Jó Barát: THEODOR STORM IMMENSEE AZ ÖREGEMBER OTTHON 4.RÉSZ

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 215 fő
  • Képek - 11307 db
  • Videók - 3094 db
  • Blogbejegyzések - 8172 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 215 fő
  • Képek - 11307 db
  • Videók - 3094 db
  • Blogbejegyzések - 8172 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 215 fő
  • Képek - 11307 db
  • Videók - 3094 db
  • Blogbejegyzések - 8172 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK közösségi oldalán!

http://taborozok.network.hu Csatlakozz te is és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 215 fő
  • Képek - 11307 db
  • Videók - 3094 db
  • Blogbejegyzések - 8172 db
  • Fórumtémák - 20 db
  • Linkek - 49 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
TÁBOROZÓK- ÉLETKÉPEK vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

THEODOR STORM

IMMENSEE


AZ ÖREGEMBER



 

 

 

OTTHON


 

 


network.hu

Mikor eljött a húsvét, Reinhard hazautazott. Megérkezésére virradó reggel elment Elisabethhez.

 


- Hogy megnőttél! - mondta, mikor a szép, nyúlánk leány mosolyogva elébe jött. Elisabeth elpirult, de nem felelt; kezét, melyet a fiú üdvözlésnél a magáéba fogott, igyekezett gyengéden elhúzni.

 

Reinhard kétségeskedve nézett rá: azelőtt nem így viselkedett; most úgy érezte, valami idegenség lép közéjük, s ez megmaradt akkor is, mikor már hosszabb ideig ott volt, s napról napra meglátogatta. Ha kettesben ültek, hosszú szünetek álltak be, ő kínosnak érezte, s azután aggodalmasan igyekezett megelőzni őket.

 

Hogy a vakáció alatt állandó mulatságuk legyen, tanítani kezdte Elisabethet botanikára, amivel egyetemi évének első hónapjaiban lelkesen foglalkozott. Elisabeth, aki megszokta, hogy mindenben kövesse, s ezenkívül tanulékony volt, készségesen elfogadta a tervet. Így hát hetenként többször kirándultak a földekre vagy a mezőre; s ha délben hazavitték a fűvel és virággal teli, zöld növénygyűjtő táskát, akkor Reinhard néhány óra múlva megint eljött, hogy megossza Elisabethtel a közös zsákmányt.


network.hu

Ilyen szándékkal lépett be egyik délután a szobába, Elisabeth az ablaknál állt, s egy aranyozott kalitkára, amelyet Reinhard eddig még nem látott, friss tyúkhúrt font. A kalitkában kanárimadár verdesett a szárnyával, és csivitelve kapkodott a csőrével Elisabeth ujjai után. Azelőtt Reinhard madara lógott ezen a helyen.


- Hát az én szegény kenderikém sármánnyá változott a halála után? - kérdezte vidáman.

- Ez nem szokásuk a kenderikéknek - mondta Elisabeth anyja, aki a karosszékben ült és font. - Barátja, Erich küldte be ma Elisabethnek a majorságból.

- Miféle majorságból?

- Nem tudja?

- Mit?

- Hogy Erich egy hónapja átvette apja második majorját Immensee-nél.

- Hisz egy árva szóval sem tetszett említeni.

- Ej - mondta az anya -, ön sem érdeklődött egy árva szóval sem a barátja után. Nagyon kedves, értelmes fiatalember.


Az asszony kiment, hogy kávét készítsen, Elisabeth hátat fordított Reinhardnak, s még mindig kis lugasának építésével foglalkozott.

- Bocsáss meg egy pillanatra - mondta -, rögtön kész vagyok.

Mivel Reinhard szokása ellenére nem felelt, megfordult. A fiú szemében hirtelen aggodalmas kifejezés jelent meg, amit még sose látott benne.

- Mi bajod van, Reinhard? - kérdezte, s közel lépett hozzá.

- Nekem? - kérdezte az szórakozottan, s álmodozva függesztette szemét a lányra.

- Olyan szomorúnak látszol.

- Elisabeth - mondta Reinhard -, nem szenvedhetem ezt a sárga madarat.

A lány csodálkozva nézett rá. Nem értette.

- Olyan furcsa vagy - mondta.

Reinhard megfogta mind a két kezét, s a lány nyugodtan átengedte neki. Hamarosan újból belépett Elisabeth anyja.


A kávé után az asszony ismét rokkájához ült; Reinhard és Elisabeth a szomszédos szobába mentek, hogy növényeiket rendezzék. Porzókat számoltak, gondosan kisimították a leveleket, virágokat, s minden fajtából két példányt betettek száradni egy nagy fóliáns lapjai közé. Napsugaras délutáni csend volt; csak a rokka duruzsolt odaát, s időnként Reinhard fojtott hangja hallatszott, amint a növénycsaládok rendszerét magyarázta, vagy Elisabethet javította, aki hibásan ejtette a latin neveket.

- Hiányzik még a minapról a gyöngyvirágom - mondta a lány, mikor már meghatározták és elrendezték az egész szerzeményt.



network.hu

Reinhard egy kis fehér pergamenkötetet húzott elő a zsebéből.

 

- Itt van egy gyöngyvirágtő számodra - mondta, s kivette a félig száradt növényt.

Elisabeth látta a teleírt oldalakat, és megkérdezte:

- Megint meséket költöttél?

- Ezek nem mesék - felelte Reinhard, és átnyújtotta neki a könyvet.

Csupa vers volt, nagyobbára legfeljebb ha egyoldalasok. Elisabeth egyik oldalt a másik után lapozta; úgy látszott, csak a címeket olvassa: Mikor az iskolamester megdorgálta; Mikor eltévedtünk az erdőben; Húsvéti mese; Mikor először írt nekem. Ilyenformán hangzott majdnem mind. Reinhard vizsgálódva pillantott rá, s amint a lány egyre tovább lapozott, látta, hogy végül finom pír süt át tiszta arcán, s lassanként egészen elborítja. Szerette volna a szemét látni; de Elisabeth nem nézett fel, s végezetül némán elébe tette a könyvet.


- Ne így add vissza! - mondta Reinhard.


Elisabeth egy megbarnult növényt vett elő a bádogtáskából.

- A kedvenc füvedet teszem bele - mondta, s kezébe adta a könyvet.

 



network.hu

Végül elérkezett a vakáció utolsó napja s az elutazás reggele. Kérésére Elisabeth engedélyt kapott anyjától: elkísérheti barátját a postakocsihoz, amelynek otthonuktól néhány utcányira volt az állomása. Mikor kiléptek a kapun, Reinhard a karját nyújtotta; így ment szótlanul a karcsú lány mellett. Minél közelebb értek a célhoz, annál határozottabban érezte, hogy valami fontosat kell közölnie vele, mielőtt ilyen hosszú időre elbúcsúznának

 

- valamit, amitől jövendő életének minden szépsége és értelme függ, s mégse tudott rájönni a megváltó szóra. Ez aggasztotta, s mind lassabban ment.

- Elkésel - mondta a lány -, már tízet harangoztak a Mária-templomban.

 

Reinhard mégse ment gyorsabban. Végül dadogva megszólalt:

- Elisabeth, két évig egyáltalán nem fogsz látni... leszek-e majd annyira kedves neked, mint most, ha majd megint hazajöttem?


Elisabeth bólintott, és barátságosan az arcába nézett.

- Még védtelek is - mondta kis szünet után.

- Engem? Ki ellen kellett védened?

- Anyám ellen. Tegnap este, mikor elmentél, még sokáig beszéltünk rólad, ő úgy vélte, már nem vagy olyan jó, mint amilyen voltál.

Reinhard egy pillanatig hallgatott; azután kezébe fogta a lány kezét, s komolyan gyerekszemébe tekintve, így szólt:


- Éppolyan jó vagyok, mint voltam: te csak hidd ezt szilárdan. Elhiszed, Elisabeth?

- Igen - mondta a lány.


A fiú elengedte a kezét, s gyorsan végigment vele a legutolsó utcán. Minél jobban közeledett a búcsúzás, annál vidámabb lett az arca. Csaknem túlságosan sietett már.


- Mi van veled, Reinhard? - kérdezte a lány.

- Egy titkom van, egy szép titkom - mondta, és fénylő szemmel nézett rá. - Ha két év múlva megint itt leszek, akkor majd megtudod.

Közben elérték a postakocsit; még éppen elegendő idejük volt. Reinhard még egyszer megfogta Elisabeth kezét.


 

 

network.hu

- Isten áldjon! - mondta. - Isten áldjon, Elisabeth! Ne felejtsd el a titkot.

 

A lány a fejét rázta.

- Isten áldjon! - mondta.

Reinhard beszállt, s a lovak nekiindultak.

Mikor a kocsi befordult a sarkon, Reinhard még egyszer látta a kedves alakot: lassan ment visszafelé az úton.

Címkék:

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Ez történt a közösségben:

Rádiné Zsuzsa 2 órája új blogbejegyzést írt: Erdély tájain - FELSŐFALVA

Miclausné Király Erzsébet 2 órája új képet töltött fel:

Kivanom_neked_2109088_8309_s

Miclausné Király Erzsébet 3 órája új képet töltött fel:

Marai_sandor_aforizmak_2109087_2259_s

Miclausné Király Erzsébet 3 órája új képet töltött fel:

Szent_marton_2109085_7938_s

Miclausné Király Erzsébet 16 órája új képet töltött fel:

Ne_akarj_mindig_mindenaron_2109072_5108_s

Miclausné Király Erzsébet 17 órája új képet töltött fel:

Ha_eljonnel_2109067_1984_s

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu