig-alig lehet, márpedig egy Nyuszi életében gyakran előfordul, hogy rejtőzködnie kell.

 

A hó világos volt, a Nyuszi gondolatai meg sötétek.

Utolsó hozzászólás

Rádiné Zsuzsa üzente 4 éve

nagyon kedves kis mese, köszönöm !

Tovább 

Egy hétéves kisfiú novellája


network.hu


Mari néni szoknyában járt, és kisasszony volt az emeleten. Pista bácsi ifiúr volt, és szivart szivarozott. Ez a Pista bácsi mindennap feljárt az emeletre hozzánk, hogy megmondja, milyen az idő:

- Ma szép idő van - szólott.

Amire Mari néni így felelt: - Az ám.

Vagy azt mondta:

- Az idő borult.

Amire Mari néni azt felelte:

- Lehet, hogy ma még kitisztul.

Aztán virágot tűzött a Pista bácsi nyaka mellé, a kabátba..

Utolsó hozzászólás

Jaj,de kedves kis nevettető történet! Igazi vasárnapi csemege :-)
Nem találkoztam vele eddig,köszönöm,hogy megosztottad Zsuzsikám.
Nagyon jó volt olvasni...
További szép napot kivánok,szeretettel Erzsike

Tovább 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Gyönyörű lány volt. Kicsit kreolos bőr, sárgászöld szempár, ami mögött mintha mindig egy pici villanykörte égne és átvilágítaná. Finom arcocska, szép rajzú ajkak, gesztenye vörös haj, szép ívű nyak. Egy szó mint száz, még a nők is megcsodálták, ha betértek hozzá, nem csak a férfiak.

 

Beatrice egész nap a pult mögött ült egy apró dohányárudában. Kényelmes munkája volt fel sem kellett állnia, mindent elért a kezével.

Utolsó hozzászólás

Rádiné Zsuzsa üzente 4 éve

jaj Istenem !!!! ez nagyon megrendítő és fájdalmakkal teli történet !

Köszönöm Erzsike!

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Élt egyszer egy szegény csizmadia itt ebben a nagy Pestvárosban, aki semmiképpen sem tudott a mesterségéből meggazdagodni.

 

Nem azért, mintha az emberek összebeszéltek volna, hogy ezentúl ne viseljenek csizmát, nem is azért, mintha a magisztrátus megparancsolta volna, hogy ezentúl a csizmákat fele áron kell adni, munkát is jót csinált a jámbor, maguk a vevők panaszolkodtak, hogy nem bírják elszaggatni, amit ő egyszer megvarr: volt is dolgoztatója elég, fizettek is becsülettel, egy sem szökött meg kifizetetlen árjegyzékkel, és János gazda mégis – mégis – nem tudott zöldágra jutni, ahogy németül mondják, sőt nemnéha közel volt hozzá, hogy akármiféle száraz ágat jónak találjon arra, hogy onnan nézegessen le.

Utolsó hozzászólás

Rádiné Zsuzsa üzente 4 éve

Megható történet ! Rajz János művész úr főszereplésében láttam ennek a történetnek a filmbeli változatát, felejthetetlen élmény volt számomra !

Köszönöm Erzsike hogy feltöltötted nekünk !

Tovább 

 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

...Igen, minket a tiszturak haza küldöttek, azt mondották, hogy most már nincs Háromszéken ellenség, majd ha lesz, újra hívnak.

 

Az édes anyám reá borult a vállamra, mikor meglátott, és sirdogált:

 

- Jaj, be jó az Isten, hogy visszavezérelt téged, édes fiam!

 

Nekem pedig valami azt súgta, hogy nem sokáig maradok otthon, megint csak fel kell kötni a kardot, megint el kell menni oda, hol ágyu mennydörög, kard csattog, hol nagyon olcsó az élet, s nagyon drága a dicsőség.

Utolsó hozzászólás

Radó Mária üzente 4 éve

Köszönöm szépen ,viszont kívánom .

Tovább 

Regényes völgyeink, ha ti megszólaltok, ha odaálltok az emberek közé igazságot tenni...

 

Az öreg Bogát-hegy, ha kilép a ködből, a földszakadékok színes kavicsai beleavatkoznak a jó palócok dolgába. Erdők-mezők,

tavak, folyamok, nádasok zordonan beülnek a bírói székbe...

 

Mert úgy volt az...mindenki emlékszik. Sokszor negyven-ötven boglya is lett a "királyné szoknyáján" ( amint a Gyócsi had

híres rétjét hívják), mert olyan széles rét az a rétek között, mint amilyen széles a királyné viganója lehet (kivált

vasárnap) a többi szoknyák között.

Utolsó hozzászólás

Rádiné Zsuzsa üzente 4 éve

Szép történet Orsika, jó volt olvasni ! Köszönöm !

Tovább 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Keskeny, szürke felhőfoszlányok úsznak a környék felett. Nagy égiháború lehetett az éjjel, villámlással, esővel, viharral vegyes. Látszik is a nyoma mindenfelé: a fák gallyai le vannak tördelve, faleveleken, fűszálakon esőszemek csillognak, a templomsoron a nagy garádban zuhog a víz.

 

Vöneki János uram portáján egész tócsák állanak, a Zákó Mihályék kertjében pedig – éppen az imént mesélte Mihók Magda – a madárfészket is lemosta a fáról a szakadó zápor.

Utolsó hozzászólás

Miklos Orsolya üzente 4 éve

Valóban nagyon szívszorító ,szép elbeszélés. Örülök,hogy olvashattam.
Köszönöm szépen Zsuzsa.
Üdv Orsika

Tovább 

 

 

 


network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez minden vadász szíve vágya, hogy egy olyan disznót lőjön, mint amilyen az enyém, amit a szerencsés véletlenek váratlan összetalálkozása juttatott a kezemre.

 

Ám ne rohanjunk ennyire előre.

Végre leesett a hó, és megkezdődtek a nagy, téli vaddisznóhajtások. Én sem vártam tovább és felkerestem az én Tibi bácsimat, aki megszerettette velem a vadászatot, s beavatott a rejtelmeibe.

Tovább 

Öregszik az ember, kezd rendes lenni.

 

Már évek óta jegyzem egy kis könyvecskébe a napi teendőimet előre. Ha aztán átszaladok egy-két lapot - az azért nem tesz semmit. Ne tessék rossz néven venni.

A mai napot nem ugrottam át.

Megnézem reggel, hát csak ennyi a teendőm mára.

Lacikának: lóvonatú vasutat venni.

Jancsikának: kerekes cocát.

A »Pesti Hírlap«-nak: karácsonyi tárcát írni.

 

Sokáig elcsavarogtam a játékkereskedésekben, míg végre egy kerekes lovat találtam, aminőt Jánoska parancsolt: »hogy a nyakán haja legyen, hogy a fején kantár legyen«.

Utolsó hozzászólás

Kovács László üzente 4 éve

,,Jóizű, mikszáthos" történet. Örülök,hogy olvashattam.Köszönöm szépen.

Tovább 

Minden riporternek eljön a rémálma: amikor leblokkol, elront valamit, vagy baromságot kérdez. Számomra 92-ben jött el ez a pillanat. Nem, nem 1992-ben és nem is 1920 évvel ezelőtt. A helyszín ugyanis Észak-Korea volt, ahol az időszámítás Kim Ir Szen Nagy Vezér Elnök Elvtárs születésnapjával kezdődik.

 

 

 

 

 

Szóval álltam Kim Ir Szen Nagy Vezér Elnök Elvtárs (bocsánat, ezt soha nem szabad rövidíteni) szülőhelyén, egy perccel korábban az édesapja első kaszáját koszorúztuk meg, amikor is elhagyta a számat az a mérhetetlen ostobaság.

Utolsó hozzászólás

Rádiné Zsuzsa üzente 4 éve

Megdöbbentő történet... hát igen, nekünk meg a szovjet "testvéreinknek" kellet zászlót lobogtatni a magyar mellett, ünnepelni az ünnepeiket, tapsolni vastapssal, s énekelni torkaszakadtából a mozgalmi dalaikat..
s tanulni történelem órán a felszabadító Vörös Hadsereg hőstetteit, s sorolhatnám még....
Tudom hogy a határ másik oldalán rekedt magyarok mennyi kínt és megaláztatást kellett elviselniük... tengernyi fájdalmakkal.....
kevés család van, azt hiszem kinek így vagy úgy , háborúban, börtönben nem halt meg vagy kínlódott éveken keresztül hozzátartozója...

Köszönöm László, Vujity Tvrtko nagyon reálisan írja le a gondolatait az élethelyzetekről...

Tovább 


Harmincöt éves voltam és agglegény, amiért is elég szemrehányást kellett elszenvednem az ösmerőseimtől.

- Csak nem akarsz örökké agglegény maradni?

Az agglegény az élet fájának korcshajtása, amelyet ki kell vágni! És mi lesz belőled, ha mi meghalunk? Nem lesz otthonod! Feleség nélkül nincs otthon! Hiszen annyi a fiatal leány... ismerünk akárhányat, akiből pompás kis feleség válnék...

Utolsó hozzászólás

::::)))) nagyon jól mulattam Zsuzsikám! Hm... Nem hiába a mondás:
,,Csendes víz partot mos!"

További szép napot kivánok Neked,szeretettel Erzsike

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Ha kilenc kályhában öt és fél nap alatt tizenkét köbméter bükkfa ég el - mennyi nap alatt ég el tizenkét kályhában kilenc köbméter bükkfa...

 

- Ha kilenc kályhában...

 

Az íróasztal előtt ülök, valami cikket olvasok. Nem tudok figyelni. A másik szobából már harmincötödször hallom a fenti mondatot.

 

Mi a csoda van már azzal a bükkfával. Muszáj kimenni.

Utolsó hozzászólás

Rádiné Zsuzsa üzente 5 éve

Karinthy Frigyes szórakoztató elbeszélése annyira életszerű, hogy szinte lája maga előtt az ember az eseményeket....

Köszönöm Orsika , Szeretettel Zsuzsa

Tovább 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Azt tudjátok, hogyan kell felelni erre a tréfás kérdésre:

"Hányat lép egy veréb egy esztendőben?"

Igazatok van, így:

"Egyet se, mert ugrál".

De azt bizonyára kevesen tudjátok, mióta ugrál a veréb. Mert egyszer régen az is úgy lépegetett, mint a többi madár: bal,jobb, bal, jobb...

 

  Hát most elmesélem , hallgassátok meg. Nekem egy nagyon öreg veréb mesélte, az a dédapjától hallotta, nyugodtan elhihetitek.

Utolsó hozzászólás

Rádiné Zsuzsa üzente 5 éve

kedves kis történet :) , még nem olvastam, köszönöm Orsika, hogy elhoztad !

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kicsi székely város, amelynek gimnáziumát nyolc esztendeig jártam, nem volt messze szülötte falumtól. Pontosan tizenkét kilométerre. Néha azonban mégis messzinek tűnt, különösen karácsony és húsvét táján. Olyankor ugyanis, szünidőre eresztvén minket, gyalogosan kellett mennem és jönnöm. Karácsonykor a farkaskedvelő havas úton, s húsvétkor a gazdag sárban.

 

A nyári nagy szünidőre azonban mindig szekérrel vittek haza.

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Részlet a hamarosan megjelenő könyvemből:

 

Erről most eszembe jutott egy másik dolog. Mégpedig az, milyen fontos az ismerkedésnél magunkat adni. Miért? Hogy később ne jöjjön a kiábrándultság. Emlékszem, volt olyan párom, aki azt mondta, imádja a borostámat. Meg is lepődtem. Bevallom, életemben nem találkoztam még olyan nővel, aki szerette volna, ha szúr az arcom. Persze eltelt egy kis idő, és már nem tetszett neki.

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tündét úgy tíz éve ismertem meg, amikor a bulizós korszakomat éltem. Fogalmazzunk úgy, hogy akkor szinte minden héten egyszer felmentünk valahová virgácsot mozgatni a barátokkal. Tünde csinos lány volt, szép mosolyú, hófehér fogsorral. Ha eszembe jut, mindig mosolyogva látom magam előtt. Akkoriban sokan próbálkoztak nála. Hogy én köztük voltam-e? Nem. Valahogy úgy alakult, hogy amikor megismerkedtünk, haverok lettünk.

Tovább 

 

 

 

Olyan bolond gyanú van elterjedve Csoltón, Majornokon, Bodokon, hogy az öreg Filcsik híres bundája csak képzeletbeli:

beszél róla, kérkedik vele, fölteszi, de tulajdonképpen nincs bundája, s talán nem is volt soha.

 

Márpedig volt. A gózoniak (mert a Bágyon túlról költözött mihozzánk) nagyon jól emlékeznek rá, kivált az öregebbek.

 

Hosszú, sárga alkotás volt az, széles fekete báránybőr gallérral, melynek két végén in natura lóg le a bárányláb körmöstül, bojtnak, s két szép ezüstcsat tartja össze.

Utolsó hozzászólás

Kovács László üzente 5 éve

Különös emberi jellemről vall az öreg csizmadia alakja. „Mogorva, rideg ember volt; nem szeretett az a világon senkit, semmit, azon a bundán kívül.” Kegyetlen volt „a saját egyetlen gyermekével”, akinek sohasem volt hajlandó megbocsátani, hogy a szolgabíró szeretője lett.
„Megrögzötten, mindennél és mindenkinél többre becsülte ócska tulipános bundáját." Lelketlenül veszi le a már haldokló lányáról takaróként szolgáló gúnyát, amely után annyira vágyott.
E pogány lélek mögött mégis érző szív dobog...
Megsajnál egy fa tövében alvó koldusasszonyt, ölében gyermekével, akiket a féltett bundával betakar...

Szívszorító ,szép történet olyan ,,mikszáthos" - örülök,hogy újra
olvashattam. Köszönöm szépen.

Tovább 

Ez történt a közösségben:

Miclausné Király Erzsébet 15 órája új képet töltött fel:

Vonaton_ulok_2085572_3251_s

Miclausné Király Erzsébet írta 16 órája a(z) IDÉZETEK 2018 fórumtémában:

Visszaemlékezett arra a napkeleti királyra, aki meg...

Miclausné Király Erzsébet írta 16 órája a(z) VERS fórumtémában:

Baranyi Ferenc APÁM Apám nehéz ökölnek tétova ...

Miclausné Király Erzsébet írta 16 órája a(z) IDÉZETEK 2018 fórumtémában:

osztani magad: – hogy így sokasodjál; kicsikhez hajolni:...

Miclausné Király Erzsébet 16 órája új képet töltött fel:

Aranyosi_ervin_gyujts_tuzet_lelkekben_2085539_3005_s

Rádiné Zsuzsa 21 órája új blogbejegyzést írt: Történetek Adventre 3. A repedt vödör

Rádiné Zsuzsa 21 órája új blogbejegyzést írt: Freudenberg favázas házikói

Rádiné Zsuzsa 21 órája új képet töltött fel:

Bodas_janos_ele_megyek_2085492_4657_s

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu