Jó Barát: THEODOR STORM IMMENSEE AZ ÖREGEMBER IMMENSEE

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 215 fő
  • Képek - 11353 db
  • Videók - 3097 db
  • Blogbejegyzések - 8190 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 215 fő
  • Képek - 11353 db
  • Videók - 3097 db
  • Blogbejegyzések - 8190 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 215 fő
  • Képek - 11353 db
  • Videók - 3097 db
  • Blogbejegyzések - 8190 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 215 fő
  • Képek - 11353 db
  • Videók - 3097 db
  • Blogbejegyzések - 8190 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

THEODOR STORM

IMMENSEE


AZ ÖREGEMBER

 


IMMENSEE



 

 

 

 

network.hu

Ismét évek teltek el. Egy meleg tavaszi délutánon erőteljes, napbarnított arcú fiatalember ballagott lefelé az árnyas erdei úton. Komoly, szürke szeme a távolba meredt, mintha az egyhangú útnak valamilyen változását várná, ami csak nem akar bekövetkezni. Végül egy szekér jött lassan felfelé.


- Adjisten, barátom - szólt oda a vándor a mellette elhaladó parasztnak. - Ez az út visz az Immensee-hez?

- Csak egyenesen - felelte az ember, s megbökte a kalapja karimáját.

- Messze van még odáig?

- Már közel jár hozzá az úr. Fél pipa dohány, és ott van a tónál; az uraság háza éppen a szélén áll.


A paraszt továbbhajtott; a fiatalember gyorsabban ment előre a fák alatt. Negyedóra múlva balfelől hirtelen megszűnt az árnyék; az út völgyhajlat mellett vitt el, melyből alig látszottak ki a százéves tölgyek csúcsai. Túl rajtuk nagy, napos táj tárult a szem elé. Messze lenn feküdt a mélykék, sima tó; csaknem teljesen körülfogták a napfény megvilágította erdők; csak egy ponton váltak széjjel, s messzi kilátást nyújtottak a tekintetnek, míg útját nem állták kék hegyek. Rézsút szemben, az erdők zöld lombja között, mintha hó fehérlett volna: gyümölcsfák virágoztak ott, s közülük emelkedett ki a magas parton fehéren, piros cseréppel fedve a kúria. Gólya repült fel a kéményről, s lassan körözött a tó felett.

 


- Immensee! - kiáltotta a vándor, mintha máris elérte volna utazása célját Mozdulatlanul állt, s elnézett az alatta meredő fák csúcsa felett a túlsó partra, ahol a kúria tükörképe lágyan ringatózva úszott a vízen. Aztán hirtelen folytatta útját.


Csaknem meredeken ment lefelé, az alul álló fák megint árnyékot vetettek, de ugyanakkor elfedték a tavat, amely csak néha-néha villant át az ágak résein. Hamarosan ismét enyhe emelkedőn járt, s most eltűnt jobbról-balról az erdő; helyette sűrű levelű szőlődombok kísérték az utat, s mindkét oldalon virágzó gyümölcsfák, teli zümmögő, nyüzsgő méhekkel. Egy barna kabátos, szép szál férfi jött szembe a vándorral. Mikor már csaknem odaért hozzá, meglóbálta a sapkáját, és vidám hangon kiáltotta:


- Hozott isten, Reinhard pajtás, hozott isten! Hozott isten az Immensee-majorban!

- Minden jót, Erich, és köszönöm a hozottistent! - kiáltotta feléje a másik.

Azután egymáshoz értek, s kezet fogtak.

- Igazán te lennél az? - kérdezte Erich, mikor ilyen közelről nézett régi iskolatársa komoly arcába.

- Persze hogy én vagyok, Erich, s te is te magad vagy; csak éppen még vidámabbnak látszol tán, mint amilyen mindig is voltál.

Ezekre a szavakra boldog nevetés tette Erich egyszerű vonásait még sokkal vidámabbá.

- Az ám, Reinhard pajtás - mondta, s még egyszer kezet nyújtott -, de azóta kihúztam a főnyereményt, hiszen tudod! - kezét dörzsölte, s elégedetten felkiáltott: - Ez lesz ám a meglepetés! Erre nem számít élete végéig se.

- Meglepetés? - kérdezte Reinhard. - Ugyan kinek?

- Elisabethnek!

- Elisabethnek! Nem szóltál neki semmit a látogatásomról?

- Egy szót se, Reinhard pajtás; nem is gondol rád, se ő, se az anyja. Egész titokban írtam neked, hogy annál nagyobb legyen az öröm. Tudod, nekem mindig voltak ilyen csendes kis tervecskéim.


Reinhard elgondolkozott; úgy érezte, egyre nehezebben lélegzik, amint az udvarhoz közeledtek. Baloldalt most már a szőlők is elmaradtak, s a hosszan elnyúló konyhakert következett, amely majdnem a tó partjáig futott le. A gólya közben leereszkedett, és méltóságteljesen sétált a zöldségágyások között.


- Hahó! - kiáltotta Erich, s összeverte a tenyerét. - Megint lopja a hosszú lábú egyiptomi a zsenge borsótöveimet.

A madár lassan felemelkedett, s felrepült egy új épület tetejére, amely a konyhakert végében állt, s falát felkötözött őszibarack- és kajszifák ágai futották be.


- Ez a szeszgyár - mondta Erich. - Csak két esztendeje állítottam fel. A gazdasági épületeket megboldogult apám újonnan emeltette; a lakóházat még nagyapám építette, így jutunk mindig egy kicsit előre.

 

Ezeknél a szavaknál tágas térségre értek: két oldalát gazdasági épületek zárták le, hátul a kúria, amelynek mindkét szárnyához magas kertfal csatlakozott; a fal mögött tiszafák sötétlő sora látszott, imitt-amott virágzó orgonaágak hajoltak át az udvarba. Naptól és munkától felhevült arcú emberek mentek át a téren, s köszöntek a két barátnak.

 

Erich pedig egyiknek is, másiknak is odakiáltott valami utasítást vagy kérdést a napi munkával kapcsolatban. A házhoz értek. Magas, hűvös előcsarnok fogadta be őket, a végénél balra fordultak egy némileg sötét oldalfolyosóra. Erich kinyitott egy ajtót, s tágas kerti szobába léptek, amelyet a szemközti ablakokat befedő sűrű lomb mindkét oldalán zöld derengésbe borított; közbül azonban a két magas, sarkig kitárt szárnyas ajtó bebocsátotta a tavaszi nap egész ragyogását, s kilátást nyújtott a kertre, a kerekre rakott virágágyásokra, a magas, meredek lombfalra, melyet egyenes, széles út osztott ketté, s azon át az ember ellátott a tóig és tovább, a szemközt fekvő erdőig. Mikor a barátok beléptek, a huzat illatáradatot sodort feléjük.


A kertajtó előtt a teraszon fehér, lányos nőalak ült. Felállt, és a belépők felé ment, de félúton megtorpant, mintha a lába földbe gyökerezett volna, s mozdulatlanul meredt az idegenre. Az mosolyogva nyújtotta feléje a kezét.

- Reinhard! - kiáltotta a nő. - Reinhard! Istenem, te vagy az! Régóta nem láttuk egymást.


- Régóta - mondta Reinhard, és elakadt a szava; mert amikor a hangját meghallotta, enyhe fájdalmat érzett a szíve körül, s amikor felnézett rá, ugyanaz a könnyű, törékeny alak állt előtte, akinek évekkel ezelőtt a szülővárosában istenhozzádot mondott.


Erich örömtől sugárzó arccal visszamaradt az ajtónál.

- No, Elisabeth - mondta -, fogadok, erre nem számítottál soha életedben!

Elisabeth testvéri tekintetet vetett rá.


- Olyan jó vagy, Erich! - mondta.

Erich kedveskedve kezébe vette az asszony keskeny kezét.

- Most pedig, hogy a miénk lett - mondta -, egyhamar nem bocsátjuk szabadon. Nagyon sokáig csavargott odakünn, de mi majd megint otthonülővé tesszük. Nézd csak, milyen idegen és előkelő külseje lett.


Elisabeth félénk pillantása végigsimította Reinhard arcát.

- Csak az idő teszi, amit külön töltöttünk - mondta az.


Ebben a pillanatban Elisabeth anyja lépett be, karján kulcsos kosárkával.

- Werner úr! - mondta. - Ejha! Amilyen váratlan, olyan kedves vendég.

És most már zökkenő nélkül tellett mulatságuk a kérdésekben, feleletekben. Az asszonyok munkához láttak, s amíg Reinhard elfogyasztotta a neki készített frissítőket, Erich rágyújtott nehéz tajtékpipájára, és pöfékelve, beszélgetve ült barátja mellett.


Másnap Reinhardnak ki kellett vele mennie a szántóföldekre, a szőlőbe, a komlókertbe, a szeszgyárba. Minden szép rendről tanúskodott: az emberek, akik a földeken és a kazánoknál dolgoztak, egészségesnek és megelégedettnek látszottak. Ebédre a kerti szobában gyűlt össze a család, s a napot ezután a gazda elfoglaltsága szerint többé vagy kevésbé együtt töltötték el. Csak a vacsora előtti s a kora délelőtti egy-két órában maradt Reinhard a szobájában dolgozni. Évek óta gyűjtötte a nép száján élő verseket, dalokat, ahol csak rájuk talált, s most azzal foglalkozott, hogy kincseit elrendezze, s lehetőleg gyarapítsa új feljegyzésekkel a környékről.

Elisabeth mindig gyengéd és barátságos volt; Erich sose csökkenő figyelmességét csaknem alázatos hálával fogadta, s Reinhardnak ilyenkor az jutott eszébe, hogy a hajdani vidám gyermek nem ilyen csendes asszonyt ígért.


Ittlétének második napja óta esténként sétálni szokott a tó partján. Az út szorosan a kert alatt vezetett. A kert végében, egy kiugró bástyán, magas nyírfák alatt pad állott; Elisabeth anyja napnyugati padnak keresztelte el, mert a hely nyugatra tekintett, s a napnyugta kedvéért rendszerint ebben az időpontban látogatták.

 

Reinhard egyik este sétájáról tért vissza az úton, amikor váratlanul eleredt az eső. Egy part menti hársfa alatt keresett menedéket; de a nehéz esőcseppek hamarosan keresztülvertek a lombokon. Beletörődött abba, hogy átázott, s lassan folytatta útját visszafelé. Csaknem besötétedett már, s az eső egyre sűrűbben esett. Mikor a napnyugati padhoz közeledett, úgy vélte, fehér nőalakot lát a csillámló nyírfatörzsek között.

 

network.hu

Az alak mozdulatlanul állt, s amint közelebb ért hozzá, úgy látta: szemben áll vele, mintha várna valakit. Azt hitte, Elisabeth az. Mikor azonban arrafelé sietett, hogy elérje, s vele együtt térjen vissza a kerten át a házba, az alak lassan elfordult, és eltűnt a sötét mellékutakon. Reinhard nem tudta megmagyarázni a dolgot: szinte haragudott Elisabethre - és mégis kételkedett, vajon őt látta-e, de félt megkérdezni tőle; igen, hazaérve nem ment a kerti szobába, csakhogy Elisabethet véletlenül belépni ne lássa a kerti ajtón.

 

Címkék:

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Ez történt a közösségben:

Rádiné Zsuzsa 10 órája új blogbejegyzést írt: VÖRÖSMARTY MIHÁLY - KÖLTŐ

Rádiné Zsuzsa 10 órája új képet töltött fel:

Vorosmarty_mihaly_szozat_2109549_5969_s

Miclausné Király Erzsébet 14 órája új képet töltött fel:

A_magany_is_2109541_8532_s

Rádiné Zsuzsa 14 órája új blogbejegyzést írt: Erdély tájain - LIBÁN

Miclausné Király Erzsébet 14 órája új blogbejegyzést írt: Fekete István :ÁGYÚSZÓ

Miclausné Király Erzsébet 15 órája új képet töltött fel:

Hajnal_2109530_8718_s

Miclausné Király Erzsébet 17 órája új blogbejegyzést írt: Szent Erzsébet legendák

Miclausné Király Erzsébet 17 órája új képet töltött fel:

Szent_erzsebet_legendaja_2109526_9126_s

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu