Egyszer a burkus király meglátogatta Mátyás királyt. Mint pajtások köszöntötték egymást, azután azt mondta a burkus király: 

- Azt hallottam, hogy magának aranyszőrű báránya van. 

- Igaz - mondja Mátyás -, van nekem a juhaim között egy aranyszőrű bárányom, meg van egy olyan juhászom is, aki sohasem hazudik. 

Mondja erre a burkus király: 

- Én megmutatom, hogy mégis hazudik! 

- De - feleli Mátyás király - nem hazudik az, olyan aztán nincs! 

- Majd megmutatom én! Megcsalom úgy, hogy muszáj neki hazudnia! 

- Fogadok akármibe, hogy nem hazudik - mondja Mátyás király. - Fele országomat odaadom, hogyha elveszítem a fogadást. 

- Én meg odaadom a fele országomat akkor, ha nem hazudik! - mondja végül a burkus király. 

Kezet fognak, azzal jóéjszakát mondanak, és ki-ki megy szállására. Ott a burkus király felöltözik a parasztruhába, és rögtön kimegy a tanyára a juhászhoz. 

Köszönti, mire az visszaköszön. 

- Isten hozta, király uram! 

- Honnan ismersz te engemet? 

- Megismerem a szaván, hogy maga a király - feleli a juhász. 

Azt mondja erre a burkus király: 

- Adok neked sok pénzt és hat lovat ráadásul, csak add nekem az aranyszőrű bárányt! 

- Jaj - mondja a juhász -, a világért sem adom, mert felakasztana érte a király. 

Még több pénzt ígért neki a burkus király, de a juhász nem áll kötélnek. 

Hazamegy nagy búsan a burkus király, és csak búsul, búsul. Ott volt a lánya is. 

- Ne búsuljon, édesapám, elmegyek én ahhoz a juhászhoz, majd én megcsalom. 

Úgy is lett. Vitt magával egy láda színaranyat meg egy üveg bort. A juhász azt mondta, nem hiányzik a pénz. Mátyás király meg felakasztja, ha megtudja, hogy hova lett az aranyszőrű bárány. 

Addig-addig beszélt, incselkedett a lány, hogy végül megitták az üveg bort. A bortól olyan kedve kerekedett a juhásznak, hogy megígérte a királylánynak, odaadja neki a bárányt, ha feleségül megy hozzá. 

Soká szabódott a lány, végül beleegyezett. Azt mondja erre a juhásznak: 

- Nyúzd meg a bárányt, a húsát edd meg, a bőrét meg add nekem! Így is lett. A juhász megnyúzta az aranyszőrű bárányt, a királylány pedig nagy örömmel vitte az apjának a bárány bőrét. Örvendezett is a burkus király, hogy a lánya így meg tudta csalni a juhászt. 

Eljött a reggel. Búsult erősen a juhász, mit mondjon a királynak, hogy ne tudja meg, hogy az aranyszőrű bárány nincs többé. Elindult a királyi palotába. Útközben többször is elpróbálta, mit hazudik majd, ha a király szeme elé kerül. Beleszúrta botját egy egérlyukba, rátette a kalapját, elhátrált tőle, aztán újra feléje ment, s elváltoztatott hangon így kezdett beszélni: 

- Mi újság, szolgám, kinn a tanyán? 

- Ott semmi különös, csak az hogy az aranyszőrű bárány elveszett, megette a farkas! 

Mikor ezt a hazugságot kimondta, megijedt. 

- Hazudsz - folytatta a király hangján -, akkor a többit is megette volna! 

A juhász erre kivette botját az egérlyukból, és búsan ballagott a király palotája felé. 

Ismét talált egy egérlyukat, abba is beletette a botját, rá a kalapját, felköszöntötte, és elmondta az újabb mondókáját. 

- Mi hír a tanyán? 

- Az aranyszőrű bárány beledöglött a kútba. 

- Hazudsz, mert akkor a többi is beledöglött volna! 

Újra csak vette a botját, és bandukolt a kastély felé. 

Harmadik egérlyukat is talált, harmadszor is eljátszotta: 

- Mi újság a tanáyn? 

- Ellopták az aranyszőrű bárány. 

- Hazudsz, mert a többit is ellopták volna! 

Nem próbálkozott többet a hazudozással, vette a kalapját, botját, és bekopogott Mátyás királyhoz. A burkus király is ott ült a lányával az asztalnál. Már várták, ugyan mit hazudik a juhász. 

- Mi újság a tanyán? - kérdi tőle Mátyás király. 

- Semmi, csak az, hogy az aranyszőrű bárányt elcseréltem egy szép fekete báránnyal. 

- Hát hozd be azt a bárányt! - mondja örömmel Mátyás király. 

Azt mondja erre a juhász: 

- Ott ül középen! 

- Éljen! Nem hazudtál! - kiáltott fel Mátyás király. - Ezért neked adom a burkus király fele országát! 

- No, én meg - toldja meg a burkus király - odaadom feleségül a lányomat, mert úgyis szeretitek egymást. 

Így lett az igazmondó juhászból burkus király.