Jó Barát: HENRYK SIENKIEWICZ: QUO VADIS /részlet/

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 202 fő
  • Képek - 9593 db
  • Videók - 2993 db
  • Blogbejegyzések - 7588 db
  • Fórumtémák - 15 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 202 fő
  • Képek - 9593 db
  • Videók - 2993 db
  • Blogbejegyzések - 7588 db
  • Fórumtémák - 15 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 202 fő
  • Képek - 9593 db
  • Videók - 2993 db
  • Blogbejegyzések - 7588 db
  • Fórumtémák - 15 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 202 fő
  • Képek - 9593 db
  • Videók - 2993 db
  • Blogbejegyzések - 7588 db
  • Fórumtémák - 15 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

 

network.hu

 

 

 

ZÁRSZÓ

 

A galliai légióknak Vindex vezérlete alatt kitört lázadása eleinte nem látszott valami veszélyesnek. Caesar még alig harmincegy éves volt, és senki sem merte remélni, hogy a világ egyhamar megszabadulhat ettől a fojtogató rémétől. Visszaemlékeztek rá, hogy a légiók körében már a régebbi uralkodók alatt is voltak zavargások, ezek azonban elmúltak anélkül, hogy az uralkodó személyében változásra vezettek volna. Így például Tiberius idejében Drusus elfojtotta a pannóniai, Germanicus pedig a rajnai légiók lázadását. "De ki is vehetné át az uralkodást Nero után - mondták az emberek -, mikor az isteni Augustusnak jóformán minden rokona elpusztult Nero uralma alatt?" Mások az óriási szobrokat látva, melyek Nerót Hercules alakjában ábrázolták, önkéntelenül arra gondoltak, hogy nincs olyan erő, amely ekkora hatalmat megtörhetne. Voltak olyanok is, akik már vágytak az Achaiában tartózkodó Caesar után, mert Helius és Polythetes, akikre Róma és Itália kormányzását bízta, még nála is véresebben uralkodtak.

 

Senki se volt biztos se élete, se vagyona felől. A törvény már nem nyújtott védelmet. Az emberi méltóság és az erény semmivé lett, a családi kötelékek meglazultak, s a lealjasodott szívek már reménykedni se mertek. Görögországból hírek érkeztek Caesar hallatlan diadalairól, az elnyert koszorúk és a legyőzött versenytársak ezreiről.

A világ mintha a véres kutyakomédiák orgiájává változott volna, de egyúttal gyökeret vert az a felfogás is, hogy itt az erény és a komoly dolgok vége, s eljött a tánc, a muzsika, korhelykedés, feslettség és a vér ideje, s hogy ezután már így kell folynia az életnek.

Maga Caesar, akinek a zendülés újabb alkalom volt a fosztogatásra, nem sokat törődött a fellázadt légiókkal és Vindexszel, sőt gyakran hangoztatta, hogy még örül is az eseményeknek. Mozdulni sem akart Achaiából, csak mikor Helius jelentette, hogy a további halogatás birodalma elvesztésével járhat, akkor indult el Neapolisba.

 

Ott ismét énekelt és játszott, s füle mellett eregette el az események egyre fenyegetőbb folyásáról szóló híreket. Hiába magyarázta neki Tigellinus, hogy a korábbi zendüléseknek nem volt vezérük, most azonban a fellázadt légiók élén olyan férfiú áll, aki a régi aquitaniai királyok családjából származik, s emellett híres és tapasztalt hadvezér is. "Itt - felelte Nero - görögök hallgatnak engem, s csakis ők tudnak zenét hallgatni, s csakis ők méltók az én énekemre." Kijelentette, hogy neki első kötelessége a művészet és a hírnév. Mikor azonban megtudta, hogy Vindex őt facér ripacsnak nevezte, felugrott, s azonnal Rómába indult. Petroniustól kapott sebei, melyeket a görögországi tartózkodás begyógyított, most ismét felszakadtak, s ő a senatusnál akart igazságot keresni e hallatlan sérelmére.

 

Útközben egy bronz szoborcsoportot látott, mely egy római vitéz kezétől elejtett gall harcost ábrázolt. Ezt jó jelnek vette, s ettől kezdve, ha szóba hozta is a fellázadt légiókat és Vindexet, azt csak azért tette, hogy jót nevessen rajtuk. A városba való bevonulása elhomályosított mindent, amit eddig láttak. Ugyanazon a szekéren vonult be, amelyen valamikor Augustus tette meg diadalútját. A cirkusz egyik ívét lebontották, hogy a menetnek utat nyissanak. A senatus, a lovagok és megszámlálhatatlan tömegek tódultak fogadására. A falak remegtek a kiáltásoktól: "Üdv neked, Augustus, üdv neked, Hercules! Üdv neked, egyetlen, isteni, olympusi, pythói, halhatatlan Caesar!" Utánavitték az elnyert koszorúkat, a városok nevét, ahol győzedelmeskedett, s egy táblára felírva a legyőzött mesterek nevét. Nero maga is szinte megittasult, s megindultan kérdezte a környezetében levő augustianusoktól, hogy mi volt Caesar diadalmenete az övéhez képest? Az meg se fordult a fejében, hogy a halandók között akadhatott, aki kezet mert volna emelni egy ilyen mesterre, egy ilyen félistenre. Csakugyan olympusinak érezte magát, s éppen ezért hitte, hogy biztonságban van. A tömegek lelkesedése és őrjöngése még szította saját őrületét. Valóban azt lehetett hinni, hogy e diadalmenet napján nemcsak a Caesar és a város, hanem az egész világ elvesztette ép érzékeit.

 

A virágok és koszorúk halmai alatt senki sem látta meg a szakadékot. De az oszlopokat és a templomok falait még aznap este elborították a feliratok, amelyekben felrótták Caesar gaztetteit, közeli megtorlással fenyegették, s mint művészt kigúnyolták. Szállóigévé vált a mondás: "Addig énekelt, amíg a kakasokat (gallos) fel nem ébresztette." Rémhírek kaptak szárnyra a városban, s szörnyű méreteket öltöttek. Az augustianusokat elfogta a nyugtalanság. Az emberek, nem tudván, mit hoz a jövő, nem merték kifejezni kívánságaikat és reményeiket, s szinte érezni, gondolkozni se mertek.

 

Ő pedig tovább is csak a színháznak és a zenének élt. Elfoglalták az újonnan feltalált hangszerek és az új víziorgona, amelyet most próbáltak ki a Palatinuson. Egyetlen elhatározásra vagy cselekedetre se képes gyerekes értelme azt képzelte, hogy ha előre megtervez annyi előadást és látványosságot, hogy azoknak lebonyolítása távoli jövőbe nyúlna, az már önmagában is elhárítana minden veszedelmet. A hozzá legközelebb állók, látva, hogy a szükséges eszközök előteremtése és katonaság szervezése helyett egyre csak azon töri a fejét, milyen szavakkal fejezhetné ki leghívebben a borzalmakat, kezdték elveszíteni a fejüket. Mások ellenben azt állították, hogy az idézetekkel csak magát és környezetét akarja elkábítani, pedig lelkét a félelem és nyugtalanság emészti. S cselekedetei valóban kapkodókká váltak. Naponta ezer meg ezer újabb terv villant át agyán. Néha nekibuzdult, hogy elébe megy a veszedelemnek, szekerekre rakatta a citerákat és lantokat, a fiatal rabszolgalányokat amazonokként felfegyvereztette, s elrendelte, hogy vonjanak össze légiókat keletről. Máskor meg arra gondolt, hogy nem háborúval, hanem énekkel vet véget a galliai légiók lázadásának. S lelke előre örült a látványnak, amely majd a katonáknak énekkel való megbékéltetését követi. Íme, a vitézek könnyes szemmel sereglenek köréje, ő pedig eldúdolja nekik az epiniciumot,[155] s utána megkezdődik Róma és az ő aranykora. Máskor megint vért kívánt, néha kijelentette, hogy megelégszik Egyiptom kormányzásával. Visszaemlékezett a jövendőmondókra, akik azt jósolták neki, hogy Jeruzsálemben fog uralkodni, vagy ellágyult a gondolatra, hogy mint vándorénekes fogja megkeresni mindennapi kenyerét, s a városok és országok már nem Caesart, a földkerekség urát fogják benne tisztelni, hanem a dalnokot, amilyent még nem szült a világ.

 

Így tombolt, őrjöngött, játszott és énekelt, váltogatta szándékait, váltogatta az idézeteket, s saját és a világ életét valami dagályos kifejezésekből, selejtes versekből, sóhajokból, könnyekből és vérből összetevődő értelmetlen, fantasztikus s egyúttal rettenetes álommá, lármás zűrzavarrá változtatta. S közben nyugaton a felhők napról napra vészesebben tornyosultak. A mérték betelt, a ripacskomédia nyilván vége felé járt.

 

Mikor fülébe jutott a hír, hogy Galba és Hispania is csatlakozott a lázadáshoz, vad dühbe gurult, s őrjöngeni kezdett. Lakoma közben összetörte a serlegeket, felfordította az asztalt, s olyan parancsot adott, amelyet még Helius, sőt maga Tigellinus sem mert végrehajtani. Halomra gyilkolni a Rómában lakó gallokat, aztán ismét felgyújtani a várost, a vadállatokat nekiereszteni az arenariumokból, s a fővárost áttenni Alexandriába - mindezt óriási, csodálatra méltó és könnyű feladatnak képzelte. De mindenhatóságának ideje már elmúlt, s még akik régebbi gaztetteiben cimborái voltak, azok is úgy néztek már rá, mint egy őrültre.

 

Vindex halála és a fellázadt légiók körében kitört egyenetlenség azonban mintha ismét az ő javára billentette volna a mérleget. Rómában már bejelentették az új lakomákat, diadalmeneteket és ítéleteket, mikor egy éjszaka tajtékos lovon futár érkezett a praetorianusok táborából, s jelentette, hogy a katonák bent a városban kibontották a lázadás zászlaját, s Galbát kiáltottak ki cézárrá.

 

Caesar éppen aludt, mikor a futár megérkezett, de mikor felébredt, hiába szólította testőreit, akik éjszakánként ajtajánál őrködtek. A palota már üres volt. Csak a rabszolgák raboltak a távolabb eső zugokban, ami éppen kezük ügyébe esett. De Caesar láttára megijedtek, ő pedig egyedül bolyongott a házban, rémülten és kétségbeesetten kiáltozva.

 

Végül három szabadosa: Phaon, Sporus és Epaphroditus sietett segítségére. Kérték, hogy meneküljön, mert nincs pillanatnyi veszteni való idő se, de ő még mindig áltatta magát. Hátha gyászba öltözve szólna a senatusban, vajon a senatus ellene tudna állni könnyeinek és ékesszólásának? Ha latba vetné minden ékesszólását, minden kifejezőkészségét és színésztehetségét, ellen tudna-e állni bárki is a világon? Nem adnák-e meg neki legalább Egyiptom praefectúráját?

 

Azok pedig, hozzá lévén szokva a hízelkedéshez, még nem merték szemtől szembe megcáfolni, csak figyelmeztették, hogy mielőtt elérné a Forumot, a nép darabokra tépné, s megfenyegették, hogy ha azonnal lóra nem ül, ők is elhagyják.

 

Phaon felajánlotta, hogy elrejti a Porta Nomentanán kívül eső villájában. Pár perc múlva lóra szálltak, s fejüket palástjukba burkolva elvágtattak a város széle felé. Az éjszaka már kezdett szürkülni. De az utcák nagy forgalma már a rendkívüli idő előhírnöke volt. A katonák hol egyenként, hol kisebb osztagokban járták be a várost. Már közel voltak a táborhoz, mikor Caesar lova megijedt egy hullától, s hirtelen félreugrott. Erre a palást lecsúszott Nero fejéről, s a katona, aki ebben a pillanatban haladt el mellette, megismerte az uralkodót, de a váratlan találkozástól annyira megzavarodott, hogy katonai tisztelgéssel üdvözölte. Amint a praetorianusok tábora mellett elhaladtak, hallották a Galbát éltető mennydörgésszerű kiáltásokat. Nero végül megértette, hogy közeledik halála órája. Erőt vett rajta a rémület és a lelkiismeret-furdalás. Azt mondta, hogy fekete felhő alakú sötétséget lát maga előtt, a felhőből pedig arcok bukkannak ki, amelyekben anyját, feleségét és testvérét ismeri fel. Foga vacogott félelmében, de komédiás lelke mégis mintha valami varázst talált volna a pillanat borzalmában. Hogy valaki, a világ mindenható ura létére, egyszerre mindent elveszítsen, a tragédia csúcspontjának tekintette, s magát meg nem tagadva végigjátszotta benne a főszerepet. Elfogta az idézetek láza és a szenvedélyes vágy, hogy a jelenlévők véssék azokat emlékezetükbe az utókor számára. Olykor kijelentette, hogy meg akar halni, s kérte, hívják elő Spiculust, aki a gladiátorok közül a legügyesebben tudott ölni... Máskor hangosan szavalta: "Anyám, feleségem és atyám a halálba hívnak!" Időnként azonban a meddő és gyermekes reménység szikrái is fel-felvillantak benne. Tudta, hogy közeledik a halál, de ugyanakkor nem is hitt benne.

 

A Porta Nomentanát nyitva találták. Továbbhaladva ellovagoltak az Ostrianum mellett, ahol Péter apostol tanított és keresztelt. Hajnalban Phaon villájában voltak.

 

Ott szabadosai már nem titkolták előtte, hogy ideje meghalnia. Erre kérte, hogy ássanak gödröt számára, s lefeküdt a földre, hogy pontos mértéket vehessenek. De a kiásott hant láttára elfogta a rémület. Hájas arca elsápadt, s homlokát ellepte a verejték, mint a hajnali harmat. Halogatni próbált. Remegő, színészi hangon kijelentette, hogy még nincs itt az idő, aztán megint idézetekbe fogott. Végül kérte, hogy égessék el testét. "Micsoda művész pusztul itt el!" - ismételgette mintegy csodálkozva.

 

Eközben megérkezett Phaon futárja, s jelentette, hogy a senatus már meghozta az ítéletet, s hogy a gyilkost a régi szokás szerint büntetik meg.

 

- Mi az a szokás? - kérdezte Nero fehérlő ajkakkal.

 

- Nyakadat a villa közé fogják és halálra korbácsolnak, testedet pedig a Tiberisbe dobják! - felelte Epaphroditus durván.

 

Nero palástját széjjeltárta mellén.

 

- Tehát itt az idő! - mondta az égre tekintve.

 

S még egyszer megismételte:

 

- Micsoda művész pusztul itt el!

 

E pillanatban lódobogás hallatszott. Egy centurio közeledett katonái élén, a Rőtszakállú fejéért.

 

- Siess! - kiáltották a szabadosok.

 

Nero nyakához illesztette a kést, de remegő kezével csak szurkálta magát, s látszott, hogy sosem merné a pengét húsába mélyeszteni. Ekkor Epaphroditus váratlanul meglökte kezét, s a kés markolatig behatolt Nero nyakába, s rettenetes, óriás, rémült szeme kidülledt.

 

- Az életet hozom számodra! - kiáltotta a centurio belépve.

 

- Késő - felelte Nero hörögve.

 

Majd még hozzátette: - Íme, a hűség!

 

A halál egy szempillantás alatt birtokába vette fejét. A vér fekete sugárban zúdult kifelé vastag nyakából a kerti virágokra. Lába a földet kapálta, aztán meghalt.

 

A hűséges Akté másnap testét drága szövetekbe burkolta, és elégette egy illatszerektől áradó máglyán.

 

Így múlt el Nero, mint ahogy elmúlik a szélvész, a vihar, a tűzvész, a háború vagy a dögvész, Péter bazilikája pedig a Vaticanus halmairól ma is uralkodik a városon és a világon.

 

A hajdani Porta Capena közelében ma egy kis kápolna áll. Homlokzatán kissé elmosódott a felirat: "Quo vadis, Domine?"

Címkék: regényrészlet

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Ez történt a közösségben:

Miclausné Király Erzsébet 17 perce új képet töltött fel:

Vonaton_ulok_2085572_3251_s

Miclausné Király Erzsébet írta 1 órája a(z) IDÉZETEK 2018 fórumtémában:

Visszaemlékezett arra a napkeleti királyra, aki meg...

Miclausné Király Erzsébet írta 1 órája a(z) VERS fórumtémában:

Baranyi Ferenc APÁM Apám nehéz ökölnek tétova ...

Miclausné Király Erzsébet írta 1 órája a(z) IDÉZETEK 2018 fórumtémában:

osztani magad: – hogy így sokasodjál; kicsikhez hajolni:...

Miclausné Király Erzsébet 1 órája új képet töltött fel:

Aranyosi_ervin_gyujts_tuzet_lelkekben_2085539_3005_s

Rádiné Zsuzsa 6 órája új blogbejegyzést írt: Történetek Adventre 3. A repedt vödör

Rádiné Zsuzsa 6 órája új blogbejegyzést írt: Freudenberg favázas házikói

Rádiné Zsuzsa 6 órája új képet töltött fel:

Bodas_janos_ele_megyek_2085492_4657_s

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu