Jó Barát: Lev Tolsztoj: TANMESÉK

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 217 fő
  • Képek - 11486 db
  • Videók - 3106 db
  • Blogbejegyzések - 8234 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 217 fő
  • Képek - 11486 db
  • Videók - 3106 db
  • Blogbejegyzések - 8234 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 217 fő
  • Képek - 11486 db
  • Videók - 3106 db
  • Blogbejegyzések - 8234 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 217 fő
  • Képek - 11486 db
  • Videók - 3106 db
  • Blogbejegyzések - 8234 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Egy vak ember hazafelé ment. Éjszaka volt. A vak lámpást tartott maga előtt. Milyen buta vak ember ez, lámpást is visz maga előtt - pedig hát vak, mit ér neki az a lámpás?

 

Pedig kellett neki az a lámpás, azért kellett, hogy aki lát, le ne verje a lábáról.

 

*

 

Két kakas a szemétdombon verekedett. Egyik erősebb volt, megverte a másikat és elűzte a szemétdombról. Összegyűlt a tyúksereg a kakas körül s magasztalni kezdte. De a kakas azt akarta, hogy a szomszéd udvaron is hírt halljanak erejéről és dicsőségéről.

 

Felrepült a csűrre, csattogtatta szárnyát s hangos kukorékolásba kezdett: - Ide nézzetek mind reám, legyőztem a másik kakast! Nincsen nálamnál erősebb kakas a világon!

 

Végére sem ér a kukorékolásnak, lecsap egy sas, karma közé kapja s elviszi s sasfészekbe.

 

*

 

Kezdett rosszra fordulni az egerek sorsa a kandúr miatt. Kettőt-hármat mindennap széttépett közülük. Összegyűltek az egerek s tanácskozni kezdtek: hogy tudnának megszabadulni a kandúrtól. Tanácskoztak, tanácskoztak, de semmit sem tudtak kieszelni.

 

Akkor megszólalt az egyik egér:

 

- Megmondom én nektek, hogy lehetne a kandúrtól megmenekülni. Azért pusztulunk mi, mert nem vesszük észre, mikor közeledik. Csengőt kell kötni a kandúr nyakára, hogy csengessen. Aztán valahányszor közeledik felénk, meghalljuk a hangot és elmenekülünk.

 

- Ez nagyon jó volna - mondta egy vén egér -, csakhogy valakinek fel is kell kötnie azt a csengőt a kandúrra. Ezt jól kieszelted, de most már kösd is fel a csengőt a kandúr nyakára, megköszönjük szépen.

 

*

 

Két patkány egy tojást talált. Meg akartak osztozkodni rajta, hogy megegyék, s hát meglátják: jön suhogva a varjú s el akarja vinni a tojásukat. Gondolkozik a két patkány, hogy tudná a varjú elől azt a tojást eltüntetni. Vigyék? - nem lehet megfogni; gurítsák? - még eltörhetnék. Lám, mit határoztak: egyik a hátára feküdt és a tojást lába közé fogta, a másik meg húzni kezdte társát a farkánál fogva s mint egy szánon, behúzták a padló alá tojásukat.

 

*

 

Elment a kisegér sétálni, járkált az udvaron, s aztán visszament az anyjához.

 

- No, anyám, két állatot láttam. Az egyik rettenetes, a másik jó állat.

 

Azt mondja az anyja:

 

- Mondd el, hogy milyenek voltak.

 

Felelte a kicsi egér:

 

- Az a rettenetes ott járt az udvaron: fekete a lába, piros búb a fején, a két szeme dülledt és az orra horgas. Mikor elmentem mellette, kitátotta torkát, megemelte lábát és olyan hangosan kezdett kiabálni, hogy én azt sem tudtam nagy ijedtségemben, merre meneküljek.

 

- Az a kakas - mondotta az öreg egér. - Senkit sem bánt, attól ne félj. Hát a másik állat?

 

- A másik a napon feküdt, sütkérezett. Nyaka fehér, lába sima, szürke; nyalogatja fehér mellét, egy kicsit mozgatja a farkát s rám néz.

 

Azt mondja az öreg egér:

 

- Te kis buta, te kis buta. Hiszen az a kandúr.

 

*

 

Almafákat ültetett egy öregember. Azt kérdezték tőle: - Mit érnek már neked ezek az almafák? Sok idő eltelik, míg almát teremnek, nem eszel te abból. Felelte az öreg: - Ha én nem eszem, mások esznek, s hálával gondolnak reám.

 

*

 

Erdő mellett járt a juhnyáj, s két kisbárány eltávolodott a nyájról. Mondta az öreg juh: - Ne rosszalkodjatok, báránykák, még pórul járhattok!

 

A farkas pedig ott állt a bokor mögött s így biztatta őket: - Nem igaz, bárányok, öreg a juh, alig tud már járni, irigységből beszél. Fussatok ki csak egyedül a szabad mezőre.

 

Úgy is tettek a báránykák, messzebbre mentek a nyájtól, s megfogta a farkas és felfalta őket.

 

*

 

A kanca éjjel-nappal a mezőn járt, szántásra nem fogták; a paripa pedig éjjel evett, nappal szántott. Mondja a paripának a kanca: - Miért szántasz? Én nem mennék, hogyha neked volnék. Ha rám ütne az ostorral, jól megrúgnám a gazdámat.

 

Hát úgy is tett a paripa másnap. Látta a paraszt, hogy makacskodik a paripa, s befogta az eke elé a kancáját.

 

*

 

Nekiállt a paraszt, hogy lekaszálja a rétet és elaludt. Éppen arra járt a Szerencse. Odament a paraszthoz és így szólt: - Lám, alszik, ahelyett, hogy dolgozna: aztán majd, ha nem tudja idejében betakarítani a szénát, engem szid, a Szerencsét. Azt fogja mondani: „Hiába, nincs szerencsém.”

 

*

 

A sovány farkas kerülgette a falut s találkozott a kövér kutyával. Kérdi a kutyától a farkas:

 

- Mondd csak, kutya, honnan szerzed te az ételt?

 

- Az emberek adják - felelte a kutya.

 

- Bizonyosan fáradságos munkával szolgálod meg az embereknek.

 

- Nem, nem fáradságos a mi szolgálatunk - felelte a kutya. - A mi dolgunk éjszakánként őrizni az udvart.

 

- És csak azért etetnek ilyen jól? - kérdezte a farkas. - Hiszen akkor magam is azonnal vállalnám ezt a szolgálatot, mert hát nekünk, farkasoknak, nehéz megszerezni az enni­valónkat.

 

- Akkor gyere velem - biztatta a kutya. - Neked is ad majd enned a gazdám.

 

Örvendett a farkas, elment a kutyával, hogy szolgáljon az embereknek. Már-már be is lépett a kapun, mikor észreveszi, hogy a kutyának a nyakán ki van a szőr kopva. Mondja neki:

 

- Hát ez mitől van itt a nyakadon, te kutya?

 

- Hát csak úgy - felelte a házőrző.

 

- No de mondd meg, mitől?

 

- Hát csak úgy, a lánctól. Mert hát nappal láncra kötnek s a lánc egy kicsit kikoptatta a szőrt a nyakamon.

 

- Akkor hát áldjon meg az isten, kutya - szólt a farkas. - Nem megyek én az emberek közé. Ne legyek én olyan kövér, mint te, soha, de maradjak szabad.

 

*

 

Egyszer egy parasztnak eltűnt a pénze és nem tudott ráakadni a tolvajra. Összegyűltek hát mind a parasztok és tanakodni kezdtek: hogy lehetne kideríteni, kinél van a pénz. Ekkor meg­szólalt az egyik: - Tudok egy olyan varázsigét, amire a tolvaj sapkája kigyullad. Nézzétek csak, mindjárt füstölög a tolvaj sapkája! - Fejéhez kap erre az egyik paraszt, s ebből mindnyájan megtudják, hogy ő a tolvaj.

 

*

 

A halászok kinn eveztek a vízen. Egyszer csak vihar kerekedett. A halászok megrémültek. Elhajították evezőjüket és Istenhez fohászkodtak, hogy mentse meg őket. A ladik egyre távolabb sodródott a parttól. Ekkor az egyik öreg halász így szólt: - Miért dobjátok el az evezőket? Az Istenhez imádkozni kell, de a parthoz evezni.

 

*

 

Az egyik házban fent egy gazdag földesúr lakott, lent pedig egy szegény szabó. Ez a szabó munka közben mindig énekelt és háborgatta a földesúr álmát. A földesúr egy zacskó aranyat adott a szabónak, hogy ne énekeljen többet. A szabó meggazdagodott, s ettől fogva egyre csak a pénzét őrizte, és nem énekelt soha. Aztán elunta a dolgot, fogta a zacskó aranyat, visszavitte a földesúrnak és azt mondta: - Vedd vissza az aranyadat, hogy megint énekelhessek, mert máskülönben megöl az unalom.

 

*

 

Selyemszálat ereget a selyemhernyó, a pók meg szövögeti a maga szálát s neveti a selyem­hernyót: - Lassú a te munkád; ide nézz: én milyen sok hosszú szálat szőttem!

 

Szólt a selyemhernyó: - Az igaz, hogy hosszú a te szálad, de mit ér, ha hosszú; az én szálaimért arannyal fizetnek.

 

*

 

A mókus ágról ágra ugrált, s egyenesen egy alvó farkasra esett. Felszökött a farkas, fel akarta falni.

 

- Engedj el, te farkas - kérlelte a mókus.

 

- Jól van, elengedlek - felelte a farkas -, de előbb azt mondd meg nekem, miért vagytok ti, mókusok, olyan vidám teremtések. Nekem mindig rosszkedvem van, ha meg titeket figyel valaki, azt látja, hogy ott fenn mindig ugráltok és játszadoztok.

 

Felelte a mókus:

 

- Előbb engedj fel a fára, onnan megmondom majd neked, mert idelent félek tőled.

 

A farkas elengedte, a mókus felszaladt a fára s onnan adott feleletet.

 

- Azért van rosszkedved, mert gonosz állat vagy. A gonoszság szorongatja a szívedet. Mi pedig azért vagyunk vidámak, mert jók vagyunk s nem bántunk meg soha senkit.

 

*

 

Összeveszett a béka és az egér. Kimentek egy zsombékra s ott verekedni kezdtek. Észreveszi az ölyv, hogy megfeledkeztek róla, lecsap rájuk s mind a kettőt megragadja.

 

*

 

Megöregedett az oroszlán, végét járta. Eljöttek mind a vadállatok és körülvették az oroszlánt. Valamennyien részvéttel és szomorúan nézték, s egyikük sem szólt egy szót sem. Odajön végül az ostoba szamár, és leköpdösve az oroszlánt, így szól: - Azelőtt féltem tőled, de most már nem félek, leköpdöslek. - A vadállatok megragadták a szamarat és agyonverték.

 

*

 

Arról beszélgetett a macska a rókával, hogy lehetne megszabadulni a kutyáktól. Szólt a macska:

 

- Én nem félek a kutyáktól, mert van egy jó cselem és az megment tőlük engem.

 

- Hogy lehet egyetlenegy csellel megmenekülni a kutyáktól? - kérdezte a róka. - Nekem hetvenhét fogásom s hetvenhét fortélyom van.

 

Amíg beszélgettek, vadászok érkeztek, s a kutyák megtámadták a beszélgetőket. A macskának egy fogása volt: felugrott a fára s a kutyák nem tudták elkapni; a róka is elővette fortélyait, de ő nem tudott kibújni: megfogták a kutyák.

 

*

 

Egy paraszt drágakövet talált s elindult, hogy átadja a cárnak. Megérkezett a palotába, s tudakolta a szolgáktól, hogy juthatna be a cárhoz. Egyik szolga megkérdezte, mit akar a cárnál. Megmondta a paraszt. Azt felelte a szolga: - Rendben van, szólok a cárnak, de csak úgy, ha nekem adod felét annak, amit a cártól kapsz. Ha ezt meg nem ígéred, nem bocsátlak be a cárhoz. - No, megígérte a paraszt, s a szolga bejelentette a cárnak.

 

Átvette a cár a drágakövet s így szólt: - Milyen jutalmat adjak neked érte, te muzsik? - Felelte a paraszt: - Adass nekem ötven korbácsütést, nem kívánok én más ajándékot, mert hát meg­egyeztem az egyik szolgáddal, hogy ami jutalmat kapok, ketten megfelezzük így hát nekem huszonöt jut s neki is huszonöt. - Elnevette magát a cár, elkergette a szolgáját, és ezer rubelt adott a parasztnak.

 

*

 

Egy gazdag kereskedőnek elveszett az erszénye pénzzel. Kijelentette, hogy kétezer rubel volt az erszényében, s a felét odaígérte annak, aki a pénzt megtalálja. Egy munkás megtalálta az erszényt, s el is vitte a kereskedőnek. A kereskedő sajnálta odaadni a pénz felét, amelyet megígért. Kieszelte, hogy a pénzen kívül még egy drágakő is volt az erszényében s így szólt: - Nem adom meg a pénzt. Az erszényben volt egy drágakő is. Add vissza a követ, akkor megadom az ezer rubelt.

 

A munkás elment a bíróhoz. A bíró meghozta az ítéletet. - Te azt mondtad, hogy kétezer rubel s még egy drágakő is volt az erszényedben. Ebben az erszényben nincs drágakő, tehát ez az erszény nem a tied. Maradjon hát a pénzzel együtt a munkásnál, míg megkerül a gazdája; te pedig hirdesd ki, amit elvesztettél, lehet, hogy az is megkerül.

 

A kereskedő nem szállt vitába az ítélettel, s odaadta a munkásnak a megígért ezer rubelt.

 

 

network.hu

 

Címkék: mese

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Ez történt a közösségben:

Miclausné Király Erzsébet 7 órája új blogbejegyzést írt: Fekete István :ADVENT

Miclausné Király Erzsébet 11 órája új képet töltött fel:

A_kis_herceg_2110717_2003_s

Miclausné Király Erzsébet 11 órája új képet töltött fel:

Tatiosz__az_emberek_szemebol_2110716_4269_s

Miclausné Király Erzsébet 12 órája új képet töltött fel:

A_szeretet_a_legnagyobb_ero_2110700_5674_s

Rádiné Zsuzsa 12 órája új képet töltött fel:

Babits_mihaly_adventi_kod_2110699_4181_s

Miclausné Király Erzsébet 12 órája új blogbejegyzést írt: A SZALONCUKOR TÖRTÉNETE

Rádiné Zsuzsa írta 12 órája a(z) SZÉP GONDOLATOK, BÖLCSESSÉGEK fórumtémában:

Eredetileg olyanok vagyunk, mint egy rendkívül értékes, de ...

Rádiné Zsuzsa 18 órája új blogbejegyzést írt: Erdély tájain - SZÉKELYPÁLFALVA

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu