Jó Barát: Gárdonyi Géza : A VIRÁGOK KIRÁLYA.

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 213 fő
  • Képek - 10525 db
  • Videók - 3072 db
  • Blogbejegyzések - 7919 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 213 fő
  • Képek - 10525 db
  • Videók - 3072 db
  • Blogbejegyzések - 7919 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 213 fő
  • Képek - 10525 db
  • Videók - 3072 db
  • Blogbejegyzések - 7919 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 213 fő
  • Képek - 10525 db
  • Videók - 3072 db
  • Blogbejegyzések - 7919 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A virágok királya a rózsa. Illatra vetekedhetik vele a szegfü, az ibolya és sok más illatos virág, de szinpompára nem. S még az az egy tulajdonsága is föléje emeli a virágországnak, hogy némelyik fajtája mindig nyilik.

 

Az emberek minden időben szerették a rózsát.

 

Mikor a törökök Magyarországon uralkodtak, a török urak háza mindig rózsától volt illatos.

 

Pedig a rózsa virágának nem lehet érezni mindenkor az illatát. Különösen mikor a nap süt, csekély az illat is. Mit tettek hát a törökök, hogy mindig illatos legyen a szobájuk?

 

Vékaszámra szedték össze a rózsa virágát és olajat készitettek belőle. Egy véka rózsa alig három csepp olajat ad, de egy csepp olaj megillatosítja a szobát hónapokig.

 

Hát hogyan lehet a rózsából olajat késziteni?

 

A török szolgák mázos cserépbögrékbe tömték a rózsa szirmait. Belegyömöszölték úgy, ahogy csak lehetett. Akkor aztán egy ujjnyira való essővizet öntöttek a fazékra, a szirmok fölé, és a fazekat kitették a napra; este pedig betakarták.

 

A harmadik napon már aranyszin kis pontok jelentek meg a viz szinén, s a pontok napról-napra szaporodtak, úgyhogy egy hét mulva már olyan volt a fazék teteje mintha valami finom habbal volna bevonva.

 

Azt a habot aztán lekanalazták és üvegbe gyüjtötték, mert az a rózsaolaj.

 

De hány bögrét kell rózsával megtölteni, és hány véka rózsa kell, hogy egy kis üveg olajat kapjunk?

 

 

 

NEMES RÓZSA.

 

...A bolt előtt várakoztam.

 

Az aszfalton egy szál friss rózsácska hevert. Bizonyára valamelyik ablakból esett ki, hogy ott rendeztek össze valami virágtartót.

 

És amig ott álltam, százan is elmentek előttem. Mindenféle ember és mindenféle nő. Mind rápillantott a rózsácskára, - és senki nem lépett rá.

 

 

 

VADRÓZSA.

 

Künn esik a hó. És én a kályha mellett ülve, a vadrózsára gondolok.

 

Micsoda bájos, egyszerü virág! Semmi pompa, semmi cicoma, illat is alig észrevehető. És nekem mégis kedvesebb, mint a kertek bóditó pompáju, buja kövér rózsái, amelyek szinte fojtogatnak a leheletükkel.

 

A mult nyár elején lenn voltam Jegenyén. Ez a Jegenye fürdő volna, ha fürödnének benne az emberek. De Erdélyben több a fürdő, mint a fürdővendég.

 

Akkor egymagam voltam ott, Jegenyén.

 

Valami különös nagy szomoruság borongott akkoriban rajtam. Nem voltam se beteg, se szerencsétlen, se reményeimben csalatkozott, és mégis szomoru voltam. Az ég is néha elborul, és nem tudjuk, miért. A felhők jönnek és mennek, s nem tudjuk honnan és hová. Kivitettem az erdőszélre egy pokrócot, és azon feküdtem egész napon át.

 

A fekvőhelyemtől alig öt lépésnyire egy nagy rózsabokor piroslott. Virág minden ágán. Sötétzöld csipkék minden virág körül.

 

Fejemet egy nyaláb szénára hajtva, félig ébren, félig szendergő állapotban órák hosszán át nem láttam egyebet, mint ezt az egy virágos rózsabokrot. Néztem és néztem azzal a bágyadt egykedvüséggel, amivel az eget nézi a fáradtlelkü ember, és jól esett szememnek, lelkemnek, hogy ez a rózsabokor volt előttem.

 

És amint néztem, ugy tünt fel nekem, mintha az is olyan szomoru volna, mint én.

 

Hogyan lehet akármi bokor is szomoru?

 

Nem tudom.

 

De az volt. Az árvaság és elhagyatottság érzett ki belőle. Szomoru volt minden ága, minden virága, levele. Talán a hely tette azzá, mert az erdőn túl már nincs egyéb, csak a kopár dombok, meg a nagy égboltozat. Talán az, hogy ilyen egyedül egymagában állt ott, mint az eltaszitott gyermek. Mintha szólani vágyott volna. Mintha azt kérdezte volna:

 

- Minek születtem? Kinek nőttem fel? Miért virágzom, ha senkinek nem kellenek a virágaim? A fák nagyobbak, mint én, de nem ilyen szépek, mint én vagyok. És minden fának van társa, csak nekem nincsen. A tavasz eljött és én kivirágzottam. Az ősz eljön és én elhervadok. Senki nem örül a virágzásomnak. Senki nem búsul a hervadásomon. A tél hava is rám következik, és akkor a holt bokor fölött varjak szállonganak.

 

Gondolataimnak melódiájaképpen mély dongással keringél felém egy sárgaöves fekete bársonyos poszméh. Olyan alacsonyan repül, hogy szinte érinti a füszálakat. Leereszkedik egy vörös lóherevirágra és belédugdossa az orrát, azután ujra felbúg és a bokrot is körül dongva tovaszáll a fűtengerben.

 

Mély álló csend maradt mögötte.

 

A bokor mintha elmélkednék, hallgatóznék e görögfűillattól áthatott csöndességben.

 

Különös csöndesség!

 

Beszéd van benne. A fák meg a fűszálak beszéde. Rózsák sóhajtása. S valami vég nélkül való zene, aminek hangja nincsen s mégis ugy rémlik, mintha örökkön hangzanék.

 

Domokos ott ült mögöttem a gyepen, és pipázott. Ez a jó székely ember vendégszolgája a fürdőnek. Milyen szegény és milyen nyugodt! Cigányleányt vett el feleségül, egy nagyszemü tömpe orru cigányleányt, aki mindig nevet, és aki vastag ezüstgyürüt hord az ujján. Nem sok pénz fordul meg a kezükön, de azért nem nyomorognak. Délben láttam, hogy Domokos felmászott a szederfára és rázta a feleségének. Az ám: a feleségének meg a kacsájuknak. Mert egy kacsájuk is van. Mikorra nevelik, nem tudom. Lehet, hogy szent Domonkos napjára; lehet, hogy karácsonra.

 

Hát ez a Domokos egész nap velem volt. Hogy én hallgattam, ő is hallgatott. Nem beszélt a jó ember, csak mikor kérdeztem.

 

- Min gondolkozik, Domokos? - szólaltam meg egyszer, hátrafordulva.

 

- Nem gondolkozom én istálom, sömmin se.

 

- Nem lehet az Domokos: az élő embernek mindig forog valami az elméjében.

 

- No az enyimbe nem forog istálom, csak néha-néha.

 

- Szakitson, - mondom, - egypár virágot arról a rózsafáról.

 

Egy darabig előttem hevertek a virágok. Mi szépek, üdék, bársonyosak. Az ember fehérülni érzi a lelkét, amig nézi. Olyanok, mint annak a jegyzőleánynak az arca, akit egy pünkösd-napon hazakisértem az erdőn. Az is ilyen halovány volt, mint ezek közt a leghaloványabb. Aztán, mikor elbucsuztunk az erdő végén, mondott valamit nekem, és megszoritotta a kezemet. És akkor olyan pirossá vált, mint ezek között a legpirosabb.

 

Soha nem láttam többet. Egy év mulva eltemették s azt irták rá a koporsójára:

 

Élt 17 évet.

 

Ez a leány jut most eszembe. Ha az ember virággá változik a halála után, ő is vadrózsa most. Valahol az erdőszélén áll egyedül. És a csöndességben kitárja harmatos virágait.

 

 

Címkék: elbeszélés

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Ez történt a közösségben:

Miclausné Király Erzsébet 10 órája új képet töltött fel:

A_nyugodt_csoda_2100205_6011_s

Miclausné Király Erzsébet írta 10 órája a(z) IDÉZETEK 2019 -ben fórumtémában:

"Az élet egyikünk számára sem könnyű, de nincs semmi ...

Miclausné Király Erzsébet írta 10 órája a(z) Wass Albert: VERSEK ,GONDOLATOK... fórumtémában:

"A pokolban is lehet boldog az ember, ha együtt ...

Miclausné Király Erzsébet írta 10 órája a(z) IDÉZETEK 2019 -ben fórumtémában:

"Azt az utat ami mögötted van már nem javíthatod meg. ...

Rádiné Zsuzsa 15 órája új képet töltött fel:

Vincze_erika_nyari_lagy_esoben_2100199_6659_s

Rádiné Zsuzsa írta 15 órája a(z) ÉLETKÉPEK fórumtémában:

Margit néninek váratlanul meghalt az egyetlen fia. A néni...

Miclausné Király Erzsébet 17 órája új képet töltött fel:

Aranyosi_ervin_mindjart_jovok_2100189_5930_s

Miclausné Király Erzsébet 18 órája új képet töltött fel:

Elj_ugy_2100186_6192_s

Miclausné Király Erzsébet 18 órája új blogbejegyzést írt: LÁTOMÁS

Miclausné Király Erzsébet 18 órája új blogbejegyzést írt: A LEGJOBB BETYÁRTÖRTÉNETEK

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu