Jó Barát: „Távolodóban” – Búcsú Kányádi Sándortól

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 219 fő
  • Képek - 11745 db
  • Videók - 3116 db
  • Blogbejegyzések - 8351 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 219 fő
  • Képek - 11745 db
  • Videók - 3116 db
  • Blogbejegyzések - 8351 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 219 fő
  • Képek - 11745 db
  • Videók - 3116 db
  • Blogbejegyzések - 8351 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 219 fő
  • Képek - 11745 db
  • Videók - 3116 db
  • Blogbejegyzések - 8351 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.


A déli harangszóval érkezett a szomorú hír  2018. június 20-án: meghalt Kányádi Sándor. A költőre és az emberre emlékezünk, akinek egyszer vendégei lehettünk.

 

Az interneten pillanatok alatt szétfutott a hír, és a nagy közösségi oldalon záporoznak ma a Kányádi-versek. Milyen jó ez! De miért csak ma, miért csak ilyenkor? Bárcsak holnap is, holnapután is az éjjeliszekrényen maradnának kötetei, szavai pedig a gondolatok között és a szívekben visszhangoznának minduntalan.

Emlékezést írok… morzsákat szedegetek, verssorok peregnek. Nem más ez, igyekezet egy költői és emberi arc néhány vonásának megragadására. Nem a formák, témák, nem a költői nyelv bámulatos gazdagságának dicsérete – azt tudjuk úgyis –, csak búcsú, így megkötve, életről-halálról való gondolatok örvényében.

Találkozhattam Kányádi Sándorral. Két órát töltöttünk budai otthonában egy interjú alkalmával. A szíves fogadtatás nem jó jelzős szerkezet arra, amit kaptunk tőle. Megérkezésünk után tüstént, kérdést sem várva, gyerekkori emlékek mesélésébe kezdett, mintha mindennapos találkozásaink egyike történnék éppen, és a nagyapa unokája felé fordulva át akarna adni mindent, ami az eszébe jut. És el akarná mondani az összes verset – mert a vers a legfontosabb. Megszámlálhatatlan versszöveg volt a fejében, hiba nélkül mondta mindet, bele-beleszőve mondandójába.

A felnőttség kritériumát abban fogalmazta meg, hogy tud az ember mosolyogni és nevetni magán, „saját együgyűségén, szamárságán, bölcsességén”. Vallotta, erre Arany János tanított meg minket, magyarokat, amikor megírta A nagyidai cigányokat. Így, ezzel a felvezetéssel, ezzel a bizonyos mosollyal mondta el nekem akkor, hogy ő bizony tudja, mi a magyar nemzet célja. „Nekünk egyetlen hazánk van – kezdte –, ez a magyar nyelv. S mi ebbe a nyelvbe csomagolva jöttünk, érkeztünk meg ide. […] Egy nemzetnek a célja az, hogy az Isten által csak számára kiválasztott nyelvet az emberiség, az emberi lét legvégső határáig továbbvigye, gazdagítsa, gyarapítsa, éljen vele és benne, mindannyiunk örömére és Isten nagyobb dicsőségére.”

Erdélyi ember volt, székely ember. A Hargita megyei Nagygalambfalván született, ott is nyugszik majd. Otthon, abban a földben, melyről ezt írta: „ez itt a föld / a föld nekem”.

Házassága Tichy Mária Magdolnával életre szólt; két fiuk született. Az éppen hatvan éve, házasságkötésük évében, 1958-ban született Két nyárfa című versnek irodalmunk legszebb szerelmes versei között van a helye. Eszembe jut itt még négy verssor, ezek ’94-ből valók: „már csak magamat benned és / magamban téged óvlak / ameddig célja volna még / velünk a fönnvalónak”.

Ars poeticáján töprengve a Harangfölirat és a Nevükön kellene című versek talán a legkézenfekvőbbek, alcímük is hirdeti, hogy költői hitvallások. De a Harmat a csillagon, a Sóhajtás, a Májusi kétségbeesés vagy a Volna még is ide kívánkoznak. Kányádi Sándor az igazat kereste „könyörtelen”, ez volt a kenyere, és konok volt, az egyenes beszéd, csak az volt neki szép; a boldogság tört szárnyú madarát tartotta a tenyerében, és tudta, hogy neki kell azt fölrepítenie. De meghallotta a rügybe hervadt álmok sírását is. Kút akart lenni, „utas-itató”, vagy diófa, rigó, rigófütty. Volt mondanivalója „a nyíló nárciszmezőkről például”, „az alkonyi szélben riadtan lobogó hegyi füvekről”, hegyekről és folyókról, égről és földről, és „a szerelem végtelen napéjegyenlőségeiről” is.

Legnagyobb példaképe Arany János volt. Versek bizonyítják: Arany János kalapjaHiúságArany Jánosra gondolva. Utóbbi, ma már tudjuk, prófétai vers – akárcsak a példakép Sejtelem című verse. „kenyerem javát már megettem / útjaim nagyját már megjártam” – írta Kányádi Sándor. A ma beteljesedett életút bizonyságával tudjuk már, hogy a vers megírásakor, 1976-ban a költő valóban éppen elhagyta évei felét. És most, élete kilencvenedik évébe’ mellére térdelt, és őt is bekötötte a jó Isten kévébe: „fogam között egy szál vadrozzsal / szememben a tündöklő éggel / kévém-bekötni majd az isten / mellemre térdel”.

A legszebb magyar versnek A vén cigányt tartotta. De megénekelte az öreg tanút is, Petőfi vén körtefáját, írt Krónikás éneket Illyés Gyulának és Jékely Zoltánnak, és megírta elmaradt találkozását Pilinszky Jánossal. Utóbbit nagyon finom humorral tette, azzal a szelíd öniróniával, amiről beszélt találkozásunkkor – ott van e vers minden szavában „az önmagunkon is mosolyogni tudás enyhe árama”.

S a hite? Konok volt ebben is, a hithez való ragaszkodásban. „nekem a hit régen is hit volt / s mert hit volt / az életet is hittel éltem / hagyjatok meg hát engem / ebben a balga hitben” – kéri egyik versében. Egy kérdésre válaszolva pedig így fogalmazott: „Az Úristenen kívül mindenben kételkedni kell, mert csak a jóhiszemű kételkedés viszi előre a világot.”

Kételkedett ő is, önmagában is. Már az új évezredben íródott a Szelíd fohász című vers, melynek szelíd kérdése és szelíd kérése ezen a napon különösen érvényes: „nem marad-e sziklára hullt / magokként vajon terméketlen / mit egy hosszú életen át / a jövendőnek elvetettem // tudom sokat eltékozoltam / abból mit rámbíztál sokat / de azért ne tagadd meg tőlem / holtomban se áldásodat”.

Kányádi Sándor tudta és hirdette, hogy vannak „vidékek legbelül / szavak sarjadnak rétjein / gyopárként sziklás bércein / szavak kapaszkodnak szavak”. Így volt költő. Költő, aki mégsem állította magáról soha, hogy költő. „Mindig elmondom a kicsi gyerekeknek, hogy ha a ti unokáitok, dédunokáitok érdemesnek tartanak majd valamit kézbe venni abból, amit írtam, akkor azok elmondhatják majd, hogy az én ősöm ekkor és ekkor egy igazi költővel találkozott.”

Én találkoztam egy igazi költővel. Itt élt közöttünk Kányádi Sándor, egy igazi költő, nagy magyar költő, akiről nyugodt lélekkel mondjuk: „tócsákkal nem szövetkezett, / liliomok fürödtek benne, úgy tűnt el, amint érkezett”.

Visszafojtott szavak a Házsongárdban című versének utolsó sorait idézem még, bár most tél helyett a ránk szakadt nagy nyárban vagyunk „toporgók” – „körülállván ezt a koporsót // mormoljunk el mibennünk áldott / lelkéért bár egy miatyánkot”.

Legyen boldog a nyugalma és örök az emléke itt a földön!

 

Fotó: Thaler Tamás

Borsodi Henrietta/Magyar Kurír

Címkék:

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Ez történt a közösségben:

Miclausné Király Erzsébet 3 órája új képet töltött fel:

Szuhanics_albert_agnes_napi_koszonto_2113870_8780_s

Rádiné Zsuzsa írta 4 órája a(z) SZÉP GONDOLATOK, BÖLCSESSÉGEK fórumtémában:

"Kétféle embert ismerek: jó embert és tévedő embert, ...

Rádiné Zsuzsa 4 órája új képet töltött fel:

Toth_agnes_milyen_kincs_a_gyermek_2113864_1533_s

Miclausné Király Erzsébet 7 órája új képet töltött fel:

Embernek_lenni_2113831_3931_s

Miclausné Király Erzsébet 7 órája új képet töltött fel:

Tegy_minden_jot_2113830_1532_s

Miclausné Király Erzsébet 7 órája új képet töltött fel:

Sarhelyi_erika_a_vilagot_sose_kertem_2113829_7296_s

Miclausné Király Erzsébet 7 órája új képet töltött fel:

Szeretem_a_havat_2113828_7144_s

Miclausné Király Erzsébet 7 órája új képet töltött fel:

Sarhelyi_erika__lassu_menuett_2113827_3393_s

Miclausné Király Erzsébet írta 7 órája a(z) József Attila VERSEI fórumtémában:

Bolyongok Hol van az a kis ház, hol kevesen járnak? És ahol ...

Miclausné Király Erzsébet 7 órája új blogbejegyzést írt: HÁLAPÉNZ HELYETT

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu