Jó Barát: THEODOR STORM IMMENSEE AZ ÖREGEMBER ÍM, OTT ÁLLT AZ ÚTON A GYERMEK

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 215 fő
  • Képek - 11307 db
  • Videók - 3094 db
  • Blogbejegyzések - 8172 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 215 fő
  • Képek - 11307 db
  • Videók - 3094 db
  • Blogbejegyzések - 8172 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 215 fő
  • Képek - 11307 db
  • Videók - 3094 db
  • Blogbejegyzések - 8172 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 215 fő
  • Képek - 11307 db
  • Videók - 3094 db
  • Blogbejegyzések - 8172 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

THEODOR STORM

IMMENSEE


AZ ÖREGEMBER


 

ÍM, OTT ÁLLT AZ ÚTON A GYERMEK


 

 

 

 

network.hu

Elérkezett a karácsony. Délutánra járt, Reinhard több diákkal együtt avárosházi borpince öreg tölgyfa asztalánál ült. A falilámpák égtek, mert itt benn már alig derengett; de vendég csak kevés gyűlt össze, a pincérek tétlenül támaszkodtak az oszlopoknak. A boltozatos helyiség egyik sarkában egy hegedűs meg egy cigányos arcú citeráslány ült; hangszerüket az ölükbe fektették, s közömbösen néztek maguk elé

 

 

 

A diákasztalnál pezsgősüveg dugója pukkant.

- Igyál te is, füstös képű galambom! - kiáltotta egy fiatal, junker külsejű férfi, s tele poharat nyújtott át a lánynak.

- Nem iszom - mondta az anélkül, hogy tartásán változtatott volna.

- Akkor énekelj! - kiáltotta a junker, s egy ezüstpénzt dobott az ölébe.

 

A lány lassan végigsimította ujjaival fekete haját, miközben a hegedűs valamit sugdosott a fülébe, de a lány hátravágta a fejét, s állát a citerára támasztotta.

- Annak nem játszom - mondta.


Reinhard poharával a kezében felugrott, és elébe állt.

- Mit akarsz? - kérdezte a lány morcosan.

- A szemedbe nézni.

- Mi közöd neked az én szememhez?


Reinhard égő szemmel nézett le rá.

- Jól tudom, hogy hamis.

A lány nyitott tenyerébe hajtotta arcát, s fellesett rá. Reinhard szájához emelte a poharat.

- Arra a szép, bűnös szemedre! - mondta és ivott.

A lány nevetett, és megrázta a fejét.

- Adjál! - mondta, s fekete szemét Reinhard tekintetébe kapcsolva, lassan kiitta a maradékot. Aztán egy hármashangot pendített meg, s mély, szenvedélyes hangon énekelte:


Ma még, ma még
oly szép vagyok,
holnap, ó, holnap
elhervadok.

Már csak egy órát
vagy az enyém.
Magam, egymagam
halok meg én.

 

Mialatt a hegedűs gyors ütemben a záródallamot játszotta, egy újonnan érkező csatlakozott a csapathoz.

- Be akartam szólni érted, Reinhard - mondta. - Már nem voltál otthon, de a Kisjézus benézett hozzád.


- A Kisjézus? - kérdezte Reinhard. - Az már nem jön hozzám.

- Ugyan? Csak úgy illatozik a szobád a fenyőtől meg a kalácstól.

Reinhard letette kezéből poharat, és sapkája után nyúlt.

- Hová mész? - kérdezte a lány.

- Majd visszajövök.


A lány homlokát ráncolta.

- Maradj! - szólt halkan, és bizalmas tekintetet vetett a fiúra.

Reinhard tétovázott.

- Nem maradhatok - mondta.

A lány nevetve megtaszította a lába hegyével.


- Eredj! - mondta. - Nem érsz te semmit; így együtt, ahogy vagytok, nem értek ti semmit - s amíg félrefordult, Reinhard lassan fellépkedett a pincelépcsőn.


Kinn az utcán erősen sötétedett, érezte a friss téli levegőt forró homlokán. Itt-ott égő karácsonyfa fénye világított az ablakokból; egyszer-másszor bentről kis sípok és bádogtrombiták zajongása hallatszott s közben ujjongó gyerekhangok. Koldusgyerekek csapatai jártak házról házra, vagy felmásztak a lépcsőkorlátra, s igyekeztek az ablakon át legalább egy pillantást vetni a gyönyörűségre, amit tőlük megtagadtak.

 

Közben hirtelen kivilágosodott egy ajtó, és szitkozódó hangok egész csapat ilyen kis vendéget kergettek ki a világos házból a sötét utcára; másutt a hallban régi karácsonyi ének szólt; többen énekeltek, köztük csengő lányhangok is.

 

Reinhard nem hallotta, gyorsan elment mellette, egyik utcát a másik után hagyta el. Mire a lakásához ért, csaknem teljesen besötétedett; felbotorkált a lépcsőn, és belépett a kuckójába.

 

Édes illat csapta meg, s honvágyat ébresztett benne, s úgy illatozott, mint otthon az anyja karácsonyfás szobája. Remegő kézzel gyújtott világot: jókora csomag feküdt az asztalon, s amikor kibontotta, jól ismert barna kalácskák fordultak ki belőle, egyik-másikra cukorból kiöntötték a neve kezdőbetűit; ezt nem csinálhatta senki más, csak Elisabeth.

 

Aztán egy csomagocska került elő, hímzett fehérneművel, kendőkkel és kézelőkkel, legvégül pedig anyja és Elisabeth levele. Reinhard először az utóbbit bontotta fel.


A szép cukorbetűk bizonyára elárulják neked - írta Elisabeth -, ki segédkezett a kalácskészítésnél; ugyanaz a személy hímezte a kézelőket. Nálunk igen csendes lesz a karácsonyeste; édesanyám már fél tíz tájban a sarokba szokta tenni rokkáját; olyan üres ez a tél, hogy nem vagy itt. Múlt vasárnap még a kenderike is meghalt, amelyet Te ajándékoztál nekem; nagyon sírtam, hisz mindig gondját viseltem. Délután szokott énekelni, mikor a nap a kalickájára sütött; anya, tudod, gyakran leterítette egy kendővel, hogy elhallgattassa, mikor tele torokból énekelt. Most hát még csendesebb a ház, csak a Te régi barátod, Erich látogat meg hébe-korba. Azt mondtad egyszer, olyan, mint a barna felöltője. Ez jut mindig eszembe, ha belép az ajtón, és ez olyan nevetséges, de ne mondd meg anyának, ettől egykettőre borús lesz.


Találd ki, mit ajándékozok édesanyádnak karácsonyra? Nem találod ki? Saját magamat! Erich fekete krétával lerajzol: már háromszor kellett neki ülnöm, mindig egy egész órát. Nagyon kedvem ellen volt, hogy egy idegen ember ilyen jól kiismerje az arcomat. Nem is akartam, de anya rábeszélt; azt mondta, igen nagy örömet fog okozni a jó Wernerné asszonynak.

 

De Te nem tartod meg a szavadat, Reinhard. Nem küldtél meséket. Sokszor bepanaszoltalak édesanyádnál; mindig azt mondja, hogy neked most fontosabb dolgaid vannak az ilyen gyerekségeknél. De én nem hiszem; alighanem másképp áll a dolog.

 

 

Reinhard most elolvasta az anyja levelét is, s amikor mindkét levéllel végzett, és lassan megint összehajtogatta és félretette, könyörtelen honvágy fogta el. Egy ideig fel-alá járkált a szobájában; halkan, később félhangon beszélt magában:



Eltévedt volna már,
bolyongott összevissza,
s ím, ott állt az úton
a gyermek, s hazahívta.

 

 

Azután a szekrényéhez lépett, némi pénzt vett elő, s újból lement az utcára. Az utca közben megcsendesedett, a karácsonyfagyertyák leégtek, a gyerekek felvonulása véget ért. Szél nyargalt a kihalt utcákon; öregek és fiatalok családiasan együtt üldögéltek otthonukban; elkezdődött a karácsonyeste második felvonása.


Mikor Reinhard a városházi borpince közelébe ért, hegedűszót hallott odalentről s a citeráslány énekét; csengetett a pinceajtón, s egy sötét alak imbolygott fel a széles, tompán megvilágított lépcsőn. Reinhard a házak árnyékába lépett, s aztán gyorsan továbbment. Nemsokára egy ékszerész kivilágított boltjához ért; s miután itt egy kis piros korallkeresztet vásárolt, ugyanazon az úton, amelyen jött, ismét visszament.


 

Nem messze a lakásától észrevett egy kicsi, nyomorúságos rongyokba bugyolált lánykát: magas házkapunál állt, s hasztalan igyekezett kinyitni.

 

- Segítsek? - kérdezte Reinhard. A gyerek nem felelt, elengedte a nehéz kapukilincset.

- Nem - mondta Reinhard -, kizavarhatnak; gyere velem. Adok neked karácsonyi kalácsot.

Becsukta a kaput, s kézen fogta a kislányt, aki szótlanul ment vele a lakására.

Elmenetelekor égve hagyta a lámpát.


- Tessék, itt a kalács - mondta, s beletette a kislány ölébe a kincse felét, csak a cukorbetűsekből nem adott.

- Most menj haza, és adj belőle anyádnak is.


A gyerek félénk tekintettel nézett fel rá; úgy látszott, szokatlan neki ez a barátságosság, s nem tud rá mivel felelni. Reinhard kinyitotta az ajtót, világított, s a kicsi madárként repült kalácsával le a lépcsőn, ki a házból.


 

Reinhard felpiszkálta a tüzet, s asztalára tette a beporosodott tintatartót; azután leült és írt, írt egész éjszaka, leveleket írt anyjának és Elisabethnek. A karácsonyi kalács maradéka érintetlenül feküdt mellette, de az Elisabethtől kapott kézelőket felgombolta, ami meglehetős furcsán hatott fehér posztókabátja mellett. Még akkor is így ült, mikor a téli nap a jégvirágos ablaktáblákra esett, s szemben vele, a tükör egy sápadt, komoly arcot mutatott.

 

Címkék:

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Ez történt a közösségben:

Rádiné Zsuzsa 53 perce új blogbejegyzést írt: Erdély tájain - FELSŐFALVA

Miclausné Király Erzsébet 1 órája új képet töltött fel:

Kivanom_neked_2109088_8309_s

Miclausné Király Erzsébet 2 órája új képet töltött fel:

Marai_sandor_aforizmak_2109087_2259_s

Miclausné Király Erzsébet 2 órája új képet töltött fel:

Szent_marton_2109085_7938_s

Miclausné Király Erzsébet 15 órája új képet töltött fel:

Ne_akarj_mindig_mindenaron_2109072_5108_s

Miclausné Király Erzsébet 15 órája új képet töltött fel:

Ha_eljonnel_2109067_1984_s

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu