Jó Barát Blog: "regényrészlet"

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 202 fő
  • Képek - 9609 db
  • Videók - 2993 db
  • Blogbejegyzések - 7597 db
  • Fórumtémák - 15 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 202 fő
  • Képek - 9609 db
  • Videók - 2993 db
  • Blogbejegyzések - 7597 db
  • Fórumtémák - 15 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 202 fő
  • Képek - 9609 db
  • Videók - 2993 db
  • Blogbejegyzések - 7597 db
  • Fórumtémák - 15 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 202 fő
  • Képek - 9609 db
  • Videók - 2993 db
  • Blogbejegyzések - 7597 db
  • Fórumtémák - 15 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK hírei, regényrészlet

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"A mű eredetileg az A 18-as csapdája címmel jelent volna meg. A regényt megjelentető kiadó kérte Joseph Hellertől, hogy változtassa meg a címet, ugyanis korábban jelentette meg Leon Uris Mila 18 című regényét, mely szintén a második világháborúban játszódik.

Az első javaslat az volt, hogy legyen a regény címe A 11-es csapdája, azonban 1960-ban került a mozikba az Ocean's 11 című film, így ezt is elvetették.

Tovább 

Az őrszem 

 

Csillagos szép éjszaka volt. A Csehországi nagy erdő hallgatott, csak egy-egy nyugtalan tücsök muzsiklált, de olyan egyhangúan, finoman, hogy ez valósággal már a csendhez tartozott. Közelebb-messzebb őrtüzek lobogtak. Meredek, sziklás, bokros domboldal dűlt le a völgybe. A völgyön túl az ellenség őrtüzei égtek. Némelyik olyan távol, hogy gyakorlatlan szem alig választhatta el a csillagoktól. De volt olyan közeli is, hogy úgy látszott, a nyílvessző elérheti.

Tovább 

 

 

network.hu

 

 

 

ZÁRSZÓ

 

A galliai légióknak Vindex vezérlete alatt kitört lázadása eleinte nem látszott valami veszélyesnek. Caesar még alig harmincegy éves volt, és senki sem merte remélni, hogy a világ egyhamar megszabadulhat ettől a fojtogató rémétől. Visszaemlékeztek rá, hogy a légiók körében már a régebbi uralkodók alatt is voltak zavargások, ezek azonban elmúltak anélkül, hogy az uralkodó személyében változásra vezettek volna. Így például Tiberius idejében Drusus elfojtotta a pannóniai, Germanicus pedig a rajnai légiók lázadását.

Tovább 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Második szakasz

 

HARMADIK JELENET

 

 

 

TIBORC (bizodalom s félelem közt besompolyog).

Bánk bán, nagyúr! jó reggelt.

 

BÁNK

Útonálló!

 

TIBORC

Igazán? lehet meglátni képemen?

 

BÁNK

Minek is becsület emberek között!

 

TIBORC

Való igaz; megőszült a fejem.

 

BÁNK

Miért?

 

TIBORC

Időm eljárt, jaj s panasz közt.

Tovább 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

BAMBI

 

/Részlet/

 

"A falevelek párbeszéde lehullás előtt"

 

"A rét szélén egy nagy tölgyfáról lassan hullott a levél. S hullott a többi fáról is.

 

A tölgy egyik ága, magasan a többi felett, egész a rétre nyúlt ki.

 

Legszélső ágán két levél kuksolt egymás mellett.

 

- Már nem úgy van, mint régen - mondta az egyik levél a másiknak.

 

- Nem - ismételte a másik.

Tovább 

 

 




,,...Ledőltem egy kicsit az ágyra, hogy a bombák, az olvasmányok és a pásztori kötelességek között egy kicsi rendet csináljak. De hát akármire gondoltam, mindjárt kihullott a fejemből, mint ahogy a rothadt alma leszottyan a fáról. Addig s addig hajlongtam a lehullott gondolataim után, amíg szépen beléaludtam. Arra ébredtem fel, hogy a kutya ugat. Ahogy kipattant a szemem, abban a pillantásban az ajtó is megnyílott, s hát kit hozott az Isten?


Édesanyámat!

Tovább 

Amikor pedig harminc és hét napot ültek itt, és József, mint minden reggel, megjelent, hogy éjszakai nyugodalmuk felől érdeklődjék s parancsaikat várja, az urakat olyan kedélyállapotban találta, amely egyszerre volt izgatottnak, nyomottnak és ingerültnek nevezhető. Már kezdték megszokni egyszerű körülményeiket, s fölhagytak a jajgatással: mert nem szükséges, hogy az ember úgy éljen, mint ők éltek, kékkő és zöldkő között, és szolgák vakargassák talpukat, hanem végül is egészen jól megvan egy fürdővel jobb felől és egy árnyékszékkel bal felől s némi céllövő- és bábudöntő-lehetőséggel az urasági szárnyasvadászat helyett.

Tovább 

Ekkoriban Jákób gyakran tanakodott Lábánnal a közeli eseményről és a nászéj ünnepéről, hogy miképp gondolja a bácsi a részleteket, és megtudta, hogy ez nagyszerű készületeket szándékozik tenni, és olyan lakodalmat akar ülni, amelynek megadná a módját, nem nézve a költségeket.

 

- A pénzes zacskó megérzi - mondotta Lábán -, mert a szájak megszaporodtak az udvaron, s mind be kell tömnöm. De nem bánom, mert lásd, a gazdaság helyzete nem éppen rossz, hanem jó közepes, hála különböző körülményeknek, s ezek közt Izsák áldását, amely veled van, mindenesetre szintén meg kell említeni.

Tovább 

 

 

A kis Ráhel mindebből egyáltalában semmit sem értett. Jákób nyakában csüngött és sírt:

 

- Adj nékem magzatokat, mert ha nem, meghalok!

 

Ő így válaszolt:

 

- Kedves galambom, mire való ez? Türelmetlenséged némileg férjedet is türelmetlenné teszi, és nem gondoltam volna, hogy valaha is efféle érzés támadjon szívemben ellened. Igazán nincs értelme, hogy kérésekkel és könnyekkel csimpaszkodsz rajtam. Avagy Isten vagyok én, aki megtagadta tőled a méhnek gyümölcsét?

Tovább 

 

A trák származású művelt görög, Zéta maga vállalja a rabszolgaságot, csakhogy szerelme, Emőke közelében lehessen. A regény sikerének oka legfőbb érékében rejlik: Zéta gazdagon áradó, mindig eleven, természetes hangú meséjében, melyet a gyermekek is megértenek, s a felnőttek is szívesen meghallgatnak. 

 

A regény címe rejtélyes, de megfejtésében maga az író segít. Az előszóban, mely Gárdonyi megjelölése szerint „utószóként is olvasható”, ezt írja:

 

„Hát én volnék az a Zéta.

Tovább 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A NAGYMAMÁT NEM ESZI MEG A FARKAS!

ÉS PIROSKÁT SE!

 

Trapiti egy vastag, kissé viseltes meséskönyv előtt ült, és olyan riadt tekintetet vágott, mintha ki akarnák húzni a fogát. Olivér szórakozottan pillantott rá. Éppen egy tulipános festményen munkálkodott. Hány szirma is van egy tulipánnak?!

- Mi baj, Trapiti? - kérdezte Olivér.

- A Farkas meg fogja enni Piroskát és a nagymamát!

Tovább 

 

 

 

A szobában teljes volt a nyugalom. Itt-ott elmosódott, határozatlan formák tünedeztek elő. Ami nappal iratokkal, nyitott fóliánsokkal, könyvgarmadákkal megrakott asztal, ruhákkal megrakott karosszék, imazsámoly volt, az most csupa sötét szögletnek és fehéres foltnak látszott. Jean Valjean óvatosan előreosont vigyázva, hogy bútorokba ne ütközzön. A szoba hátteréből, a püspök, egyenletes, nyugodt lélegzetvételét hallotta.

 

Egyszerre megállt. Ott volt az ágy mellett.

Tovább 

Az ápolónő egy függönyös ágyhoz vezette Richárdot, s annak a függönyét félrehúzta előtte. Ott feküdt egy emberalak, rövidre nyírott hajjal, szederjes ábrázattal.

 

– Ez az.

 

– Alszik? – kérdé Richárd.

 

– Meghalt – felelé az ápolónő.

 

– Mikor?

 

– Ma reggel.

 

– És a cselédje?

 

– Az meghalt tegnap éjjel.

 

Richárd maga elé bámult. Mintha egy talányt akarna megfejteni, mely a másvilágba tűnt el előle.

 

Odahajolt a tífuszban elhalt nőalak fölé; s ekkor vette észre, hogy az ágy melletti falra ákombákom írással valami van feljegyezve.

Tovább 

- Mi a véleménye a lovaglásról? 

- Nem nagy dolog - feleltem. - Csak a felkapaszkodás nehéz. Ha már a nyeregben ülök, a többi gyerekjáték. 

Fürkészően nézett rám. Nem tudta, tréfálok-e, vagy komolyan beszélek. De olyan bárgyú arcot vágtam, hogy nem gyanakodott tovább. 

- Igaza van - mondta. - A felszállás egy kis erőfeszítést kíván. A leszállás könnyebb, mert a ló is segít. 

- Úgy gondolja, hogy ledobja az embert? - kérdeztem. 

- A legjobb lovassal is megesik. 

- Velem ugyan nem - jelentettem ki büszkén.

Tovább 

 

 

Fél három volt délután, de ezt csak az órák mutatták, odakint nem lehetett megállapítani, Dagadt felhők takarták az eget. 

 

Miska ott birkózott a viharral Gerzsonék sírkerítésénél, és hangosan zokogott. Nem ment semmire. A vihar már az ecsetről letépte a festéket, a léceket televágta hóval, a gyerek a tíz körmével kaparta, hogy festeni Tudjon a parancs szerint. De élni mégis sikerült a festékből felkennie, nyomban odafagyott, s olyanná vált, mint a halpikkely. 

 

Egy temetőőr kunyhójában öten voltak.

Tovább 

Búcsúzkodás, 1873, Olaj, fa, 83X69,5 cm, Magyar Nemzeti Galéria

 

Búcsúzkodás, 1873, Olaj, fa, 83X69,5 cm, Magyar Nemzeti Galéria

 

 

[Paál László] odament a képekhez:

 

- Ide nézz! Ennek a két vénasszonynak a kezéből mindenáron a Siralomház döbbenetét akarod kicsikarni. De hát hol a Teremtőben van annyi döbbenet két vénasszony kezében, mint egy siralomházban ülő betyárban, akit holnap akasztanak?

 

- Lehet - mondta konokul Miska. - Ez két szegény asszony. Egész életükben dolgoztak, szültek, törték magukat, és mit értek el vele?

Tovább 

 

 

- Uraim! Jöjjenek elő a vasalóból! Most látjuk a napot feljönni. - A festő rohant a szerszámaival, s hozzákuporodott a vázoláshoz, de aztán egészen kétségbeesett.

 

- Abszurdum ez! Micsoda hangulat! Ez a violaszín köd a látóhatáron; a föld sötétkék; a köd felett az ég narancssárga; egy hosszúkás felhővonal a barnás köd felett rózsaszínben ragyog... milyen bíborfényű glória jelenti a nap jövetelét! Izzó tűzhegy emelkedik ki az élesen elvált látóhatárból.

Tovább 

 

 

 

„Kiléptünk a vámház lármájából és zűrzavarából a rakpart ragyogó napfényébe. Larry szaporán lépkedett, mögötte Leslie, majd Margo, és mama, akit a felajzott Roger a legközelebbi lámpaoszlophoz hurcolt.”

 

„Larry kiválasztott két fölségesen roskatag fiákert, az egyikbe berakta a poggyászt, és beült a másikba. Azután ingerülten körülnézett.

- Nos – mondta, - mire várunk? 

- Mamára várunk – magyarázta Leslie. – Roger lámpaoszlopot talált… 

- Szent isten – mondta Larry, azután felállt a kocsiban, és bömbölt.

Tovább 

Az egyre sűrűsödő homályban feketék lettek a folyóparti fenyők. Scarlett erőltetett szemmel meredt az út távolába. Egyszerre patkócsattogást hallott a legelő irányából, és látta, hogyan futnak szét ijedten a lovak és tehenek. Gerald O'hara jött hazafelé vad vágtatással.

 

Hatalmas, csontos lován felért a domboldalra. Hosszú, fehér haja lobogott utána. Pálcájával ütötte a lovat. Scarlett egy pillanatra elfelejtette a szívfájdalmat. Büszke szeretettel figyelte őt.

Tovább 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Odaléptem, s hát csakugyan templom volt a fekete házban, tele visító és kiabáló négerekkel. […] Hamar odafurakodtam, s hát egy fiatal néger feküdt a földön, hányta és vetette magát, rúgott és kapálózott. 

 

– Mi történt? – húztam meg egy négernek a karját.

 

Most megy ki belőle az ördög – felelte. […] 

 

Hirtelen az a gondolatom támadt, hogy maga az Isten vezetett ehhez az emberhez. Mert lám, itt a szemem előtt és borzasztó kínok között vetéli el az ördögöt, aki bizonyosan tévutakon hordozta eddig és megakadályozta abban, hogy ennek a világnak a dolgaiban tisztán lásson.

Tovább 

 

network.hu

 

 

ALMIRA ÉS NARCISSZA

 

Timár a rejtett tanya felé irányozta lépteit. A virágoskerten keresztül már látszott valami út, mely a lakhoz vezet, csakhogy azt is úgy belepte a fű, hogy a rajta járó lépése nem okozott dobajt; egész nesztelenül juthatott el a kis verandáig.

 

Semmi emberi lényt nem látott se távol, se közel.

 

A veranda előtt azonban feküdt egy nagy fekete kutya. Abból a derék newfoundlandi fajból való, amely olyan okos és tekintélyes állat, hogy az ember nem meri tegezni, hanem első találkozásra per "ön" kénytelen szólítani.

Tovább 

Világítunk

 

Ebéd után a kicsi székre telepszem a fűtő mellé cigarettázni. Otthonos, meleg sarok, itt simítgattam a kapcám gyermekkoromban. Ezen szokott üldögélni megboldogult nagyapám is, szivarozás közben a lába elé sercingetve, amitől anyám mindig felmérgelődött. Ha térdemre hajtom a fejem: a ház földjének agyagillatát érzem. A füstfellegecskékben nagyapám arcát látom, szakállának a szúrását érzem a homlokomon. Fehér virág a szakálla. Apó nevezte így, mondván, hogy halála előtt az ember kivirágzik.

Tovább 

Kankl Árpádné, született Vedres Ilona egészen hamar megözvegyült. Idős férfihez ment hozzá, tartalmas jövőképpel, hosszú, boldogságban, szeretetben eltöltött évekkel már csak ezért sem kecsegtetett a románc. Majd’ ötven év választotta el a vőlegényt és az arát. Ez borzasztó sok. Mégis szerelem volt ez, lángoló, zokogó. A fiatal nő a gyászév letelte után sem kezdett újabb románcba, folyamatosan elhajtotta maga mellől a legyeskedő, szerelemittas, hódítani vágyó férfiakat. 

 

Modern kort élünk, életközössége, barátai, családja számára furcsának és érthetetlennek tűnt ez az ambíció, de egy idő után, amikor az udvarlók szép lassan lemorzsolódtak, Ilona pedig fiatalasszonyból idős nénivé változott, ez már senkit sem érdekelt.

Tovább 

(...) Alkonyodik már, mikor a kocsijával megáll a lakása előtt.

 

- Olyan szép idő van, ma messzebb is megyek, szeretném, ha velem jönne.

 

Az asszonynak jól esik a meleg hang, mert ura nem szokta magával vinni.

 

- Esetleg gyaloglunk is egy kicsit. Soha nem kerülök le erről a kocsiról, de enélkül nem érek oda sehová. Kell egy kis mozgás nekem is. Fel a hegyre robog a kocsi, a  legtávolabbi majorba. A faluban már szürkületbe fulladt a sár, de itt fent porzik az út és messze a síkság mögött fényes még az alkonyi ég.

Tovább 

A nagymamája szerint ő volt a legjobb gyerek, aki valaha született. Sose sírt. Mindent megevett, amit elé raktak, de az utolsó falatot udvariasságból a tányérján hagyta, ahogy tanították, nehogy szegénynek nézzék! Nem lógázta a lábat, ha nem ért le a földre, a felnőtteknek előre köszönt, és már négy évesen elegánsan nyújtotta a kezét kézcsókra a férfiak felé. Az óvodában ő mondta az ünnepi verset, mosolygott, ha fényképezték, nem lépett fűre, ha nem volt szabad, és ismerte az összes közlekedési szabályokat.

Tovább 

 

network.hu

 

 

Magam is még javában alszom, amikor felkél a nap. Pedig amióta itthon vagyok, már annyira visszaédesedtem a természethez, hogy véle együtt hunyok és ébredek; sőt egyre gyakrabban fordul kedélye szerint az én kedélyem is, mintha nem ura volnék neki, hanem majma.

 

Éppen erre ébredek, a "majom" hangzatára.

 

Felütöm a fejemet és zavartan figyelek, mert nem tudom eldönteni hirtelen, hogy hallottam-e félálomban ezt a szót, vagy magam gondoltam. Valahol gyermek sír az úton, három ablakon fény ömlik a szobába, s künn a tornácban beszéd folyik.

Tovább 

Három héttel később már kellős közepében voltunk a vadregényes hegyeknek és haladtunk előre kijelölt utunkon.

 

Dr. Rosttal nagyon meg voltunk elégedve, a kis emberke jelentéktelen testalkata mellett is, pompás szívósságot tanúsított és olyan ügyes volt a lovaglásban, hogy sokszor csodálkoznunk kellett rajta. Mindig egyenlően előzékeny és udvarias volt velünk szemben, úgy, hogy igazán semmi okunk sem volt arra, hogy sajnáljuk, miszerint magunkkal hoztuk.

 

Hogy a sosonokat elérjük, a Kígyó-folyóhoz kellett jutnunk és azért céltudatosan haladtunk előre.

Tovább 

 

 

Talán éjfél is volt, mikorra beérkeztem a városba. A nép künn sokadozott. Egy-egy fáklya körül nagy lovas csoportokban beszélgettek. Néhol lármásan is.

 

Egy helyen lantosokat láttam, amint lóháton állva dalolták Atilla vitézségét. Sokszor elmondott és hallott énekek voltak azok, de azon az éjen más érzéssel hallgatta a nép.

 

Rakott tűz is lobogott néhol: jóspapok beszéltek a jövendőről nagy figyelmes csendességben.

 

A paloták környékén még több a lovas, még hangosabb a nép.

Tovább 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

,,...Napfölkelte után negyedórával egy asszonyt jelentettek az őrök. A fejére borított fekete selyemferedzséről látszott, hogy török asszony.

 

Maklár felől jött. Öszvéren ült. A magas kápájú nyeregben előtte egy kis magyar gyerek. Az öszvért a kantárnál fogva egy tizenöt éves szerecsen fiú vezette.

 

Kaput nem nyitottak az asszony előtt. De hogy is nyitottak volna, ha kapu nem volt?

 

Az asszony belovagolt a kapu mellett a szakadékon.

Tovább 

 

 

 

 

És igaz volt, amit Joe mondott: néhány nap múlva rá sem lehetett ismerni a kutyára. Igaza is volt, meg nem is; aszerint, hogyan nézzük a kutyát.

 

Annyi bizonyos, hogy aki azt a görbe lábú, kajla fülű szörnyszülöttet kereste volna, amivé Sam varázsolta, hogy a fia számára megmentse a kutyát és a maga számára a becsületet - az nem ismert volna rá. De aki a büszke, könnyed, előkelően formált Lassie-t kereste, Sam Carraclough Lassie-jét, az megtalálta.

Tovább 

 

 

 

A piktor híres tájképfestő volt Bécsből, aki sokat járt Magyarországon tanulmányozás végett, beszélte a nép nyelvét. Az indulás órájában még fenn volt az égen a fogytán levő hold s a csillagok fényesebbjei, míg a keleti égen már a hajnal percent.

A tősgyökeres polgár magyarázta a festőnek, hogy az a csillag ott a magasban a "bujdosók lámpása", ehhez szoktak a "szegénylegények" felpillantani, s ha felsóhajtottak: "Isten segíts", nem fogták el őket a marhalopásnál.

Tovább 

- Hívatik Sir Hubert Darcey - kiáltotta a törvényszéki írnok. Sir Hubert úgy csörtetett be a terembe, mintha katonai gyakorlótérre gyekezne. Még diadalmasabban pofaszakállas, és még rémisztőbb volt, mint ahogyan Adrian emlékezetében élt. Felvágtatott a tanúk emelvényére, s olyan modorban tette le az esküt, mint aki kissé sérelmesnek találja, hogy bárki kétségbe vonhatja a szavahihetőségét.

 

- Ön - kérdezte Sir Augustus - Hubert Darcey, lakik Bangalore kastélyban, Monkspepper községben?

Tovább 

"... A kiskutya egyre inkább összebarátkozott Bubival, a tarka pónival, aki kövér volt, jóindulatú és kíváncsi, mint egy pék özvegye a múlt században. Amikor Bubi először meglátta Bogáncsot a kocsi árnyékában hasalni, azonnal odament, és megszagolta.

 

- Hát te…?

Bogáncs mértéktartóan morgott.

 

- Na, mi az, haragszol?

 

- Nem haragszom - hunyorgott a kutya -, de mégis csak idegen vagy. . . megharaphatsz, megrúghatsz…

 

- Én? - csodálkozott Bubi. - Én?

Tovább 

A karusszel

 

A strassburgi dáma divatba hozta a karusszelt. Csupán előkelő urak és asszonyságok vehettek benne részt, ki-ki a saját lován jelent meg, az ünnepmester által kiszabott jelmezben: egyenlő számban a dámák és gavallérok.

A lóháton eszközölt mindenféle mesterséges fordulatokat és caracoládokat a lovászmester utasítása szerint tanulták be, a hölgyek és férfiak azonban mindezen előzetes gyakorlatok alatt álarcosan jelenének meg, csupán a jelmezeikről ismerve meg egymást, hogy ki melyiknek a párja, ami sorshúzás útján lett eldöntve.

Utolsó hozzászólás

Rádiné Zsuzsa üzente 2 éve

még nem is olvastam erről a szokásról, jó hogy Jókai Mór leírta, s így fennmarad...

Tovább 

A távolból ekkor halk dobogás hallatszott. A két evő felfigyelt. Szájuk megállott a mozgásban. 

 

- Lovas jön - vélekedett a pap.

- Egy - felelte rá Gergely.

 

S tovább ettek. A dobogás lassanként robogássá erősödött a száraz kocsiúton. Egynéhány perc múlva odaérkezett maga a lovas is. Meglassította a lovát a csárda előtt, és belépett az udvarra.

 

- Mubarek olszun! - kiáltotta a papnak rekedt hollóhangon. Töröknek nézte, hogy a fején ott fehérlett a vizes kendő.

Utolsó hozzászólás

Rádiné Zsuzsa üzente 2 éve

micsoda embert próbáló idők voltak azok !!! minden vitézre szükség volt a védelemben !!

Tovább 

Megbokrosodott ló

 

     Rózsa Sándor letekerte a karikást, megforgatta a feje fölött, s retteneteset durrantott vele. De ettől a fiatal ló, aki még nem volt hozzászokva a durrogtatáshoz, mögijedt, kiugrott.

A legény belevágta a sarkát a vékonyába. A ló ugrált és a másik lovat, a Csillagot is magával rángatta. A meg szintén megkavarodott, az is elkezdte cifrázni.

A lovas most ráfeküdt a tomboló csikó nyakára, s mintha a fa ágán ülne, a hintázó kötelét oldaná le, eloldotta Csillag nyaklóját, eleresztette.

Utolsó hozzászólás

Rádiné Zsuzsa üzente 2 éve

szegény ló....nagyon sajnálom, a szabadságról bizony nagyon nehéz lemondani, s utána tűrni...

Tovább 

Kétségtelen, hogy egy lóvásár roppant szórakoztató annak, akinek nincs vesztenivalója; látnivaló mindenesetre akad elég.

 

Vidékről jött fiatal lovak hosszú sora, mind frissek a jó legelőktől; egy csapat borzas kis walesi póni; több száz különféle igásló, némelyikük hosszú farkát befonták, piros zsineggel átkötötték; és sok hozzám hasonló szép, fajtatiszta ló, akik valamilyen baleset vagy testi fogyatékosság, gyenge hát vagy egyéb betegség miatt leértékelődtek.

Utolsó hozzászólás

Rádiné Zsuzsa üzente 2 éve

de jó !! mégis a rokonszenves úr lett az új gazda...

Tovább 

 

 

 

 

Gordon gazda mindig figyelembe vette a ló járásmódját, tulajdonságait, és annak megfelelően hajtott. Szerintem elrontani egy lovat, hagyni, hogy rossz szokásokat vegyen fel, éppolyan kegyetlen dolog, mint elrontani egy gyereket - később aztán mindketten szenvednek miatta.

 

Az alkalmi hajtók gyakran eleve nemtörődöm emberek, minden másra figyelnek inkább, mint a lovaikra. Egyszer én is kaptam egy ilyet, egy nő és két gyerek jött vele.

Indulásnál összevissza rángatta a gyeplőt, és ész nélkül használta az ostort, bár én rendesen elindultam.

Utolsó hozzászólás

Rádiné Zsuzsa üzente 2 éve

szörnyű, némelyik ember mennyire érzéketlen, nemtörődöm tud lenni.... szegény ló, milyen nagyon szenvedhetett !

Tovább 

 

 

Egy késő őszi napon a gazdámnak hosszú üzleti útra kellett mennie. Befogtak a kétkerekű kocsiba. John is velünk jött. Mindig szívesen húztam a kétkerekű kocsit, csodálatosan könnyű volt, a magas kerekek is könnyedén gurultak. Előzőleg sok eső esett, most meg viharos szél fújt, csak úgy záporoztak az útra a nedves falevelek.

 

Mi azért vidáman mentünk, hamarosan elértünk a vámsorompóhoz és az alacsony fahídhoz. A folyó két partja ugyan elég magasan húzódott, de a hidat közvetlenül a partoldalakra fektették, így amikor a folyó megduzzadt, a víz majdnem elérte a pallót.

Utolsó hozzászólás

Rádiné Zsuzsa üzente 2 éve

Nemhiába mondják, hogy az állatok nagy többsége megérzi a veszélyt....

Tovább 

 

 

 

 

"... Késő este a másodlovász egy utazó lovát vezette be az istállóba, és mialatt lecsutakolta, egy fiatalember, szájában pipával, bejött egy kis tereferére.

 

- Hallod-e, Towler - mondta neki a lovász - mássz már fel a padlásra, és hozz egy kis szénát ide az etetőrácsba, jó? Csak előbb tedd le a pipádat.

 

- Jól van - egyezett bele a másik, és már indult is. Hallottam, amint odafönt járkál, és ledobja a szénát. James még utoljára benézett hozzánk, aztán bezárták az ajtót.

Tovább 

Medve amulett - Amikor a medve kijön a barlangjából

 

 

 

Amikor a medve kijön a barlangjából

 

 

A medve igen nagy filozóf. Míg derültek az élet napjai, addig élvezi azokat, s ha zordonulni kezdenek, nem keres idegen hazát, mint a gólyák, nem is megy rabolni az erdőre, mint a farkas, nem megszolgálni, mint a kutya, hanem behúzza magát egy csendes, előre kiszemelt odúba, ott összekuporodik, s nagy megnyugvással várja, hogy melyikük unja meg hamarább a passzív ellenállást: ő-e vagy a tél?

 

Rendszerint a tél türelme szokott rövidebb lenni, mert az rendesen elmúlik magától, míg havon megfagyott medvét még senki sem látott.

Tovább 

Ez történt a közösségben:

Miclausné Király Erzsébet 3 órája új képet töltött fel:

Karacsonykor_2085814_8279_s

Miclausné Király Erzsébet írta 3 órája a(z) IDÉZETEK 2018 fórumtémában:

"Akármilyen a világ, igyekezni kell megszépíteni, a ...

Miclausné Király Erzsébet írta 3 órája a(z) IDÉZETEK 2018 fórumtémában:

"Föl kell építeni a békességet ezen a világon....

Miclausné Király Erzsébet írta 3 órája a(z) IDÉZETEK 2018 fórumtémában:

A test öreg lehet, a lélek soha. A gondolat elfáradhat, a szív ...

Miclausné Király Erzsébet írta 3 órája a(z) IDÉZETEK 2018 fórumtémában:

"Ha a férfiak olyan asszonyokat vennének ...

Miclausné Király Erzsébet írta 3 órája a(z) IDÉZETEK 2018 fórumtémában:

"Amit eddig láttam arra tanított, hogy bízzak a ...

Miclausné Király Erzsébet írta 3 órája a(z) IDÉZETEK 2018 fórumtémában:

"Az egyetlen dolog, amit nem lehet újra fellelni: az...

Miclausné Király Erzsébet írta 3 órája a(z) IDÉZETEK 2018 fórumtémában:

"Az embernek nem bátornak vagy gyávának kell ...

Miclausné Király Erzsébet írta 3 órája a(z) IDÉZETEK 2018 fórumtémában:

"Ha kopogtatsz egy ajtón, és elutasítanak, az a dolgod, ...

Rádiné Zsuzsa 5 órája új képet töltött fel:

Atelmarkaban_2085806_5448_s

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu