Aranyosi Ervin: Soha nincs késő!
El ne hidd, hogy most már késő,
el ne hidd, hogy nincs remény!
Ha kihullt a kalapács, s véső
a kezedből, s már húz a mély.
Mikor a múltad mázsás súlya,
válladat húzza egyre le.
Ne légy a múlt fáradt tanúja,
új útra hívlak. Hát gyere!
Találd meg napi boldogságod,
tegyél örömmel valamit!
Váltsd meg újra a nagyvilágot!
A vágy a lelkedben lakik.
Ne törődj fájó nappalokkal,
elmúlik majd, ha nem figyelsz!
Ha nem vársz ölbe tett karokkal,
meglásd, kihívó célra lelsz!
Adj újabb esélyt még a mának,
hidd el, szép lelked nem beteg!
Az eddig bezárt ajtók várnak,
s van hozzá kulcsod, rengeteg!
Felhalmoztad a bölcsességed,
fel nem használni balgaság!
Utad mindaddig nem ér véget,
míg mindezt nem adtad tovább.
Már többet tudhatsz bárki másnál,
ne hagyd hogy eltiporjanak!
Alkoss, sem mint, ha egy sírt ásnál,
s temetnéd végleg önmagad.
Próbáld ki azt, mit sosem tettél,
tegyél már végre valamit!
Nem küszködni, s meghalni lettél,
ki csak szerepet alakít!
Váltsd most valóra régi álmod,
amire rég, nem volt időd!
Találd meg belső boldogságod,
keress célt fénylőt, szédítőt.
Kommentáld!